A hallgatózó titka – Nicolas Maes, a zsánerképek mestere

Az e világi élet örömei

Maes 1653-ig dolgozott Rembrandt amszterdami műhelyében – ekkor visszaköltözött szülővárosába, és családot alapított. Életművének legfontosabb korszaka ezekre a dordrechti évekre tehető, ekkor vált az otthonos zsánerképek mesterévé. Művein csupán néhány alakot, rendszerint nőket ábrázolt, akik olvasnak, fonnak, csipkét készítenek, vagy éppen a konyhában tevékenykednek. Rembrandt hatásáról elsősorban a képeken használt fények és a barnás tónusok árulkodnak. Az 1660-as évek közepén többször is járt Antwerpenben, ekkor érte őt azt életének második alkotói korszakát meghatározó francia–flamand hatás, amely teljes stílus- és témaváltást hozott életművében: a portrékra specializálódott, elfordult korábbi műveinek bensőséges hangulatától és finom színharmóniáitól, hogy a Van Dyck stílusához köthető elegáns modorban fessen.

Rembrandt: „Éjjeli őrjárat” vagy „Frans Banning Cocq kapitány milíciája” (1642, olajfestmény, Rijksmuseum, Amszterdam)

Az 1600-as években Hollandiában kialakuló zsánerfestészet műfaja szorosan kapcsolódik a hét északi németalföldi tartomány történelmi és társadalmi változásaihoz: a Habsburgok uralmától a vesztfáliai békével 1648-ban megszabadult hét Holland Egyesült Tartomány függetlensége elnyerésekor már jellemzően polgárosodott, felvilágosult, protestáns lakosainak igénye hívta életre a csendélet műfajával együtt. Az uralkodók és egyházak helyett az „egyszerű” emberek váltak a művész megrendelőivé. Azok a polgárok, akik meg tudták fizetni a festőt – azért, hogy olyan képeket készítsenek, amelyek otthonaik ékei lehetnek. Ezek arcképek, csendéletek, életképek és tájképek voltak.

A világi, a profán tematika került tehát előtérbe, az e világi élet örömei és szépségei – ritkábban fájdalmai és nyomorúságai, hiszen ki szeretné szalonját lehangoló festményekkel díszíteni. A földi világhoz kapcsolódik a holland aranykor festészetének stílusa is, a szinte a naturalizmusig fokozott realizmus: valósághűség – idealizálás és mesterkéltség nélkül. Mojzer Miklós a holland életképeket elemző írásában úgy fogalmaz, hogy minden bizonnyal ekkor és itt találkozhatunk először azzal a művészi magatartással, amely ideák, külső normák nélkül közeledik a tárgyához, nem eszmei kiválósága miatt vonzódik hozzá, hanem egészenegyszerűen azért, mert az övé. Az egyszerűség és a hétköznapiság mellett azonban nem ritkán felfedezhetjük a földi élet szépségeinek és élvezeteinek halmozását: lakmározás, iszogatás, mulatozás.

A Tizenhét Tartomány, a felkelés színtere, Claes Janszoon Visscher (1609) térképén

A kettő – az élet egyszerűsége és élvezete – egyáltalán nem zárja ki egymást, nem mond ellent egymásnak, hanem éppen ellenkezőleg: egymásból fakad. A kor emberei élvezték az életet, megelégedtek annak egyszerűségével, boldogak és elégedettek voltak azzal, amijük volt. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy a XVII. századi holland festészetből hiányoznak a történelmi vonatkozású alkotások – pedig a függetlenséget kivívó tartományok polgárainak éppen lenne oka, hogy ezt a történelmi jelentőségű győzelmet a lehető legtöbb formában megörökítsék, erre mégsem mutatkozott semmiféle igény. Megörökíteni és megörökíttetni azt akarták, amijük volt, ami körülvette őket a mindennapi életben.

És bár a holland életképek és csendéletek jellemzően többé-kevésbé rejtve moralizálnak, és valamilyen fontos tanulsággal szolgálnak a néző számára, hiányzik belőlük a pátosz, a dráma – üzenetük is egyszerű marad. Ugyanakkor azokban a műfajokban, ahol a tárgyak ennyire fontossá válnak, a festmények szereplői, az emberek is tárgyiasulnak. Míg a portrén az egyéni vonásokon és a lelki minőségeken van a hangsúly, a csendélet és a zsáner típusokat mutat be személyiségek helyett: a parasztot, a katonát, a kis- és a nagypolgárt, a szolgálólányt, a kereskedőt – az átlagembert.

Abraham van Dijck: Cigarettázó idős hölgy (1650-es évek vége)

A holland zsáner helyszíne szinte kizárólag valamilyen belső tér, szoba, szobasarok, konyha – valamilyen enteriőr. A szoba elrendezése – a kockás padló vagy a mennyezet gerendái – lehetőséget nyújt a festő számára, hogy megmutathassa, menyire biztosan ismeri és alkalmazza a perspektívát, a berendezési tárgyak pedig a részletek pontos megfigyeléséről és hű visszaadásáról tanúskodhatnak.

Ahogy változik a megrendelő és a közönség ízlése, úgy múlik el az életkép műfajának nagy korszaka. Mire Hollandia átlép a XVIII. századba, addigra polgárainak érdeklődése is inkább a nemesi szokások felé fordul, és a gazdag, már igencsak nagypolgári otthon mentes attól a bensőségességtől, amelyhez a zsánerfestészet szorosan kötődik, így „piaci igény” hiányában eltűnik a műfajok palettájáról.

1. Az e világi élet örömei
2. A hallgatózó, 1657

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

29. A kétpólusú világrend
VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés

• Alig egy évtizeddel élte túl a jugoszláv állam Josip Broz Titót
• Mind az Anschlussról, mind a Habsburgokról lemondott Ausztria az önállóságért
• Megnyerhetetlen versenybe kényszerítette Moszkvát a „csillagháborús” terv
• 1958-ban elsüllyedt amerikai tengeralattjárót fedeztek fel Hawaii mellett
• Azonnal heves indulatokat gerjesztett világszerte Churchill híres fultoni beszéde
• Az emberélet nem számított, Észak-Vietnám elérte célját a Tet-offenzívával
• Egy spanyol halász segítségére is szükség volt az elveszett amerikai hidrogénbombák megtalálásához
• Kiment a mosdóba, majd a vonaton hagyta 1953-ban a hidrogénbomba titkos dokumentumait
• A Szovjetunió vonakodó segítségével vált atomhatalommá Kína