Az angol uralkodó osztály belviszályaként indult a rózsák három évtizedes háborúja

2023. május 22. 08:20 Múlt-kor

Az angol korona birtoklásáéért folyó, rózsák háborújára elkeresztelt küzdelem 1455. május 22-én vette kezdetét, és több mint harminc éven át tartott. A két főúri párt, a Lancasterek és a Yorkok küzdelme elsősorban a nemességet érintette, amelynek tagjai jelentős veszteségeket szenvedtek a háborúban.

A towtoni csata (illusztráció Shakespeare VI. Henrik, 3. rész című drámájához)

Korábban

A Plantagenet-dinasztia Lancaster ágából származó, alig egy éves VI. Henrik 1422-ben került az angol trónra. A király helyett az elkövetkezendő években számos York-herceg irányította tanácsosként az Angol Királyságot. A felcseperedő, mentális problémákkal küzdő VI. Henrik 1445-ben nőül vette Anjou Margit francia hercegnőt. A friggyel egy erős akaratú, határozott nő jelent meg az angol udvarban, aki mindinkább a gyenge és megvezethető VI. Henrik fejére nőtt.

A király elmebajára hivatkozva Richárd yorki herceg, aki VI. Henrikhez hasonlóan III. Eduárd angol király leszármazottja volt, le akarta mondatni VI. Henriket. 1453-ban azonban Anjou Margit fiút szült, és azt tervezte, hogy fia, a walesi herceg nagykorúvá válásáig átveszi az ország irányítását a melankóliába zuhant királytól, aki a végtagjait is alig tudta mozgatni.

A királyné az ország protektorának választott Richárdot megpróbálta elszigetelni az uralkodó közvetlen közeléből, amit a yorki herceg nehezményezett, többek között azért, mert családja hatalmas összegeket adott kölcsön az uralkodónak a franciaországi hadjáratok finanszírozására, amelynek visszaszolgáltatása kegyvesztettsége esetén veszélybe került volna.

VI. Henrik

Richard yorki herceg hatalmi pozícióit azonban nemcsak a királyné, de az 1455-re csodával határos módon felépülő VI. Henrik mellett álló főúr, Edmund Beaufort, Somerset 2. hercege is veszélyeztette. Richardot feldühítette, hogy vetélytársát 1448-ban az angol korona franciaországi birtokainak helytartójává nevezték ki, és attól tartott, hogy a hatalomra éhes Somerset meg akarja majd szerezni a trónt a pszichés gondokkal küzdő, befolyásolható VI. Henriktől.

Amikor 1453-ban az angol uralkodó elméje elborult, a yorki hercegnek sikerült börtönbe záratnia a franciaországi katonai kudarcokért felelőségre vont Somersetet, aki csak az uralkodó csodás felépülése után, 1455-ben szabadult börtönéből. York és a vele szövetségben állók, félve attól, hogy a király kedvence bosszút áll rajtuk, elhatározták, hogy végleg eltávolítják ellenfelüket a királyi tanácsból.

Henrik üzenetet küldött Richárd yorki hercegnek és követőinek, hogy jelenlétükkel tiszteljék meg a nagytanács ülését Leicesterben. Richárd viszont nem bízott a királyban, ezért hadsereggel indult az uralkodó ellen. Richárd igazából nem az uralkodót, hanem ellenlábasát, a Plantagenet-ház Lancaster-ágához tartozó Edmund Beaufortot szerette volna kézre keríteni. A két sereg a Londontól 35 kilométerre fekvő Saint Albansban csapott össze. Richárd világos parancsot adott embereinek: a király és a közemberek életét meg kell kímélniük, a nemeseket viszont kardélre hányhatják.

Az első Saint Albans-i csata 1455. május 22-én Plantagenet Richárd yorki herceg és serege diadalával zárult. Somerset a végsőkig harcolt, nem akart fogságba kerülni, így a csatamezőn fejezte be az életét. Richárd bocsánatot kért az uralkodótól és együtt indultak vissza Londonba. Bár nem taszította le a trónról VI. Henriket, az Angol Királyság tényleges ura Richárd lett, de ezt sem Anjou Mária, sem a meggyilkolt Somerset pártfogoltjai nem fogadták el.

A Saint Albans-i ütközettel kezdetét vette a rózsák háborúja, amelyet a két főúri párt, a Plantagenet-dinasztia ágai, a Lancaster és a York, és azok hívei több mint 30 éven át, egészen 1487-ig vívtak egymással. A háborúban, amely nevét a York-ház jelvényéről a fehér, illetve a Lancaster-ház jelképéről, a vörös rózsáról kapta, többnyire a nemesek és vazallusaik harcoltak.

Henry Payne festménye a rózsák háborújáról

A küzdelmek gyakorlatilag csak az uralkodó rétegeket érintették és nem voltak negatív hatással a királyság gazdasági életére. Ha a közemberek nem is, a nemesek annál inkább hullottak a csatamezőkön. Mire a konfliktus lezárult, a hatvannégy főnemesi családból huszonhat teljesen kihalt. A háború végén a Lancaster-házból származó Tudor Henrik örülhetett, aki 1485-ben foglalta el Anglia trónját.