Az átlagemberhez képest lényegesen jobb körülmények közt éltek a középkori szerzetesek
2020. július 31. 16:21 Múlt-kor
Korábban
A csend volt a központja mindennek
A személyes vagyontárgyak tekintetében a szerzetesek Jézus Krisztus tanításait követve a Máté evangéliumában leírtakhoz tartották magukat: „Ha tökéletes akarsz lenni – felelte Jézus –, add el, amid van, az árát oszd szét a szegények között, így kincsed lesz a mennyben. Aztán gyere és kövess engem!”
Ezeknek az ideáloknak a betartása természetesen kolostoronként változott. A személyes vagyontárgyak megtagadásán túl a csend volt az, ami emlékeztette a szerzeteseket, hogy egy, a külvilágtól elkülönülő, zárt társadalomban élnek.
A szerzeteseknek általában tilos volt a templomban, a konyhában, az ebédlőben, és az hálóhelyiségben beszélgetniük. A kerengő volt az a hely, ahol közvetlenül a nagygyűlés után mód nyílhatott a szóbeli információcserére.
Persze szó sem lehetett semmiféle pletykálkodásról, a párbeszédnek a mindennapi szükségletek kapcsán felmerülő dolgokra és egyházi ügyekre kellett korlátozódnia. A szerzetesek gyakran csak szerzetestársukkal kommunikálhattak, a novíciusokkal és a laikus testvérekkel nem, az idegenekkel pedig egyáltalán nem értekezhettek.
Emiatt gyakran a novíciusokkal és a laikus testvérekkel megismertetett kézmozdulatokkal kommunikáltak, és olyan helyeken, ahol nem volt illendő megszólalni, inkább suttogtak, mint beszéltek.
Kopasz fejtető és a mindent eltakaró ruha
A szerzetesek fejük tetején leborotválták a hajukat (ez volt az úgynevezett tonzúra), ruházatukat pedig úgy alakították, hogy az testük minél nagyobb részét eltakarja. Vászon alsóneműt hordtak és néha harisnyát vagy zoknit is. A mindennapi viseletükhöz tartozott egy egyszerű pamut tunika, amelyet egy bőrszíj fogott át a derekuknál.
Ruházatuk másik, ikonikus darabja egy mély kapucnival rendelkező ujjatlan csuklya volt, amelyre egy másik, hosszú ujjú köntöst vettek. Télen még egy darabbal, egy juhbőrből készült köpennyel bővült a kollekció.
A ruháin kívül egy szerzetesnek nem sok ingósága volt: Egy tollon, zsebkendőn, pár gombon, és egy kis méretű varrókészleten kívül mást nem nagyon birtokoltak a barátok. A szobájukban egy tollal vagy szalmával tömött matracon, gyapjútakaró alatt hajtották álomra fejüket.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
12. A középkor és a kora újkor kultúrája
III. Egyén, közösség, társadalom, munkaügyi ismeretek
- Nem volt elragadtatva a ferences szerzetes, aki a tatárjárás után a mongolok fővárosába látogatott
- A felnőttek több mint tizede szenvedhetett rákos megbetegedésben a középkori Angliában
- A középkorban sem volt mindig stigma „bűnben élni”
- „Legnagyobb ellensége” fejezte be a Szent Péter bazilika tervezőjének életművét
- Valóban annyira mocskosak voltak a középkori emberek?
- Habár meggazdagodott műveiből, munka közben csak kenyeret és vizet fogyasztott Michelangelo
- Miért hordtak röhejesen hosszú orrú cipőket a középkorban?
- Donatello híres Dávid-szobrát eredetileg a firenzei dómba szánták
- 10 tény a Mona Lisáról
- Gyilkosságok sora árnyékolta be a Colt gyártásának kezdeteit 14:20
- Törökkori konyhával és tűzijátékkal várja az érdeklődőket a tatai fesztivál 13:20
- A kémiában és a hadászatban egyaránt tehetségesnek bizonyult Görgei Artúr 09:50
- Még éjszaka sem hagytak fel az támadásokkal a Budát ostromló magyar csapatok 08:20
- Húsz évig várt, hogy elvehesse kedvesét a brit filozófus, John Stuart Mill tegnap
- Minden kiküldetésük előtt bizarr szertartást végeztek el az azték kereskedők tegnap
- Marilyn Monroe is népszerűsítette a cowboyok viseletét, a farmernadrágot tegnap
- Haláláig tagadta bűnösségét Martin Luther King merénylője tegnap