Az „Isten keze” – Diego Maradona útja a csúcsra és vissza

2018. június 22. 16:54 Múlt-kor

Korábban

Útban a csúcs felé

Amikor a 23 éves Maradona Nápolyba érkezett, a város éppen egy sötét időszakon volt túl: először a kolera, majd a véres Camorra-leszámolások, végül pedig az 1980-as földrengés dúlta föl lakói életét. A labdarúgócsapatuk helyzete sem volt túl rózsás, szinte sohasem nyertek és a másodosztályból való kiesés fenyegette őket. Ilyen állapotok közepette szinte istenként fogadták az argentin sztárt, s belé vetették minden hitüket. Az egyesület elnökének beszámolója szerint Maradona megvásárlása államüggyé vált, melyet a legnagyobb olasz bankok támogattak. Rekordösszeget, mintegy 12 millió eurót fizettek érte, bízva abban, hogy vele végre nagy sikereket érhetnek el.

Az első Nápolyban töltött éve azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Maradona önmagában kevés volt ahhoz, hogy egy teljes csapat teljesítményét felhúzza, mindemellett pedig ekkoriban került nyilvánosságra kokainfüggősége, valamint lehullt a lepel arról, hogy menyasszonya mellett több nővel is viszonyt folytat. Egy fiatal nápolyi lány még gyermeket is szült neki, egy fiút, akinek a Diego nevet adta, s akit Maradona '92-ig nem volt hajlandó törvényes fiaként elismerni. A szurkolók kezdtek kiábrándulni belőle, ám a következő szezonban megváltoztak a dolgok: a Bajnok körül új csapatot alakítottak ki, mely egészen az első osztály harmadik helyéig jutott.

Maradona újult erővel indult a '86-os labdarúgó-világbajnokságra, s az ő Argentínája izgatottan várta, hogy a nemzeti válogatottat győzelemre vezesse. A mérkőzéseken a legjobb formáját hozta, sorra kényszerítette térdre ellenfeleit. Az Anglia elleni meccsen a keze segítségével szerzett gólt csapatának, s a partjelző tévesen meg is ítélte. Az eset után új becenevet kapott: „la mano de Dios”, vagyis „az Isten keze”.
1987 a siker éve a nápolyi csapata számára, ugyanis közösen elnyerték az UEFA-kupa serlegét, valamint az olasz labdarúgó-bajnokságon is első helyen végeztek. Ekkor már Maradonát a valaha élt legkiválóbb futballistának tartották, aki számára semmi sem lehetetlen. Hét szezon alatt 258 mérkőzésen játszott az itáliai klubban, és összesen 115 gólt szerzett.

Magánélete is pozitív fordulatot vett, felesége két gyermekkel ajándékozta meg, Dalmával (1987) és Gianninával (1989). Minden jó irányba haladt, s boldogságának útjába csak egyvalaki állhatott: saját maga.