A vérző szívű császárné: Sisi utolsó napjai és a végzetes szúrás

A végzetes utazás

Sisi 1898 nyarán találkozott utoljára Ferenc Józseffel, amikor két hetet mindketten megismerkedésük helyszínén, Bad Ischlben töltöttek. A királyné ezután kíséretével ismét útra kelt, a Frankfurt melletti Nauheim városába indult egy egészségügyi kúrára. Az utazás részleteit leginkább Erzsébet magyar udvarhölgye, Sztáray Irma emlékirataiból ismerjük, aki mindvégig Sisi oldalán élte át ezeket a napokat.

Nauheimből a Genfi-tó partján fekvő Caux felé vették az irányt, de előbb megálltak Frankfurtban. Ide érkezve Sisi és Sztáray megszöktek a kísérettől, és ketten kóboroltak a város utcáin. Ebben a korban ez még nem volt szokatlan, mert bár léteztek már fényképek, vajmi kevés esélye volt annak, hogy bárki felismerje az inkognitóban utazó császárnét-királynét.

Az udvarhölgy visszaemlékezései szerint a Frankfurtban töltött órák alatt fagyiztak egyet, meghallgatták egy katonazenekar koncertjét, majd perecet ettek, amihez egy-egy jó pofa müncheni sört ittak. Ezután a vasútállomás felé vették az irányt, ahol természetesen nagy tömeg verődött össze az Erzsébetre váró különvonat előtt. A kíváncsi szemek figyelmét a népes kíséret sikeresen terelte el, így senki rá sem hederített arra, hogy egy idős hölgy és fiatalabb kísérője a másik oldalról felszállt az egyik kocsiba.

Caux-ban sem láblógatással töltötték az időt. Szeptember 9-én Erzsébet gőzhajón útra kelt Genf felé, ahonnan aztán kocsiba ülve egy családi barátnője, Julie Rothschild kastélyába hajtatott a közeli Pregny városában. Sisi nagyon élvezte az itt töltött időt, jóízűen ebédelt (ami a soványságára kínosan ügyelő királynétól igencsak ritka volt), és hosszan időzött a kastély kertjében. Délután öt órakor aztán Erzsébet és Sztáray ismét kocsiba ültek, és visszaindultak Genfbe.

A Beau-Rivage szállodában ekkor már előkészített szobával várták Hohenembs grófnőt (Erzsébet gyakran használta ezt az álnevet utazásai során), majd miután berendezkedtek, esti sétára indultak Genf óvárosában. Az elmaradhatatlan fagylalt után egy régiségboltban kötöttek ki, ahol Sisi kinézett egy intarziás asztalkát legkisebb lánya, Mária Valéria számára. Ezután visszaindultak a szállodába. Sztáray másnap reggel 9 órakor jelent meg Erzsébet szobájában, hogy megtervezzék az előttük álló napot és a visszautazást Caux-ba. Úgy döntöttek, hogy a velük tartó személyzetet vonaton előre küldik, ők ketten pedig még egyszer bemennek az óvárosba, és csak a 13 óra 40 perckor induló gőzhajóval utaznak vissza.

Ezen a sétán a királyné és udvarhölgye egy hangszerkereskedőnél kötöttek ki, ahol Erzsébetet teljesen elvarázsolta az egyik orchestrion, ami egy gramofonhoz hasonló korabeli zenelejátszó készülék volt. Meg is vásárolta gyorsan, és 24 lemezzel együtt elküldette – az előző este választott asztalhoz hasonlóan – Mária Valériának. A tulajdonos kérésére a két hölgy a vendégkönyvbe is beírta magát, bár valószínűleg ő maga nem értette a papíron magyarul díszelgő „Erzsébet királyné” feliratot. Sisi és Sztáray ezután visszatértek a szállodába, megebédeltek, majd sietősen megindultak a kikötő felé, ahová már korábban előre küldtek egy komornyikot, hogy szükség esetén késleltesse a hajó indulását.

A nagy napsütésben Sisi napernyővel a kezében, oldalán Sztárayval ment az úton, amikor váratlanul feltűnt velük szemben egy rohanó férfi, aki szó szerint beleszaladt a királynéba. A lökéstől Sisi el is esett, a férfi felpattanva igyekezett továbbrohanni, a járókelők kapták el és adták át a helyszínre érkező csendőröknek. Bár időközben a szálloda portása is odaért, és visszahívta a két hölgyet, hogy pihenjenek le, az ekkor már ismét a saját lábán álló Erzsébet ezt elutasította, és udvarhölgyével továbbsietett a hajóra.

A hajó indulását követően nem sokkal Erzsébet minden előjel nélkül szédülni kezdett, majd elájult. Ekkor felvitték a fedélzetre, ahol a friss levegőtől magához tért, ám nem sokkal később ismét elveszítette az eszméletét. Sztáray ekkor még úgy vélte, hogy az ájulást csak az alig fél órája történt inzultus okozta ijedtség váltotta ki. Amikor azonban kiengedte Erzsébet szorosra húzott fűzőjét, már látta, hogy sokkal nagyobb a baj: úrnője mellkasán, a szív környékén vér szivárgott – a nekirontó férfi valamilyen éles tárggyal megszúrta őt.

Az udvarhölgy ekkor fedte fel inkognitójukat, amire a hajó visszafordult a kikötőbe, a királynét pedig egy hordágyon sietve visszavitték a szállodába. A helyszínre érkező orvosok azonban már semmit sem tudtak tenni. 14 óra 40 perckor, alig egy órával azután, hogy – látszólag még életerősen – hajóra szállt, Ausztria császárnéja és Magyarország királynéja már halott volt.

1. Szaporodó távollétek
2. A végzetes utazás
3. A merénylet homályos pontjai

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

Titanic

• Több mint hét évtizeddel az elsüllyedése után fedezték fel a Titanic roncsait
• Száz év elteltével már szinte semmi sem maradt a Titanic roncsából
• A Titanic első hivatalos útja volt egyben az utolsó is
• A szerény magyar hajóorvos, aki a Titanic túlélőit mentette
• Osztriga és bárány került a Titanic utasainak asztalára egy elárverezett étlap szerint
• Tudtad, hogy hét híres ember is lekéste a Titanicot? 
• 3800 méter mélyen sincs biztonságban a Titanic roncsa
• Saját legendájának áldozatává vált a Titanic
• A nemzetközi egyezmények sem tudják megvédeni az enyészettől a Titanic roncsát