A cseh rendszerváltás jelképe, Václav Havel

Václav Havel beszédet mond 2009-ben (Wikipedia / Ben Skála / CC BY-SA 2.5)

Az egyik leggazdagabb cseh nagypolgári családból származott, egykoron övék volt Prága egyik legelőkelőbb palotája és több filmstúdió is. A kommunista Csehszlovákiában csak esti tagozaton végezhette el a gimnáziumot, majd két évig műszaki főiskolán tanult. Katonaéveinek letöltése után színházi technikusként dolgozott, 1961-ben került a Divadlo Na zábradlí (Színház a Korláton) színházhoz, ahol dramaturg, rendezőasszisztens, majd sikeres házi szerző lett, 1967-ben diplomázott a művészeti akadémia színházművészeti karán.

Az 1968-as „prágai tavasz” idején tevékeny szerepet vállalt az „emberarcú szocializmus„” megteremtésének kísérletében, ezért a Varsói Szerződés augusztusi katonai intervenciója után betiltották műveit, és csak sörgyári munkásként tudott elhelyezkedni. A „normalizációnak” nevezett visszarendeződés ellen minden módon tiltakozott, a hetvenes évek közepén Gustáv Husák kommunista pártfőtitkárhoz, államfőhöz intézett nyílt levélben emelt szót az emberi jogok tiszteletben tartása érdekében.

Az 1975-ös helsinki záróokmány aláírását követően a csehszlovákiai emberi jogokért küzdő Charta '77 ellenzéki mozgalom első szóvivője lett. Emiatt a hatóságok folyamatosan zaklatták, a következő évtizedben számtalanszor letartóztatták, háromszor ítélték el, és öt évet töltött börtönben. (Születésnapján kerül a cseh könyvesboltokba 1977-ben írt börtönnaplója, amely két éve került elő.) A diktatúra idején drámái, esszéi odahaza csak szamizdatban terjedtek, de darabjait külföldön számos helyen játszották, esszéit sok nyelvre lefordították, írói és emberi jogi tevékenységét kitüntetésekkel ismerték el.

1989 őszén, a „bársonyos forradalom” előestéjén még börtönben ült, de kiszabadulása után a rendszerváltó erők élére állt. Részt vett a Polgári Fórum megalapításában, majd a mozgalom jelöltjeként 1989. december 29-én Csehszlovákia elnökévé választották, és 1990 júliusában újra elnyerte a tisztséget, amelyről 1992-ben Csehszlovákia általa ellenzett megszűnése miatt lemondott.

Az önálló cseh állam létrejötte után, 1993. február 2-án őt választották a Cseh Köztársaság első elnökévé, 1998-ban újabb öt évre meghosszabbított mandátuma 2003. február 2-ig szólt. Ezt követően kivonult a nagypolitikából, neve és személyisége azonban továbbra is Csehország „védjegye” maradt. A világ politikusai, művészei az ő kedvéért szívesen látogattak Prágába. A belpolitikában már ritkábban hallatta szavát, de következetesen síkra szállt az emberi jogok tiszteletben tartásáért, többek között támogatta a kubai és a fehérorosz ellenzéket, bírálta a mianmari diktatúrát.

Václav Havel kétszer nősült, gyermeke nem született. Első felesége, Olga – akihez börtönlevelei szóltak – 1996. január 27-én rákban halt meg, másodszor egy népszerű színésznőt vett feleségül. A hosszú ideig láncdohányos Havel egészsége a börtönben töltött évek alatt maradandó károsodást szenvedett, a kilencvenes években többször esett át életmentő műtéteken. „Nyugdíjba vonulása” után egészségi állapota egyre romlott, egykori álmát – szerette volna végigautózni a világot – már nem tudta megvalósítani. 2011. december 18-án hunyt el vidéki házában az észak-csehországi Óriáshegység Hrádecek nevű falujában.

Václav Havel irodalmi és közéleti, politikai tevékenységét megszámlálhatatlan kitüntetéssel, díjjal, címmel ismerték el. Nemzetközileg elismert drámaíró volt, legsikeresebb neoavantgárd darabjai: Kerti ünnepély, Koldusopera, Audiencia, Verniszázs, Tiltakozás, Largo desolato, Kísértés. Börtönlevelei Levelek Olgának, önéletrajzi beszélgetései Karel Hvízdalával Távkihallgatás, valamint Kérem, röviden címmel jelentek meg. Nem sokkal halála előtt fejezte be a prágai tavasz ihlette Távozás című drámáján alapuló film forgatását.

Bár egy interjúban rá jellemző módon furcsa, szinte hihetetlen véletlenek sorozatának minősítette életét, mégis személyiségének, tetteinek köszönhetően a kelet-európai rendszerváltás és az újkori cseh történelem jelképévé vált. 2013-ban az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése díjat nevezett el róla, amelyet emberi jogvédő személyeknek, szervezeteknek ítélnek oda, ugyanabban az évben Budapesten posztumusz díszpolgár címet kapott.

Szobra áll kedvenc prágai kávéházában és a cseh főváros Nemzeti Színházában, 2014-ben leleplezték le mellszobrát az amerikai Kongresszusban. A prágai nemzetközi repülőtér, számos közterület, intézmény és az általa alapított könyvtár őrzi nevét. Idén a prágai Szent Vencel-templom új harangjára vésik rá nevét és mellé egy szívet; utóbbit ugyanis gyakran használta levelezésében az aláírása mellett.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

ősz
Múlt-kor magazin 2012

• Özvegyek országa: megjelent a Múlt-kor őszi száma
• A férjét istenítő vörös grófnő
• A pártfeleség
• "18 évet vártam erre a napra"
• "Na, Nagyné, meghallgatod, amit írtam?"
• A kormányzó hitvese
• A Tutanhamon-sír feltárásának krónikája
• A magány rabjai
• A prostitúció és a prostituáltak rendőri szemmel az 1980-as évek Budapestjén