A pápai tiltás ellenére sokáig töretlen volt a szabadkőművesek népszerűsége

2024. október 30. 14:20 Múlt-kor

Korábban

Szabadkőművesek a forradalomban

A franciaországi szabadkőműves páholyok 1773-ban Grand Orient de France néven egyesültek. Az idősebb tagok közül ezt sokan nem fogadták el, és Clermonti Nagypáholy néven létrehozták saját tömörülésüket. A tagok száma a rivalizálás ellenére folyamatosan nőtt, és a forradalom előestéjén már több tízezren (egyes vélemények szerint akár hetvenezren is) nevezhették magukat szabadkőművesnek.

A francia forradalom legjelentősebb képviselői közül sokan voltak tagjai valamelyik páholynak. Ilyen volt − többek között − a nyaktiló névadója, Joseph Guillotine, a francia nemzeti himnusz írója, Rouget de Lisle, valamint az alkotmányos monarchista politikus-tábornok, La Fayette márki is.

Eugène Delacroix: A Szabadság vezeti a népet (1830). A szabadkőművesekre sokan a francia forradalom vezetőiként tekintettek utólag.

A szabadkőművesek a Gironde-tól kezdve a jakobinusokig csaknem az összes politikai formációban képviseltették magukat, de ugyanúgy megtalálhatóak voltak a forradalom ellenségei − például a vendée-i háború hadvezérei − között is. A forradalom kezdeti időszakában számos előkelő rétegből kikerülő szabadkőműves emigrált. Nem volt viszont szabadkőműves a forradalom két legismertebb képviselője, Danton és Robespierre sem.

1793-ban a mérsékelt forradalmároknak számító girondisták a lyoni szabadkőműves páholy vezetésével felkelést robbantottak ki a párizsi jakobinus kormány ellen. A zendülést leverték, és számos szabadkőművest kivégeztek. A szigorú hierarchia alapján felépülő szervezetet már addig is antidemokratikusnak tartották, a felkelés után pedig hadjáratot indítottak ellene – noha a jakobinusok között is tevékenykedtek szabadkőművesek −, s végül a legtöbb páholyt betiltották.

A Londonban és környékén található szabadkőműves páholyok egy 18. századi francia metszeten

Az Angliába emigrált Barruel abbé 1797-ben megjelentette az általa vizionált összeesküvést felvázoló művét, amely másfél évszázadon át meghatározta a szabadkőművesekről kialakult képet. A munka a korszakban megjelent többi, a szabadkőműveseket bíráló írással együtt azt eredményezte, hogy a papok és az arisztokraták túlnyomó többsége valóban elhagyta a páholyokat.

A közhangulat egyre több országban a mozgalom ellen fordult, és a felsőbb rétegek számára kompromittálódott rendbe innentől kezdve csak a köztársaságiak léptek be.

előző oldal következő oldal 3 / 4