A náci támadás, amely reményt hozott a rákban szenvedőknek
2021. március 8. 18:41 Múlt-kor
Korábban
A különös fokhagymaszag
A Harveyt és 16 másik hajót találat érte, és a belőlük leszakadó roncsokkal együtt nagy mennyiségű mustárgáz került a hideg tengerbe, miközben a levegőben is mérges gázok terjengtek. Abban a pillanatban senki sem mérte fel a helyzet súlyosságát, már csak azért sem, mert a legénység tagjai, akik birtokában voltak a titoknak, életüket vesztették a bombázás következtében.
Az azonnali intézkedések nem éppen a legmegfelelőbbek voltak a vegyi támadás hatásainak enyhítése szempontjából: a könnyebb sérülést szenvedők még sokáig a helyszínen maradtak kezelésre várva vizes, üzemanyaggal és mustárgázzal átitatott egyenruháikban száraz takarókba burkolózva, amelyek arra szolgáltak, hogy felmelegítsék őket, de közben elősegítették a veszélyes anyagok felszívódását is. Sok mentős is ki volt téve a halálos veszélynek.
Azokban az órákban senki nem tulajdonított jelentőséget a kikötőben terjengő különös fokhagymaszagnak (a jellegzetes szag megerősíti a vegyi fegyverek jelenlétének gyanúját), az orvosok számára pedig megmagyarázhatatlannak tűnt a – gázmérgezésre utaló – tünet, amely 628 katonán mutatkozott. Közülük 83-an haltak meg az elkövetkező hetekben, miközben a rengeteg érintett civilről lehetetlen volt biztos információkat szerezni.
Hogy ez a baleset elvezessen az első gyógyszerek feltalálásához, melyek képesek szembeszállni a rákkal, kulcsfontosságúnak bizonyult néhány egyéb tényező is, mint például a katonai titoktartás, és annak az orvosnak, Stewart Francis Alexander alezredesnek a klinikai éleslátása, aki azért érkezett a helyszínre, hogy a túlélőkkel foglalkozzon. A korábban vegyi fegyverkezésben szerzett tapasztalatai miatt Bariba küldött szakértőnek köszönhetően az igazság lassan elkezdett kikristályosodni, bár csak a katonai hierarchia egy meglehetősen szűk körében.
Alexander számos boncolást és túlélőkön végzett mélyreható vizsgálatot követően megállapította, hogy a gázzal való érintkezés sok esetben nagy hatással volt a csontvelőre: tulajdonképpen meggátolta bizonyos típusú vérsejtek képződését, amelyeket egy egészséges szervezet nagyon gyorsan és folyamatosan termel.
A Bariról szóló hivatalos jelentések még sok évig elkendőzték a mustárgáz jelenlétét, azonban Alexander orvosi elemzése világos volt: megállapította, a mustárgáz hatása a gyorsan szaporodó sejtekre hasznos is lehet, ugyanis szembeszáll minden olyan sejttel, amely kontrollálatlanul és gyorsan terjed, így a ráksejttel is.
Az orvos brit szakértőkkel készített jelentése hamarosan a New York-i Memorial Kórház igazgatója, Cornelius P. Rhoads asztalán landolt, aki abban az időben az Egyesült Államok katonai egészségügyi szolgálatát is vezette.
New Yorkban tovább tanulmányozták a bari pácienseknetől Alexander alezredes által gyűjtött mintákat. A kutatások érdekes eredményekhez vezettek két amerikai tudósnak, Louis Goodmannek és Alfred Gilmannak köszönhetően. Az azonnal meginduló kísérletek során a fegyvernek számító mustárgázból életmentő gyógyszert fejlesztettek ki, amely az alapjául szolgál egy olyan gyógymódnak, amely a betegek számára máig a sokáig elképzelhetetlennek hitt gyógyulás reményét jelenti.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- Egyetlen hete maradt, hogy a forradalom hősévé váljon Gérecz Attila tegnap
- Alattvalói joviális öregúrként és zsarnokként egyaránt tekintettek Ferenc Józsefre tegnap
- Elkezdődött a nevezés a Kecskeméti Animációs Fesztiválra tegnap
- Nyugdíjba vonulás után is rendkívül népszerű maradt Both Béla tegnap
- Csaknem húsz évet kellett várni az Erzsébet híd újjáépítésére tegnap
- VIII. Henrik egyházszakadási törekvéseiért kis híján I. Jakab bűnhődött 2024.11.20.
- Vasmarokkal irányította Spanyolországot Francisco Franco 2024.11.20.
- Koncertjeinek bevételét gyakran fordította jótékony célokra Anton Rubinstein 2024.11.20.
