Amikor egy oszladozó bálnatetem körbejárta Skóciát és Észak-Angliát
2019. október 21. 09:31 Múlt-kor
Korábban
Tudomány és szélhámosság
A bálna utolsó útja az Aberdeeni Egyetemre vezetett, ahol Struthers nekilátott az állat csontvázát előkészíteni a múzeumában való kiállításra.
E folyamat meglehetősen időigényes a bálnák esetében: a csontokat nem elég eltávolítani a tetemből, teljes mértékben meg kell őket tisztítani mindennemű egyéb szövettől (ez nem volt lehetséges csupán kézi eszközökkel, komposztálásra, illetve dögevő rovarokra is szükség volt), valamint a csontozatot beborító olajat is el kell távolítani.
1887 májusára Struthers látta, hogy még mindig sok idő van hátra, míg kiállíthatja a csontvázat. „A szag még mindig erős azokban a csontokban, amelyek oly sokáig a tetemben voltak, amíg az úton volt, a bálnazsírral való érintkezésük el is színezte őket, és úgy tűnik, még több olajat juttatott beléjük” – idézte a sebészt egy korabeli újság. „Úgy gondolom, az egész nyár szelére és napsütésére szükség lesz, mielőtt olyan állapotba kerülnek, hogy a múzeum látogatói kellemetlenség nélkül megtekinthetik.”
A bálnatetem egész útja – az árverés, az attrakcióként való hirdetése, a turnéztatása – a korban bevett, a tudományosság és az egyszerű szélhámosság határán mozgó előadásstílusnak felelt meg.
A Woodshoz hasonló porondmesterek máshol is az ismeretlen, csodálatos, de természetes és valódi látványosság ígéretével igyekeztek látogatókat vonzani.
Az 1860-as években például New York államban előkerült a földből az úgynevezett „cardiffi óriás”, amelyet egy megkövült emberként mutogattak a mit sem sejtő közönségnek annak bizonyítékaként, hogy a Bibliában említett óriások egykoron valóban éltek a Földön.
Az „óriás” valójában egy háromméteres kőszobor volt, amelyet egy George Hull nevű ateista dohánykereskedő készíttetett, majd ásott el a New York-i Cardiff egyik farmján, hogy gúnyt űzzön a Bibliát szó szerint értelmezőkből.
A „cardiffi óriás” azonban akkora sikert aratott, hogy a kétes eredetű látványosságok korabeli nagymestere, P.T. Barnum is készíttetett saját vándorcirkusza számára egy hasonlót.
Barnumnak sem kellett azonban feltétlenül a szomszédba mennie az ötletekért: korábban óriási érdeklődést váltott ki az úgynevezett „fidzsi sellővel”, amely nem volt több egy majom felsőtestéből és egy hal testének hátsó feléből összevarrt és konzervált „lénynél”.
A „fidzsi sellő” több inkarnációt is megért különféle anyagokból (elsősorban papírmaséból), ezek egyike még a Harvard Egyetem Peabody Régészeti és Etnológiai Múzeumába is eljutott.
Az ilyen példákkal ellentétben azonban a Tay-bálna valódi, hús-vér állat volt, mindazonáltal a fenti látványosságokhoz hasonlóan kezelték: a tudomány, a szórakoztatás és a kreatív pénzkereseti lehetőség ötvözeteként.
A siker azonban a kor viszonyai ellenére sem volt egyöntetű: nem mindenki gondolta úgy, hogy helyes volt a bámészkodásért fizetni hajlandó emberek kedvéért leölni az állatot.
Az Aberdeen Journal című lap egy 1884-es, az állatról szóló cikkében az újságíró feltette a kérdést, hogy nem lehetett volna-e életének megőrzése mellett időnként látni: „Lehet, hogy tetszett neki a gyönyörű folyótorkolat, és később is visszatért volna – ez bizonyára éppen elég nagy megtiszteltetés lett volna Dundee számára” – írta.
Végső soron azonban a cikkíró arra jutott: „a bálna minél több pénzzé tételének célja az egyik legtermészetesebb, ami elgondolható” – írta.
A pénzkeresés ünnepelendőnek, természetesnek tartott „ösztöne” volt tehát az, ami szomorú, bűzös útjára indította a fiatal bálna maradványait az országon keresztül – annak ellenére, hogy állomásról állomásra, az érdeklődők szeme láttára oszlott fokozatosan darabjaira.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- Máig nem derült fény a hírhedt géprabló, „D. C. Cooper” kilétére tegnap
- Egyedi humorával nyűgözte le a közönséget Latabár Kálmán tegnap
- Macbeth, a tragikus hős és VI. Jakab, a boszorkányos király tegnap
- A protestánsok sérelmei vezettek az első defenesztrációhoz Prágában tegnap
- Az aszódi Podmaniczky–Széchényi-kastély tegnap
- Megpecsételte Napóleon sorsát a végzetes oroszországi hadjárat tegnap
- Saját országának nevét is megváltoztatta Mobutu, Zaire elnöke tegnap
- Utolsó pillanatáig nevettetett Harry Einstein, a nagy komédiás 2024.11.23.
