A viking fosztogatások nyomán emelkedett Párizs fővárossá
2022. november 21. 09:05 Múlt-kor
Korábban
A mindent eldöntő ostrom
Habár a vikingek nem kevés borsot törtek a Nyugati Frank Királyság orra alá, az uralkodók idejét leginkább a trónra támadó, hataloméhes testvéreikkel és a királyi hatalom ellen lázadozó, rebellis nagyurakkal folytatott harcok töltötték ki.
Ily módon Kopasz Károly inkább fizetett a vikingeknek, ám ez növekvő adóterhekkel járt, így a nagyurak, valamint a nép királyi hatalommal szembeni ellenszenve sem csökkent. Azt remélte, hogy a pénz megoldja a viking problémát és a fosztogatók nem térnek vissza, ám a nagy összegű kifizetések természetszerűleg csak tovább fokozták a vikingek érdeklődését.
A szaporodó támadások, a növekvő adóterhek, valamint az a törvény, amely megtiltotta a nagyobb erődítmények építését (amely talán megvédte volna a lakosokat a fosztogatóktól, ám a király ellen lázadók szolgálatába is állhatott volna), csak tovább növelte a frankok királlyal szembeni ellenérzéseit.
A vikingek 856-ban is kifosztották Párizst, öt évvel később pedig felgyújtották. Amikor 885 novemberében, nyolc évvel Kopasz Károly halálát követően ismét visszatértek, a város már jobban felkészült. A sziget mindkét oldaláról a szárazföld felé történő átjárást biztosító fahidak megakadályozták, hogy a hajók megkerülhessék a szigetet, valamint a Gauzelin párizsi püspök felügyelete alatt épült, az Île de la Cité-t körbevevő fal is hatalmas előrelépést jelentett. Ennek ellenére a túlerő semmi jóval nem kecsegtetett: a város néhány száz fegyveresével szemben 300-700 hajóval érkező, mintegy 30-40 ezres viking sereg érkezett.
A viking csapatok vezetője, Sigfred azzal a kéréssel érkezett a püspökhöz, hogy biztosítsa a folyó felsőbb szakaszaira történő áthajózásukat (vagyis ne állítson akadályt a távolabbi vidékek kifosztása elé), cserébe a fallal körülvett várost megkímélik. A püspök az ajánlatot visszautasította, és a következő reggelen a vikingek katapultok és faltörő kosok segítségével megindították az ostromot. Maga az egyházi elöljáró is csatlakozott az otthonuk megvédelmezésére felsorakozó párizsiakhoz, akik a nyílzápor mellett olykor forró szurkot, viaszt vagy olajat öntöttek a támadók nyakába.
A 885-886-os viking támadás Jean-Victor Schnetz 1837-es festményén
Az északiak számára mindenképpen szokatlan volt, hogy egy várost ostrom alá kellett venniük, ugyanis így éppen a sikerük kulcsának számító mobilitásuk sérült. Sigfred emberei azonban állhatatosak voltak, és heteket vártak a Szajna partján, csupán 886 januárjának utolsó hetében indították újra az ostromot.
Ekkor három gyújtóhajót irányítottak a Grand Pont nevű fahíd ellen, azonban nem sikerült lángra lobbantaniuk. Ami a vikingeknek nem sikerült, a természet néhány héttel később percek alatt elintézte: a Petitie Pont hidat elsodorta a kora tavaszi ár. Az ostrom tovább folytatódott, ekkorra a bent rekedt párizsiakat már az éhség és a különféle betegségek is tizedelték.
886 októberében végül Kövér Károly (az új nyugati frank uralkodó III. Károly néven) csapatokat küldött a város megsegítésére. A közel egy évig húzódó ostrom végül azzal fejeződött be, hogy az uralkodó 700 font ezüstöt adott a normannoknak és biztosította eredeti kérésüket, a szabad átjárást a Szajna teljes szakaszán. A párizsiak úgy érezték, a király elárulta őket. Habár a vikingek nem vették be Párizst, a hosszú ostrom fordulópontot jelentett a francia történelemben.
A tény, hogy az uralkodó kudarcot vallott alattvalóinak megvédelmezésében, tovább csökkentette a királyi befolyást és hatalmat, ezáltal végleg szakítottak Nagy Károly hagyományaival. Miután Kövér Károlyt eltávolították a hatalomból 887 novemberében, a nyugati frank trónra Párizs grófját, a várost vitézül védelmező Odót emelték. Uralma alatt drasztikusan csökkent a viking jelenlét a területen, az elkövetkező években pedig Párizs könnyebben ellenállt az alkalmi portyáknak.
„Ebben az időben derült fény Párizs stratégiai, valamint a nyugati frank területek feletti egyre dominánsabb szerepére” – mondta Haywood. Hozzátette: „A viking ostrom miatti figyelem és megszerzett presztízs emelte végül Párizst a franciák fővárosává. Ezen ostrom nélkül könnyen lehet, hogy Rouent vagy más fontosabb települést tették volna meg központnak.”
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- Egyetlen hete maradt, hogy a forradalom hősévé váljon Gérecz Attila 19:05
- Alattvalói joviális öregúrként és zsarnokként egyaránt tekintettek Ferenc Józsefre 17:44
- Elkezdődött a nevezés a Kecskeméti Animációs Fesztiválra 14:20
- Nyugdíjba vonulás után is rendkívül népszerű maradt Both Béla 09:50
- Csaknem húsz évet kellett várni az Erzsébet híd újjáépítésére 09:05
- VIII. Henrik egyházszakadási törekvéseiért kis híján I. Jakab bűnhődött tegnap
- Vasmarokkal irányította Spanyolországot Francisco Franco tegnap
- Koncertjeinek bevételét gyakran fordította jótékony célokra Anton Rubinstein tegnap
