„Akarom, tudd, mi a fene van velem” – Tamáska Mária, az „öreg” felesége

A korszak legbefolyásosabb asszonya

A legfontosabb kérdés az utókor számára mégiscsak az, hogy Mária asszony mennyire szólt bele férje hatalmi, politikai döntéseibe. Visszaemlékezések arra engednek következtetni, hogy férje titkos tanácsadója lehetett, ami annak ismeretében nem meglepő, hogy a zárkózott természetű első titkár a feleségén kívül nemigen engedett senkit sem közel magához, és a titkait sem oszthatta meg mással.

Szűrös Mátyás így emlékezett utóbb Kádár János és felesége viszonyára: „Feleségének óriási szerepe volt Kádár János befolyásolásában. Neki voltak szimpatikus és kevésbé szimpatikus emberek. Ez eléggé elterjedt volt, hogy Mária néni beleszólt bizonyos dolgokba (…) a politikai vezetőknél tudni kell, hogy eléggé magányosak, különösen az első számú vezetők, különösen egy ilyen rendszerben. (…) Egyébként egymásra voltak utalva a feleségével, és sok mindent megbeszéltek.”

Aczél György emlékei szerint Kádár Jánosnak egyetlen döntése volt, amit nem beszélt meg az asszonnyal – és ezt a döntést 1956. november 3-án Moszkvában hozta meg. A politikustárs így emlékezett: „Amikor november 7-én Kádár megérkezik Budapestre, értesítik, hogy a felesége ott van a Parlamentben, hogy jön, és akkor lemegy a Parlament kapujához, ahol a Kádár nem nagy örömére azt mondja hangosan, hogy »Ezt a szart már hagyhattad volna a Rákosiékra. Nem neked kellene csinálni.« Kínos. Tuszkolja befelé az asszonyt, mert ugye ott vannak a tolmácsok és az egész kíséret, és az asszony csak mondja. Ezt különben mindkettőjüktől hallottam. Külön-külön és együtt is.”

A másik emlékezetes nyilvános jelenet, Kádár János leváltásához kapcsolódik. Kádár János utolsó, elhíresült beszéde után a pártszékházból feleségére támaszkodva távozott. Aczél György így írta le a jelenetet: „…bukása után a lépcsőn lefelé a feleségével, már nem ugrálnak körülöttük a testőrök, már udvariasságból sem kísérik le az ajtóhoz – két magányos öregember megy le, a súlyosan beteg asszony, felnő férje fölé, és vezeti az öreget”. Amikor a Központi Bizottság 1989. május 9-i ülésén felmentették Kádárt pártelnöki tisztsége és KB-tagsága alól, első felindulásában állítólag így fordult feleségéhez: „Öltözz fel, hozd magad rendbe, elmegyünk ebből a házból.” Végül azonban maradtak, és nem költöztek el a villából. Az 1980-as évek végére a házaspár szinte teljesen magára maradt, és egymásra utaltan éltek az elegáns rózsadombi környezetben.

A Kádár-kor történelmének kétségkívül legbefolyásosabb asszonya (Tamáska Mária mindenképpen annak számított Kádár János házastársaként, bizalmasaként és formális pozíciója révén, a Tájékoztatási Hivatal vezető-helyettesként is) életének utolsó éveit szinte teljes magányban töltötte. Kádár 1989. július 6-i halála után maradék erejét férje emlékének az ápolására fordította: létrehozta a Kádár János Alapítványt, és pénzt gyűjtött annak működésére. Eközben, a ránk maradt források tanúsága szerint szinte kisnyugdíjasként élt a rózsadombi villában.

Sok apró nyom utal arra, hogy Kádárné – talán egy bármikor bekövetkezhető változástól félve – már az 1950-es években is takarékoskodott. A bejárónőjével azonban ekkor még – egy ránk maradt feljegyzése szerint – arról is tételes elszámolást íratott, hogy mire költhetett el 2000 forintot 1992. február 18. és március 4. között, azaz három hét alatt. Tételenként számoltak el egymás között a bor, az újság, a fogkrém, a vécépapír vagy a harisnya árával. 1991-ben 28 ezer forint volt a nyugdíja; Kádár Jánosné kiszámolta magának egy kis cetlin, hogy a nyugdíjából havi 16 000 Ft-ot tud félretenni („megtakarítás”). A jelek szerint azonban még ennél is ügyesebben spórolt, hiszen a betétszámláján (Kádár János és neje) a pénzösszeg gyorsan gyarapodott.

Kádár János halálakor valamivel kevesebb mint 2 millió forint kamatozott a bankszámlájukon. 1990 márciusában a II. kerületi OTP fiókban Mária asszony felvett egymillió forintot, ebből kezdhette meg az általa létrehozott, férje emlékét ápoló alapítvány a működését. Az első titkár születésének évfordulóján a Cserje utcai villában Kádár János-díjakat osztott ki, és körbevezette a meghívottakat a villában, ahol mindent, még az íróasztalon heverő irattartó mappát és a golyóstollat is úgy hagyta, ahogy az férje halálakor volt. 1992 februárjában már több mint 2 millió 600 ezer forint spórolt pénze volt.

Kádár Jánosné 1992. március 30-án hunyt el. Halála után az összekuporgatott pénz a férje emlékét ápoló Kádár János Alapítványra szállt. Az asszony nagyértékű ingóságaikat is az alapítványra hagyta, így 1993-ban ezeket elárverezték. Kádár Jánosné azt remélte, hogy az összegyűlt pénz segíthet majd megőrizni a férje emlékét, és az alapítvány működése a magyar történelem jeles személyiségeinek sorába emelheti őt. A rendszerváltást a Kádár-kor legbefolyásosabb asszonya feltehetően már nem értette, és bizonyosan nem is akarta tudomásul venni. Élete utolsó éveiben kizárólag a múltban és a múltnak élt.

1. Luxusbérek
2. Picasso, francia szótár és tepertős pogácsa
3. „Szeretettel csókol, Mária”
4. A korszak legbefolyásosabb asszonya

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

8. Budapest világvárossá fejlődése
II. Népesség, település, életmód

• Fennállása alatt számos történelmi személy szobrát lecserélték a millenniumi emlékművön
• Időutazás a millenniumi ünnepségekre: 125 éve utazunk a Ligetbe a föld alatt
• Sokáig csak esernyővel lehetett átmenni a budai Alagúton
• Egykor a Városliget zenepavilonjai nyújtották a főváros legnépszerűbb szórakozását
• A gazdag és szegény gyermekek egyaránt birtokba vették a Városligetet a „boldog békeidőkben”
• Széchényi Ödön víziója által a világ második siklójával büszkélkedhet a főváros
• Az idők során szinte minden sportra biztosított lehetőséget a Városliget
• 800 mázsa lőport adott Ferenc József a budai Alagút építéséhez
• A kiállítások és vásárok hozták el az éjszakai fényt a Városligetbe