Az 1894-es pestisjárvány idején a britek egyszerűen lerombolták Hongkong nyomornegyedét

Razziák és menekülés

A hatósági intézkedések meg is kezdődtek, méghozzá kíméletlenül erőszakosan, és a kínai kulturális normák – különösen a halállal és a halottakkal kapcsolatosak – teljes figyelmen kívül hagyásával. Ez természetesen csak növelte a feszültséget.

Amit a britek szükséges intézkedésnek tekintettek, azt a Tai Ping Shan lakói öncélú barbárságként látták és érezték saját bőrükön, a kínaiak számára szent dolgokat a gyarmatosítók puszta babonának tartották.

Májusban egy többnyire britekből álló katonai kontingens – elterjedt elnevezésén a „meszelőbrigád” – ajtóról ajtóra járta végig a negyedet, ellenőrizve, fertőtlenítve, és gyakran földig rombolva emberek otthonait.

Azokat a lakhelyeket (sokuk nehezen volt nevezhető épületnek), ahol fertőzötteket találtak, vagy akár csak gyanítottak, szétbontották, a halottakat pedig azonnal elszállították.

Az emberek annyira féltek attól, hogy otthonukat lerombolják, halott hozzátartozójukat pedig elviszik a katonák, hogy előfordult, hogy az ellenőrzéskor a halottat a madzsongasztal mellé ültették, mintha csak játszana.

A kínai hagyományok szerint ahhoz, hogy az ember a következő életében elkerülje a szenvedést, halála után tisztességes temetésben kell részesülnie. Ennek három fő eleme az ép holttest, a megfelelő koporsó, és az illető szülőhelyén való elhantolása.

A britek mindezzel szemben egyszerű gödrökbe temették a halmokba hányt hullákat (néha cementet is öntöttek föléjük), de volt, hogy egyszerűen szétszórták őket a városon kívül – a lényeg a gyorsaság volt.

A halottakkal való bánásmód hatása nem maradt el: a halál, majd helytelen temetés által fenyegetett lakosság óriási kivándorlásba kezdett, a bevándorlók tömegei igyekeztek hazajutni szülőhelyükre. Miután nem maradt munkaerő, a város ezt követően gyakorlatilag leállt.

Az „ellenőrzések” végére mintegy 350 otthont romboltak le, és 7000 ember vált hajléktalanná. Ugyanebben a hónapban a britek egy Hygeia nevű hajót „úszókórházzá” nyilvánítottak, és helyeztek el mintegy másfél kilométerre a kikötőtől a tengeren. A „kórház” szerepe valójában a kínaiak elkülönítése volt.

A helyzeten egyedül a Tung Wah nevű kórház segített valamelyest, amely ingyenes koporsókkal látta el a lakosságot, és intézte a holttestek eljuttatását távoli szülőföldjükre is. A kórház ma is létezik, a teljes hongkongi kórházhálózat ma a Tung Wah nevet viseli.

Tai Ping Shanba lerombolása és kiürítése után a járvány elmúltával sem tértek vissza korábbi lakói – a Tung Wah körül egyfajta kórháznegyed jött létre, amely a jelenleg zajló koronavírus-járvány közepette is fontos szerepet játszik.

Sokak szerint az egykor halálukban megalázottak szellemei máig kísértenek a kerületben, azonban nem biztos, hogy ez így is marad. A sokáig figyelmen kívül hagyott negyed az utóbbi években egyre népszerűbb lakóövezetté vált, a lakbérek pedig az egekbe szöktek.

Könnyen lehet, hogy a koronavírus levonulta után az egykori nyomornegyedből idővel Hongkong következő elit lakóövezete lesz.

1. Embertelen körülmények
2. Razziák és menekülés

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

nyár
Múlt-kor magazin 2022

• Lacikonyhák és társaik
• A gumigyártás és árnyoldalai
• A spanyol polgárháború külföldi önkéntesei
• A szabin nők közbelépése
• Hét híres fal
• Fugger Mária, a Pálffy család nagyasszonya
• Lajos Ágost és Marie Antoinette egybekelése
• A zalaújvári Festetics-kastély
• Horthy István és Edelsheim Gyulai Ilona esküvője