Akik nem a szépséget kapták a sorstól: hét ronda uralkodó a történelemből

2021. január 19. 10:14 Múlt-kor

Korábban

II. Károly, az elvarázsolt

Habár Károly nyolcéves koráig se járni, sem pedig beszélni nem tudott, 1665-ben – mikor csupán négyéves volt – négy idősebb fiútestvérének halálát követően az egykor szebb napokat megélt spanyol monarchia királyává emelték. A Habsburgok között gyakori belterjes (másod- és harmad-unokatestvérek közötti) házasságok miatt örökletes betegségekben szenvedő, egyáltalán nem uralkodásra termett férfi regnálásának első 31 évében anyja, majd annak halála után kegyencei kormányoztak.

Apja, IV. Fülöp saját unokahúgát vette feleségül, s a fizikailag, szellemileg és érzelmileg fogyatékosnak mondott Károly összes felmenője a nyolc generációval őt megelőző Kasztíliai Fülöp és Őrült Johanna leszármazottai voltak – így nem sok alkalom nyílt a királyi génállomány frissítésére. A családon belüli házasság ritka genetikai rendellenességekhez vezetett: ún. hátraharapás jelensége alakult ki nála, ami azt jelentette, hogy a felső fogsora szájzáráskor az alsó elé került, ezért nem tudott rendesen rágni, a nyelve olyan nagy volt, hogy beszédét alig lehetett érteni, valamint gyakran nyáladzott. Nagy valószínűséggel az agyalapi hormonok elégtelensége is fennállt nála, mellyel az alacsony termete, vézna izomzata, emésztési zavarai és az impotenciája magyarázható, másrészt pedig egy ritka veseelégtelenségben is szenvedhetett, ami az angolkórral, a fejének aránytalanul nagy méretével, illetve vérvizelésével állt összefüggésben. És ha ez még nem lett volna elég, valószínűleg akromegália is gyötörte a szerencsétlen királyt, ugyanis a testének kinyúló részei (orr, kéz, fül, ajkak) túlfejlődtek és kiszélesedtek.

Az El Hechizado, vagyis az „elvarázsolt” néven is ismert, a lövészeten kívül semmihez sem értő Károly, az utolsó spanyol Habsburg öt nappal a 39. születésnapja előtt, 1700 novemberében örökös nélkül hunyt el. Halálával 13 éven át tartó örökösödési háború vette kezdetét.

előző oldal 7 / 7