A bukás után még hónapokig tartotta a szabadságharc utolsó bástyáját Klapka György

Morva eredetű, német nyelvű, nemességet szerzett családban született, apja a város polgármestere is volt. György a katonai pályát választotta, tüzértisztként került a magyar testőrségbe, ahol öt évet töltött el. 1847-ben főhadnagyi rangban a 12. határőrvidéki hadosztályhoz vezényelték, de nem sokkal később leszerelt.

Az 1848-as forradalom kitörése után felajánlotta szolgálatait a magyar kormánynak, és századosi rangot kapott. Ő szerezte meg egy hadicsellel a komáromi várat: először tisztelgett az osztrák parancsnok előtt, majd átvette a parancsnokságot.

Ezután Erdélybe küldték, hogy a székely felkelést szervezze, majd Komáromban és Pozsonyban vezette az erődítési munkálatokat. Szeptemberben a komáromi várba vezényelte Batthyányi Lajos gróf miniszterelnök, immár őrnagyi rangban. Novemberben a bánsági hadtest vezérkari főnöke lett.

Kossuth 1849. január 4-én Klapkát nevezte ki a feltiszai hadtest főparancsnokává, és ezredessé léptette elő az alig huszonnyolc éves, de rendkívül becsvágyó és tehetséges tisztet. Klapka január 11-én vette át az alig hétezer embert és 27 ágyút számláló hadtest vezetését, és rövid időn belül háromszor verte meg Schlik seregeit. Csapatai február 10-én Kassán egyesültek Görgei hadtestével.

Részt vett február 26–27-én a végül vesztes kápolnai csatában, majd a tavaszi hadjáratban, az első szakasz haditervét a fősereg vezérkari főnökeként ő terjesztette elő.

Az április 6-i isaszegi csata után tábornokká léptették elő, már ebben a rangban vett részt az isaszegi, a nagysallói ütközetben és Komárom felszabadításában. 1849 májusában a Szemere-kormány hadügyminisztere lett, de hamarosan lemondott tisztségéről, hogy a komáromi vár parancsnoka legyen.

Than Mór festménye az isaszegi csatáról

A megerősített, a maga korában bevehetetlennek számító várból kicsapva június 13-án visszavonulásra kényszerítette a várat ostromló osztrák sereget, majd Győrig nyomult előre és részt vett a Vág vidéki hadmozdulatokban.

Az erősség július elejétől ostrom alatt állt, július 2-án Görgei, 11-én a sebesült fővezér helyett Klapka vezette a csatát, amelynek végén a magyar seregnek a várba kellett visszavonulnia. Klapka augusztus 3-án kitörésre szánta rá magát és szétverte az ostromgyűrűt, az osztrák haderő majdnem Bécsig futott.

A jól ellátott vár a világosi fegyverletétel után még hetekig kitartott, de az ellenállást céltalannak ítélő Klapka hosszas alkudozás után belement a kapitulációba. A szeptember 27-én megkötött egyezség szabad elvonulást garantált a védőknek, Magyarország legnagyobb erőssége október 7-én került osztrák kézre.

Klapka Londonba, Genovába majd Svájcba ment, az orosz–török háború kitörése után pedig Konstantinápolyba utazott és felajánlotta szolgálatait a török Portának. Mivel azonban Ausztria a várakozással ellentétben nem lépett hadba az orosz oldalon, Klapka nem kapott fontos feladatot.

Visszatért Genfbe, ahol immár svájci állampolgárként pénzügyekkel foglalkozott. Az osztrák–olasz háború idején, 1859-ben az ideiglenes magyar kormány feladatkörét betöltő Magyar Nemzeti Igazgatóság tagja lett Kossuth és Teleki László mellett.

Klapka György

Klapka hozzákezdett a magyar légió szervezéséhez, de a francia–osztrák fegyverszünet miatt az alakulatot fel kellett oszlatnia, ráadásul a felkelés ügyének főbb kérdéseiben fokozatosan szembekerült Kossuthtal. 1866-ban, a porosz–osztrák háború kitörése után újfent, ezúttal Sziléziában felállította a magyar légiót, és annak parancsnokaként augusztus 2-án hazai földre lépett.

A nagypolitika azonban megint közbeszólt: a szlovák lakosság által közömbösen fogadott légiónak menekülésszerűen kellett távoznia, mert a harcoló felek váratlanul fegyverszünetet kötöttek.

Egy éven belül aztán újra, de most már véglegesen hazatérhetett: a kiegyezés alkalmával ő is amnesztiát kapott. Itthon az illavai választókerület képviselője lett, de néhány év után visszavonult a közélettől. Az 1876–77-es orosz–török háború idején a Portát látta el haditanácsokkal.

1892. május 17-én halt meg Budapesten, temetésén több tízezer ember énekelte a Klapka-indulót. Bár Budapesten van eltemetve, mégis komáromi földben nyugszik: sírjára ugyanis annak a városnak a földjét szórták, ahol négy véres csatát vívott. 1896-ban Komáromban szobrot állítottak tiszteletére, róla nevezték el a város múzeumát.

A nevét már a szabadságharc idején ismertté tevő Klapka-indulót 1849-ben Komárom várában komponálta Egressy Béni, az erősség zeneigazgatója. Nyilvánosan 1849. augusztus 4-én, a sikeres kitörés utáni díszszemlén csendült fel először, és ezt játszották a vár átadásakor is. Nyomtatásban az év végén jelent meg, persze akkor már engedély nélkül, a ma is ismert szöveget (Fel, fel vitézek...) jóval később, 1861-ben írta Thaly Kálmán.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

23. A reformáció és a katolikus megújulás
V. Politikai intézmények, eszmék, ideológiák

• Brutális boszorkányüldözésbe torkollott a király rögeszméje a 16. századi Skóciában
• A leves, amely megállított egy háborút
• Nem a vallási ellentétek okozták VIII. Henrik szakítását Rómával
• Példát mutatott a világnak Erdély a vallási toleranciában
• A vallásszakadást szentesítette az első vallásbéke
• Családja a végsőkig ellenezte Szalézi Szent Ferenc papi hivatását
• A társadalmi homogenizáció véres eszköze – így született az inkvizíció
• Angyalok vagy egy trágyadomb miatt élhették túl a zuhanást a prágai defenesztráció áldozatai?
• Válás és vallásszakadás – így született meg az anglikán egyház