„Az ember nem arra született, hogy legyőzzék” – az elveszett nemzedék krónikása, Ernest Hemingway

2022. július 2. 13:20 Múlt-kor

Korábban

Biciklivel akarta meghódítani az eget, és talán a csillagokig is eljutott Antoine de Saint-Exupéry
Szélmalomharcot sosem folytatott, mégis egy malomnak köszönhette átütő sikerét Alphonse Daudet
Rágalmazással és lázítással vádolták, a börtönt is megjárta Daniel Defoe

Útkeresés az „érett” korban

Szenvedélyesen érdekelte a háború, s fáradhatatlanul kereste a személyes boldogságot. E sokféle élményből születtek a végsőkig lecsupaszított, tárgyilagosságra és őszinteségre törekvő, feszes tempójú művei (Halál délután, Afrikai vadásznapló, Szegények és gazdagok).

Haditudósítóként többször járt a spanyol polgárháborúban, színdarabot is írt a megszállt Madridról Az ötödik hadoszlop címmel. Itt játszódik az Akiért a harang szól című regénye is, amely talán a legnagyobb közönségsikert aratta.

A harmincas évek végén Havanna mellett vásárolt szerény birtokot, a Finca Vigíát, ahol csaknem három évtizeden át élt. A II. világháborúban is aktív szerepet vállalt, volt haditudósító, részt vett a brit légierő bevetésein, a normandiai partraszálláskor az amerikaiakkal kelt át a La Manche-csatornán, 200 fős csapatával részt vett Párizs felszabadításában, és a legenda szerint ő szabadította fel a Ritz Hotelt, ahol már italokkal várta bajtársait.

Elhivatottságára bizonyíték, hogy a II. világháborúban halászhajóját iránykereső felszereléssel, gépfegyverrel és gránátokkal szerelte fel, hogy náci tengeralattjárók után kémkedjen. Fia arról számolt be, hogy mindössze egyszer észleltek ellenséges járművet, de édesapja lelkesedése így is határtalan maradt.

A családjával töltött idő során is szakított időt kedvteléseire

A háború után visszatért Kubába. 1950-ben megírta A folyón át a fák közé című regényét, amely nem talált olyan pozitív visszhangra, ahogyan előzetesen remélte. Annál nagyobb sikert aratott az idős kubai halász heroikus története, Az öreg halász és a tenger, amelyért 1953-ban Pulitzer-, majd egy évvel később Nobel-díjat kapott. „Az ember nem arra született, hogy legyőzzék” – a regény kulcsmondata Hemingway személyes hitvallásaként is értelmezhető.

Legyőzni ugyan senki és semmi nem tudta önmagán kívül, egy nagy kísértése mégis akadt: az alkohol. Ugyan a Bloody Mary legendája – miszerint orvosa és felesége, Mary árgus szemeit akarta megtéveszteni vodkával és paradicsomlével – csak fikció, de az vitathatatlan tény, hogy a rum alapú frissítő koktél, a Papa Doble Hemingway találmánya. Állítása szerint azért ivott, hogy másokat érdekesebbnek találjon, de ha munkáról volt szó, akkor mindig félretette a poharat.

Nem csak hangulatait, hanem feleségeit is gyakran váltogatta, összesen négyen voltak: első nejével „hódította meg Európát”, Pauline Pfeifferrel Afrikában utazott és hódolt vadászszenvedélyének, Martha Gellhornnal Kínát látogatta meg, majd Kubába költöztek, Mary Welsh-sel Velencében, majd újfent Kubában telepedett le.

Afrikát is túlélte

Bár Castróval jóban volt, 1960-ban elhagyta szigetet, feleségével az Idaho állambeli Ketchumben vásárolt házat, ahol megpróbált ugyanúgy élni és alkotni, mint korábban. Kennedy elnök 1961-es beavatásának alkalmából felkérték egy rövid beszéd, mindössze néhány sor megírására, de nem tudta teljesíteni a feladatot. Az összetört Hemingwaynek ez jelentette az írói karrier végét.

Depressziós szorongásai miatt kétszer is klinikára került, többször kapott a korabeli Amerikában még elterjedt elektrosokk-kezelést. Szenvedéseit ez nem enyhítette, sőt emlékezetét is többször elveszítette, végül 1961. július 2-án ketchumi házában főbe lőtte magát.

Öngyilkosságának szomorú, de ironikus vonása, hogy a halál többször is leselkedett rá, de életösztöne mindig erősebb volt. Legyőzte a maláriát, a vérhast, a hepatitiszt, de még két repülőgép-szerencsétlenséget is. Afrikai balesete után a helyi lapok már halálhírét terjesztették, ám Hemingway – ugyan súlyos sérülésekkel – feltámadt poraiból.

Családjában az öngyilkosság sajnos nem volt egyedi eset. Édesapja, testvérei és az egyik unokája is önkezűleg vetett véget az életének. A családot sújtó „Hemingway-átok”, amely egyben a mentális betegségre is utal, hamar közismert kifejezéssé vált.

Hagyatékában sok kézirat maradt, ezek nagy részét azóta kiadták (Vándorünnep, Szigetek az áramlatban). Írásainak férfias jellege éppúgy hozzájárult népszerűségéhez, mint a nyilvánosság előtt zajló, kalandokkal, veszélyekkel, szenvedélyes szerelmekkel teli élete.

előző oldal 2 / 2