Atlantisztól a Himalájáig – miről szólt a nácik okkultizmusa?

2018. szeptember 13. 11:49 Múlt-kor

Korábban

Kutatások politikai megrendelésre

Az ősgermán világ tanulmányozása érdekében megalapított társaság, az Ahnenerbe 1935-ben, Himmler utasítására jött létre. Feladata az volt, hogy a múltban olyan bizonyítékokat találjon, amelyek alátámasztják az árja faj felsőbbrendűségét, valamint hogy felelevenítsék az ősi tudást. Az eredményeket minden, akkor létező médiumban közzétették: tanulmányokat publikáltak a magazinokban, előadásokat tartottak, rádióműsorokban beszéltek róluk és dokumentumfilmeket készítettek a témában.

Az Ahnenerbe gyorsan terjeszkedett, csatlakozott hozzá számos tudós, akik készek voltak kutatásaikat az elképzeléseknek és elvárásoknak megfelelően alakítani, s a tudományos igazságot átformálni. Kutattak egy szent északi írás után – amelyből egy bizonyos elmélet szerint a többi szent írás, köztük a Biblia is ered –, tanulmányozták a karéliai mágikus szertartásokat az orosz-finn határon, és kitartóan keresték Thor isten kalapácsát. Hitler viszont hamar megelégelte ezeket a hiábavalóságokat, s szemléletváltást követelt a társaságtól. Az elnöki székbe Walter Würstöt helyezte, aki a szanszkrit irodalom elismert szakértőjének számított, s aki azonnal megtisztította az intézményt a sarlatánoktól, s helyettük makulátlan hírnevű szaktekintélyeket szerződtetett le – a himmleri elveket azonban ő is követte.

A társaság új nyelvészei az ősi árja nyelvet próbálták rekonstruálni, az ókorkutatók a görög és a római kultúra északi gyökereit keresték, s közben az egyesület expedíciókat szervezett, melyek az egykori kontinensük (Atlantisz) elpusztulása után következő vándorlásuk nyomait kutatták. Horvátországba, Norvégiába, Olaszországba és Tibetbe is elutaztak, a kanári-szigeteki, illetve a bolíviai expedíciók azonban a második világháború miatt meghiúsultak. Egyéb tevékenységeiket viszont nem függesztették föl, s immár a megszállott országok múzeumai könyvtárai és magángyűjteményei is a rendelkezésükre álltak. Feloszlásuk Németország háborús veresége miatt következett be.

Az Ahnenerbe tagjainak esete más és más, bűneik mértéke különböző. Néhányan még a háborúban életüket vesztették, a többieknek háborús bűnösként bíróság elé kellett állniuk, de sokan különösebb következmények nélkül távozhattak onnan. Pályafutásukat újrakezdhették Németország egyetemein és kutatóintézeteiben.