A macskák vallásos imádata is szerepelt a templomosok ellen felhozott vádak között

2024. szeptember 14. 15:05 Múlt-kor

Korábban

A pápa megpecsételi a rend sorsát

1312 márciusában V. Kelemen végül bejelentette döntését: a vallomások és egyéb bizonyítékok alapján „sérthetetlen és örök érvényű rendelettel” feloszlatja a rendet.

Ez azonban nem jelentette a templomosok ügyének végét. Voltak még elvarratlan szálak, közük maga az idős Jacques de Molay nagymester, aki továbbra is Párizsban raboskodott. Újabb két évvel később, 1314 márciusában Molay-t három másik magas rangú templomos vezetővel együtt a Notre-Dame székesegyház elé vezették, ahol a pápa által kinevezett három bíborosra várt a feladat, hogy ítéletet hirdessen felettük.

Jacques de Molay és társa halála egy középkori miniatúrán

Az esemény azonban nem úgy zajlott, ahogyan azt eltervezték. Amikor a bíborosok kihirdették, hogy mind a négy férfit életfogytiglani börtönbüntetésre ítélik, a nagymester és egyik társa ellenkezni kezdett, igazságtalannak nevezve az egész procedúrát, és ártatlanságukat hirdették. Évszázadokkal később derült fény csupán arra, Molay és társa miért lepődhetett meg ennyire a bíborosok ítéletén.

2001-ben a vatikáni titkos levéltár munkatársa, Dr. Barbara Frale paleográfus egy helytelenül besorolt középkori dokumentumra bukkant: az 1308 augusztusában keletkezett iratot azóta csak Chinon-pergamennek nevezik.

A pergamen leírja Molay és több más magas rangú templomos kihallgatását, amelyet a pápa küldöttei végeztek Chinon városában. A kihallgatás során a kereszt megtagadásáról, szodómiáról és szájon csókolásról kérdezték őket – és a dokumentum azt is rögzíti, hogy vallomását követően Molay bűnbocsánatot nyert az egyháztól. A Chinon-pergament a Vatikán 2007-ben hozta nyilvánosságra.

1314-ben ehhez képest még az életfogytiglani börtönbüntetés sem volt elegendő IV. Fülöpnek: miután értesült Molay tiltakozásáról, megparancsolta, hogy őt és társát még aznap este égessék meg.

Jacques de Molay-en és a többi máglyahalált halt templomoson kívül sokan haltak bele fogva tartásuk kegyetlen körülményeibe, illetve a kínzásba, amelynek azért vetették alá őket, mert nem voltak hajlandók beismerni az általuk el nem követett bűnöket.

előző oldal 3 / 3