A japánok háborús rémtettei: élveboncolások, tífuszos kekszek, embertelen bosszú

A „sáskaraj” pusztítása

1942. április 18-án a Hornet repülőgép-hordozóról felszállva James „Jimmy” Doolittle alezredes vezetésével egy kis, tizenhat B–25-ös bombázóból álló csapat sikeres bombatámadást hajtott végre Tokió ellen. Bár az első, japán szárazföld ellen indított offenzíva katonai értelemben nem volt elkönyvelhető hatalmas sikerként, az amerikaiak harci kedvére egyértelműen rendkívül pozitív hatással volt.

Mivel a pilóták küldetésük után a kínai falvakban kerestek menedéket, a japán hadvezetés szinte azonnal elrendelte a stratégiai fontosságú kínai célpontok elleni válaszcsapást, de az akciónak volt egy másik célja is: az amerikaiaknak segédkező kínai civilek ellen irányuló megtorlás. Elsősorban a Kínában tevékenykedő amerikai keresztény misszionáriusok feljegyzéseiből tudjuk, hogy a könyörtelen japán bosszúhadjárat hogyan érintette két kelet-kínai tartomány, Csöcsiang és Csianghszi lakosságát.

A visszaemlékezések szerint a japánok senkit és semmit nem kíméltek: tekintet nélkül arra, hogy férfi, nő vagy éppen gyerek állt velük szemben, válogatás nélkül tüzeltek. Megtizedelték az állatállományt is, és mindennapossá váltak a fosztogatások. Különösen sanyarú sors jutott a kínai nők osztályrészéül: jószerével csak a 10 év alatti leányok és a vénasszonynak látszók nem váltak szexuális erőszak áldozataivá.

Nancseng városában a császári katonák egy hónapon át randalíroztak. Frederick McGuire tiszteletes visszaemlékezéséből tudjuk, hogy a megszállók az iváson és a nők folyamatos hajkurászásán kívül gyakorlatilag semmit sem csináltak. Mint írja, „a nők és a gyermekek, akik nem menekültek el Nancsengből, hosszú ideig emlékezni fognak a japánokra – a nők és a lányok azért, mert a japán császári katonák időről időre megerőszakolták őket, (…) a gyerekek pedig azért, mert gyászolják az apjukat, akiket a kelet-ázsiai „új rend” kedvéért hidegvérrel legyilkoltak”.

A japánok a városban a visszavonulásuk előtt mindent elpusztítottak, felégettek és kifosztottak. Ahogy az egyik misszionárius, Wendelin Dunken írta, „mint egy sáskaraj, csak pusztulást és káoszt hagytak maguk után”.

Pestises porcelánbomba és tífuszos keksz

Bár a császári csapatok szórványosan már 1940-ben is bevetettek biológiai fegyvereket a kelet-kínai tartományok nagyvárosai ellen, 1942. augusztusban a japán alakulatok stratégiai visszavonulásukkal párhuzamosan a civil lakossággal szembe gyakorlatilag a teljes biológiai fegyverarzenáljukat hadba állították. A hadsereg csak lépfene- és paratífusz-baktériumból több mint 130 kilót rendelt meg a Csöcsiang és Csianghszi ellen indított megtorlóhadjáratra.

A pestis célba juttatására elsősorban a japán kutatók által 1938-ban kifejlesztett porcelánbomba szolgált, amely több tízezer pestissel fertőzött bolha szétszórására volt alkalmas azáltal, hogy az élősködők többsége a denotációt követően is életben maradt. Ezen kívül a pestises gabona lakossághoz való eljuttatása is közkedvelt módja volt a halálos vírus elterjesztésének, olykor pedig csak egyszerűen szabadon engedtek néhány ezer pestises patkányt vagy pár tucat kolerás kutyát az amerikai pilótáknak segítséget nyújtó falvak közelében.

Máskor tífusszal és paratífusszal fertőzött vízzel látták el a lakosságot, az is előfordult, hogy mielőtt szabadon engedtek volna háromezer hadifoglyot, tífuszos és paratífuszos zsemlékkel fertőzték meg őket. Emellett fertőző ruha- és élelmiszerkészleteket – például az éhező kínaiaknak véletlenszerűen elszórt tífuszos kekszeket – is gyakran hátrahagytak.

A rémületes hadviselés visszaütött: miután a japán katonák közül is mintegy 10 ezren megfertőződtek (1700-an meg is haltak főként pestis, kolera és vérhas következtében), a császári hadsereg leállította a járványbombázásokat. Egyes feltételezések szerint a japán veszteség az említettnél is jóval magasabb volt, merthogy a katonai bürokrácia kozmetikázta a nemkívánatos számokat.

1. Levágott végtagok, kipattant szemgolyók
2. A „sáskaraj” pusztítása
3. Amikor a bűnösök sértetlenül megússzák

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

1. Mezőgazdasági és ipari termelés, kereskedelem a középkorban és a kora újkorban
I. Gazdaság, gazdaságpolitika, anyagi kultúra, pénzügyi és gazdasági ismeretek

• Valóban összeomlott a holland gazdaság a 17. századi tulipánmánia után?
• Mekkora volt a 17. századi holland tulipánmánia okozta pénzügyi összeomlás?
• A légszennyezés már a középkorban is fenyegette az emberek egészségét
• A római maradványoktól a sártengerekig – milyen volt a középkor útjain közlekedni?
• Az EU középkori elődje: a Hanza-szövetség
• Többet dolgozunk, mint a középkori jobbágyok
• Az amerikai őslakosok tömeges pusztulása is hozzájárult a kora újkori „kis jégkorszakhoz”
• Létezett-e a középkorban „turkáló”?
• Hogyan lett a középkor a sajtkészítés virágkora?