Az 1936-os berlini olimpia megnyitóján felvonuló sportolók tanácstalanok voltak, miként is tisztelegjenek a díszpáholy előtt elhaladva, ahol maga Adolf Hitler is ült. A román, a francia és az osztrák küldöttség végül karlendítéssel üdvözölte a páholyban helyet foglalókat, a britek csupán a fejüket fordították feléjük, az amerikaiak pedig arra sem voltak hajlandók, hogy meghajtsák a csillagos lobogójukat. Az „udvariatlanságukért” kifütyült tengerentúliak soraiban számos színes bőrű atléta is helyet kapott, akiktől a Führer komolyan tartott. Az olimpia ideológiai célja az volt ugyanis, hogy az „árja” sportolók bizonyítsák felsőbbrendűségüket és legyőzhetetlenségüket más országok versenyzőivel szemben. Ezt a „nemes” számítást pedig a német sajtó által az USA „fekete segédjeinek” nevezett afroamerikaiak könnyen keresztülhúzhatták volna. Habár a németek 33 aranyukkal megelőzték a dobogós amerikaiakat és magyarokat, Berlin sztárja mégis a színes bőrű Jesse Owens lett.

A hétévesen még az alabamai gyapotföldeken dolgozó Owens lenyűgöző hónapokat tudhatott maga mögött: 1935-ben 42 versenyen indult, és egyszer sem talált legyőzőre, ráadásul az egyetemi válogatottak versenyén hátfájása ellenére 45 perc alatt négy világcsúcsot állított fel. Ezért is volt meglepő, amikor 1936. augusztus 4-én a távolugrás selejtezőjében az első két kísérletét elrontotta. Ennél meghökkentőbb már csak az volt, amikor a németek favoritja, az Európa-rekorder Carl Ludwig „Luz“ Long – aki kék szemével és szőke hajával úgy nézett ki, mintha egy náci propagandaplakátról lépett volna le – odament hozzá, és tanácsot adott neki. Mégpedig azt, hogy az utolsó lehetőségénél messzebbről kezdje a mozdulatot, így bár rövidebbet fog ugrani, de nem fog belépni. A javaslat bevált, Owens megugrotta a továbbjutást érő szintet. Bár rohannia kellett a 200 méteres síkfutás előfutamára, de előtte még megszorította Long kezét, és kimondta az egyetlen német szót, amit ismert: danke.

A távolugrás döntőjét végül 806 cm-rel megnyerő Owensnek a német elsőként gratulált, és egymásba karolva vonultak be az öltözőbe. Később több híres fotó is készült, amelyeken hason fekve beszélgetnek a stadion gyepén. „Igazi bátorság volt a részéről Hitler előtt velem barátkoznia. Beolvaszthatnák az összes érmemet és serlegemet, de még bevonatnak sem lennének elegendők arra a 24 karátos barátságra, amelyet Luz Long iránt éreztem abban a pillanatban” – mondta később Owens.

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2017. különszám számában olvasható.