Az iráni Moszadek és a chilei Allende voltak a CIA történetének legnagyobb „fogásai”

Az amerikai vezetés a kezdetektől, már a britek elleni függetlenségi háború óta felhasználta a kémek és hírszerzők által szerzett információkat. A különböző felderítéssel és hírszerzéssel foglalkozó szervek azonban sokáig egymástól függetlenül ténykedtek és féltékenyen őrizték a többi elől értesüléseiket. A kormányzati szintű összehangolásra, központi titkosszolgálat létrehozására csak a második világháború idején került sor: Franklin D. Roosevelt elnök 1941-ben nevezte ki az első világháború kitüntetésekkel dúsan dekorált veteránját, a jogi pályán ténykedő William („Vad Bill”) Donovant hírszerzési koordinátorrá. A rendkívül erélyes ügyész 1942-re szervezte meg a létfontosságú információkat elemző és titkos akciókat is végrehajtó OSS-t (Office of Strategic Services). Ezt a háború végén feloszlatták, de Donovan még ez előtt előterjesztést juttatott el Roosevelt elnöknek, javasolva egy közvetlenül elnöki ellenőrzés alá tartozó hírszerző szervezet létrehozását.

Roosevelt nem sokkal később meghalt, de az ötletet felkarolta utóda, Harry S. Truman. Az új elnök 1946-ban létrehozta a CIA közvetlen elődjének tekinthető Központi Hírszerző Csoportot (CIG), majd az 1947 júliusában érvénybe lépett nemzetbiztonsági törvény nyomán megalakult a CIA. Ennek működéséről 1949-ben fogadtak el külön törvényt, a jogszabály fő feladatként a külföldi kormányokról, vállalatokról, állampolgárokról szóló információk beszerzését, feldolgozását, majd különböző műveletek végrehajtását jelölte meg. A törvény igen széleskörű jogosítványokat biztosított az ügynökség számára külföldön, de amerikai talajon nem ténykedhetett, ez továbbra is az FBI feladata maradt.

A „cég”, amelynek olyan vezetői voltak, mint Allen Dulles, vagy a későbbi elnök, idősebb George Bush, a Washington közeli Langley-ben építette ki főhadiszállását. A kezdetekben a titkos költségvetés, a titkos ügynöklista és a törvényhozási ellenőrzés kikerülése révén megvalósulhatott az a célkitűzés, amiért a hidegháború hajnalán valójában létrehozták: a szovjet befolyás és a KGB hatékonyságának ellensúlyozása.

A Truman-doktrína jegyében a CIA neki is látott a kommunizmus visszaszorításának. A nyitány az 1953-ban Iránban levezényelt Ajax hadművelet lett, amelynek keretében megdöntötték Mohamed Moszadek miniszterelnök hatalmát, s hatalomra segítették Pahlavi sahot. A politikai sikernek gazdasági hozadéka, az olajüzletből származó haszon amerikai kézbe kerülése is lett.

Irán után Guatemala következett, ahol a PBSUCCES hadművelettel megbuktatták az elnököt, helyére egy amerikaiak által támogatott politikus került. Az első nagy kudarcot 1961-ben Kubában, a Fidel Castro hatalmának megdöntésére szervezett Disznó-öbölbéli partraszállással kellett elkönyveljék. Castro ezután a CIA "örök mumusa lett", akit tucatnyi alkalommal kíséreltek meg eltenni láb alól, mindig sikertelenül, holott állítólag még a maffiát is segítségül hívták. A látványos balsikernek más következménye is lett, az ügynökség ezentúl igyekezett teljesen eltűnni a nyilvánosság kíváncsi tekintete elől.

A „cég” tekintélye a hetvenes években mélypontra süllyedt, amikor kiderült, hogy a Nixon elnök bukását okozó Watergate-botrány résztvevői volt CIA ügynökök voltak. A lapok azt is megírták, hogy hiába tiltotta törvény, háborúellenes amerikai aktivistákat figyeltek meg, az utolsó csepp pedig az a kiszivárgott és a New York Times címlapjára került jelentés volt, amely az ügynökség piszkos és illegális tevékenységéről adott képet.

A jelentős presztízsveszteséget, a szenátusi és a képviselőházi bizottsági vizsgálatokat túlélve az ügynökség világszerte folytatta titkos hadműveleteit. A CIA Chilében részt vett a baloldali Allende-kormány megbuktatásában és Augusto Pinochet hatalomra segítésében, az 1979-es afganisztáni szovjet bevonulás után iszlám lázadókat, mudzsahedineket részesített katonai kiképzésben. Ez hosszú távon visszaütött, hiszen ezek közül többen - élükön Oszama bin Ladennel - az Egyesült Államok legnagyobb ellenségei lettek. A hetvenes években sikerült Európában a francia és az olasz kommunisták befolyását visszaszorítani, bár ennek egyes összeesküvés-elméletek szerint igen komoly ára volt. E teóriák szerint a radikális baloldali szervezetek számlájára írt akciók elkövetői közül többen kaptak támogatást a CIA-tól, mert Langley-ben azt remélték: a közvélemény szemében jelentősen romlani fog a baloldal megítélése.

A több bestseller-írót megihlető, a 2001. szeptember 11-i terrortámadások után a terrorizmus elleni globális amerikai küzdelmet irányító ügynökséget az új évezredben sem kerülték el a botrányok. Bírálták a 2001-es merényletek előtti feltételezett mulasztásokért, a titkos CIA-börtönök és az ott folyt kínzások, a Wikileaks portál által kiszivárogtatott, a tiltott adatgyűjtésekre vonatkozó információk miatt, és hírek szerint a hírszerző közösség viszonya az új amerikai elnökkel, Donald Trumppal sem felhőtlen.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

tavasz
Múlt-kor magazin 2015

• Amikor egy tulipánhagymáért luxuslakást lehetett venni
• Így lett Kassa csehszlovák város
• Tíz nagy győzelem a halál fölött
• A modern remetekirályság
• Így tanították Horthyt a 2. világháború után
• A kerti szajha
• Kolozsvár román megszállása
• Az újra megtalált munkásnő
• Trianon előtt - határon túl: megjelent a Múlt-kor tavaszi száma