Az Angol Parktól a Vidám Parkig

Kétmillió pengős belépti díj

Miután Meinhardt az orosz front elől elmenekült, és az Angol Park gazdátlannak mutatkozott, 1946 februárjában Ehrental István, „Teddy" igazgatási igényt nyújtott be. A polgármester, dr. Kővágó József megbízásából eljáró tanácsnok határozatában megállapította, hogy „a 29740 hrsz-ú telek egy részének, valamint az Angol Park területéből a székesfőváros tulajdonába került és a parkkal együttesen használt egyéb székesfővárosi területnek Ehrental István József részére való bérbeadása ellen észrevételem nincs." A határozatban megjelenik a jövő ígérete is: „A fővárosnak elsőrendű kulturális érdeke fűződik ahhoz, hogy a szóban forgó területen úgy hazai, mint nemzetközi viszonylatban is megfelelő nagyszabású produkció folyjék, aminek érdekében az egész Angol Park területének egy kézben való egyesítését tartom kívánatosnak." Teddy-ről pedig „megállapítom, hogy nevezetett ismert művészi múltjára és képességére való tekintettel, az Angol Parkkal kapcsolatos szervezési és vezetési munkára művészi szempontból minden tekintetben alkalmasnak találom."

Ehrental akkoriban a főváros szórakoztatóiparának hírhedt figurája volt, Bogár Richárd naplójában így jellemezte: „A Moulin Rouge igazgatója ugyanaz az Ehrenthal Teddy volt, aki a Royal Revüszínházat is igazgatta, és szinte az összes mulató és szórakozóhely az ő kezében volt. Na, és ő aztán egy külön érdekes és furcsa figurája volt az akkori éjszakai és varieté életnek. Híre, amely nem mondható makulátlannak, már megelőzte a háború előtti időkből, amikor is Párizsban és Pesten is működött, mint eszközeiben nem válogató impresszárió és menedzser, aki hol nagy sikereket, hol nagy botrányokat hagyott maga után. Tudomásom szerint ő volt az, aki Rudolf Valentinót, a világhírű filmsztárt az Operett Színházhoz szerződtette, és miután nem tudta kifizetni, megszökött az országból."

Majd így folytatta: "Persze ezt én is csak úgy hallottam, lehet, hogy nem pontosan így volt, de hogy botrány volt és ő eltűnt, az biztos. Nos, most annál magabiztosabban vette át a szórakoztató ipar ellenőrzését. Robusztus, széles mellkasú, nagyhasú, kifogástalanul öltözködő ember volt. Megjelenése félelemmel vegyes tiszteletet keltett, mert egy szavával akkor még meg tudta hiúsítani, hogy a neki nem tetsző színész bárhol is fellépjen, ha vele konfliktusa támadt. Rendszerint egy egész udvartartás vette körül, sameszok és gorillák lesték a szavát vagy pillantását. Általában 6-7-8 ember kísérte. Hatalmas szivarokat szívott, és úgy nézett ki, ahogy az ötvenes években a sematikus szocialista filmekben a tőkést, vagy a mai amerikai filmekben a gengszter keresztapákat ábrázolják. Ő nyitotta meg hát az újjáépített Moulin Rouge-t, és azonnal egy nagyszabású revüvel, sztárként Latabár Kálmánnal, de még sok jónevű színésszel, Rátonyi Róbert, Halmai Imre, Pártos Gusztáv és még sokan másokkal, táncosokkal, táncosnőkkel, és a híres Chappy zenekarral. Így szerződtettek minket is, és végül így kerültem először a Nagymező utcai pesti Broadway-re."

Teddy miután elnyerte a polgármesteri bizalmat, az 1946-os évadra nyitási és játékengedélyt kért az Angol Park területén lévő Szabad színpadhoz. Kérvényét természetesen támogatta az 1945 májusában alakult Magyar Színészek Szabad Szakszervezete és a Magyar Művészeti Tanács is, és így az engedélyeket a tűzoltóság vizsgálata után kiadták számára. Eleget téve a további hivatali kötelezettségeinek is, a főváros számára befizette a kötelező vigalmi adót is, amelyet az Angol Park 1927 óta mindvégig átalányösszegben rótt le a Székesfőváros házipénztára számára. Befizetett összegeken jól követhető a világégés utáni infláció: 1944-ben 5000 pengő, 1945-ben 50 000 pengő, az 1946-os évben, (amikor a pénz annyira elértéktelenedett, hogy az utcákon söprögették), 80 000 000 pengő volt! Ugyanebből a kérvényből derül ki az is, hogy „a belépti díj ára személyenként 2 000 000 pengő, a szórakoztató motorikus üzemeink egyszeri használatának díja átlagban szintén 2 000 000 pengő".

A következő három évben mindvégig szükség volt kisebb nagyobb javításokra, 1946-ban 12 szórakoztató üzem működött ezen a területen. De egy 1949-es jegyzék szerint is még csak 19 nagyüzemű játék (kisvasút, tobogan, hernyó, hullámvasút, szellemvasút, dodgem, Inga, Sikló...) működött, amelyek némelyike még felújításra szorult. Az itt működő mozi szovjet filmeket vetített, a hangszórók pedig orosz katonadalokat harsogtak. A szomszédos mutatványos telepen lévő panoptikumba az akkori divat szerint felöltöztetett férfi és női viaszbábút helyeztek el, a lábuk előtti tábla szövege így szólt: Éljen az ötéves terv! Ehrental igazgatót 1948-ban Kovács György ügyvéd váltotta, aki egyúttal Meinhardt Stanley jogi képviseletét is ellátta, de adott egy-egy igazgatót az új tulajdonosként fellépő Szovjetunió is.

1. Kardnyelők, tűzköpők, táncosnők
2. Kétmillió pengős belépti díj
3. Szovjet kézbe kerül

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

hidegháború

• Meghibásodás miatt oldottak ki Kanada felett az amerikai atombombák
• Megrendítő beszédet mondott a berlini fal árnyékában J. F. Kennedy
• Nagy-Britannia és Franciaország is elvesztette nagyhatalmi státuszát a szuezi válság után 
• Félelmetesen közel került a világ az atomháborúhoz a kubai rakétaválság idején
• Börtönnel „jutalmazta” a róla szóló viccek terjesztőit Enver Hodzsa
• Reagan és Gorbacsov izlandi találkozójával kezdődött a hidegháború enyhülése 
• A Szputnyik–1 fellövésével a Szovjetunió sikeresen teljesítette az űrverseny első futamát
• A szovjet vezetés paranoiája 1983-ban majdnem a harmadik világháború kirobbanását okozta
• A Castro-kormányzat megdöntésére irányuló kísérlet volt a CIA egyik leglátványosabb kudarca