A késő Kádár-kori túlóra: az álmok teljesítésének záloga
2020. december 2. 11:34 Múlt-kor
Korábban
Autóba, tengerre, magyar!
Aki nem a zöldbe vágyott és nem a telekre ment, az a Merkúrnál állt sorba, hogy autóhoz jusson. A személygépkocsik száma ekkorra majdnem elérte az egymilliót. Az autóknak közel fele Budapestre koncentrálódott. Ekkortól kezdve lett egyre inkább meghatározó egy ember megítélésében nemcsak az, hogy van-e autója, hanem az is, hogy milyen gépkocsit birtokol.
A Kádár-korra visszaemlékezők szerint – ahogyan azt Karlaki Orsolya: Autó-mobil? Személygépkocsi-használat a Kádár-korszakban című tanulmányában idézi – a Trabant volt a népautó, egy jó Zsiguliban már egy középvezető is ülhetett, a Dacia volánja mögé pedig már tehetősebb személyt képzeltek. „Azt hittem, míg a világ világ, Trabantom lesz” – a hosszú takarékoskodás és várakozás után nem csoda, hogy mindenki a sajátját tartotta a legjobbnak.
A kuporgatott forintokért a kínálati oldalon is megindult a verseny. Míg autóból a többség nem válogatott és annak örült, amit – öt vagy tíz év múlva – megkapott, addig a nyaralni vágyók több úticél közül is választhattak, a pénztárcájuk és az útlevelük színe által megszabott határokon belül.
Az 1980-as évekre a belföldi, vállalati és SZOT-üdülés, Balaton-parti nyaralások mellett megszaporodtak a külföldi utak is. A kiruccanók jelentős hányada még Kelet-Európát vagy legfeljebb a félig nyugatinak tartott Jugoszláviát célozta meg, de a szocialista tömbön kívüli országok is felkerültek a listára. Szervezett IBUSZ-útra is be lehetett fizetni, de volt, aki a Zsigulival – és kék útlevéllel – Ausztriának, Olaszországnak vagy éppen Franciaországnak vágott neki.
Az 1980-as években már több mint 250 ezer magyar turista érkezett Bulgáriába, hogy élvezze a „kitűnő homokos strandok és a lágyan simogató víz együttes felüdítő hatását”. A többnyire személyautóval útnak indulókat a Balkantourist 25%-os benzinkedvezménnyel, jó utakkal és ingyenes műszaki segítséggel csábította.
A Volán-tourist magyar éttermi és konyhai személyzetet, gyerekműsorokat, magyar esteket és „aerobik programot” szervező szakembereket kínált a vállalat szervezett útjait választók számára. Aki a bolgár tengerparthoz képest luxusnak számító Szocsiban akart üdülni, annak nemcsak messzebbre kellett utaznia, de jóval mélyebben kellett a zsebébe is nyúlnia.
Miért tettünk félre a nyolcvanas években? Mennyit kellett egy gépkocsira várni? Ha érdekel, hogyan működött a gépkocsinyeremény-betétkönyv és hogyan nyert Aranka 1974 telén autót, látogass el az OTPédia oldalára. (x)
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- Egyetlen hete maradt, hogy a forradalom hősévé váljon Gérecz Attila 19:05
- Alattvalói joviális öregúrként és zsarnokként egyaránt tekintettek Ferenc Józsefre 17:44
- Elkezdődött a nevezés a Kecskeméti Animációs Fesztiválra 14:20
- Nyugdíjba vonulás után is rendkívül népszerű maradt Both Béla 09:50
- Csaknem húsz évet kellett várni az Erzsébet híd újjáépítésére 09:05
- VIII. Henrik egyházszakadási törekvéseiért kis híján I. Jakab bűnhődött tegnap
- Vasmarokkal irányította Spanyolországot Francisco Franco tegnap
- Koncertjeinek bevételét gyakran fordította jótékony célokra Anton Rubinstein tegnap
