A 19. századi angol kórházakba csak azt engedték be, akinek volt pénze saját temetésére
2018. március 21. 17:05
Korábban
A múlt hentesei
Maga a műtő ugyanolyan koszos volt, mint a benne dolgozó orvosok. Az amfiteátrumszerűen kialakított korabeli műtők gyakran a tetőgerendákig megteltek orvostanhallgatókkal és kíváncsi bámészkodókkal, akik maguk is gyakorta hurcolták be a napi élet mocskát. A sebész John Flint South megjegyezte, hogy a műtő lelátóján a helyért való küzdelem alig különbözött a korabeli színházakban folyó hasonló versengéstől. Az emberek úgy összetömörültek, mint a hordóban tárolt heringek, és kiabáltak, amikor valaki eltakarta előlük a látványt. Előfordult, hogy a műtőasztal mellett is már annyian voltak, hogy az orvos nem kezdhetett bele a műtétbe, míg ki nem zavarták az emberek egy részét. A legtöbb műtő hasonló felépítésű volt a korban. Egy színpadból álltak, amelyet részben körülzárt a félköríves nézőtér, amely a nyitott tető felé emelkedett, ahonnan a fény jött. A felhős napokon vastag gyertyákkal világították meg a termet. Középen állt a fa műtőasztal, amely magán hordozta a korábbi vérfürdők foltjait.
A beteget nem minden esetben fektették el vízszintesen. Az érzéstelenítők hajnala, az 1840-es évek előtt egyenes háttal ültették őket egy megemelt székbe, ami megakadályozta őket a feszítésben, amikor a sebész kése beléjük hatolt. Nem meglepő módon le is voltak fogatva a végtagjaik, legtöbbször bőrszíjakkal. Alattuk a padlóra fűrészport szórtak, hogy felitassák a vért. A legtöbb napon a kés alatt szenvedők kiáltásai disszonáns módon keveredtek a kintről beszűrődő mindennapi zajokkal, mint a gyermekek nevetése, a járókelők beszéde, vagy az elhaladó lovaskocsik zaja. A fájdalom pedig nem csupán elkerülhetetlen velejárója volt a műveletnek: a kor orvosai úgy gondolták, fontos stimuláns, amely szükséges a beteg életben tartásához. Ezért hiába ismerték, alig használták az ópiumot vagy az alkoholt, és ezeket is csak röviddel a műtét előtt, nem közben. Az eszméletvesztést súlyos veszélyhelyzetnek tartották, ezért a sebészeknek rendkívül gyorsan kellett dolgozniuk. Vegyük például a skót Robert Listont, a 19. század első felében praktizáló sebészt, akit „a West End leggyorsabb késeként” ismertek.
Csaknem 188 centiméteres magasságával több mint 20 centiméterrel magasabb volt a kor átlagos brit férfijánál, hírnevét pedig gyorsaságára és nyers erejére építette abban a korban, amikor ezek voltak a legfontosabbak a beteg túlélése szempontjából. Akik az ő műtéteit mentek el megnézni, le is maradhattak az egészről, ha egy pillanatra máshová néztek. Kollégái azt mondták Listonról, hogy amikor amputált, „késének villanását olyannyira azonnal követte a fűrészelés hangja, hogy az ember azt hihette, a kettő egyszerre történik.” Bal karja állítólag annyira erős volt, hogy érszorítóként tudta használni, míg jobb keze a kést forgatta. Ez a mutatvány elképesztő erőt és ügyességet igényelt, főleg, mivel a sebésznek legtöbbször ellenállt a beteg. Liston kevesebb mint harminc másodperc alatt képes volt eltávolítani egy lábat, és ha mindkét kezére szüksége volt, gyakran fogai közé szorította a véres kést.
Bár Liston nagyon is tisztában volt azzal, mi várt pácienseire a műtőasztalon, megnyugtatásuk érdekében gyakran bagatellizálta el a borzalmakat. Egy alkalommal a tizenkét éves Henry Pace lábát távolította el, akinek jobb térde a tuberkulózis következtében feldagadt. A fiú megkérdezte tőle, hogy fájni fog-e. „Nem lesz rosszabb, mint egy foghúzás” – mondta Liston. Amikor eljött a műtét ideje, Pace-t bekötött szemmel hozták be a műtőbe, ahol Liston asszisztensei lefogták. A fiú hat fűrészvonást számolt, mielőtt leesett a lába. Hatvan évvel később elmesélte a történetet a londoni University College orvostanhallgatóinak. A műtét emléke kétségtelenül friss volt elméjében, hiszen éppen itt vágták le a lábát.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
Biblia
- Március 18-án teremtette Isten a világot a középkori emberek szerint
- Krisztus megkeresztelésének emlékét őrzik a vízkereszti hagyományok
- Pontos számítások helyett a hagyomány határozza meg Jézus születésének napját
- Néhány perc alatt, rekordáron elkelt a legkorábbi ismert héber Biblia
- A világ legrégebbi ismert Bibliáját állítják ki Tel-Avivban
- A középkorban pontosan kiszámolták a teremtés kezdetének dátumát is
- Mit csinált Krisztus Márta és Mária házában?
- Jézus Krisztus három megjelenését ünnepli a kereszténység vízkeresztkor
- Számos módszerrel igyekeztek kiszámolni Jézus születésének valódi időpontját
- A befagyott orosz pokolban elolvadt Napóleon Grande Armée-ja 09:50
- Boleyn Anna sem tudott fiút adni a királynak, és ez pecsételte meg sorsát 09:06
- Szerelmes volt egy gyáros lányába, találmánya receptjét ezért csak potom pénzért adta el Irinyi János tegnap
- Semmiségnek vélte sebét a meglőtt Habsburg trónörökös, Ferenc Ferdinánd tegnap
- Politikai ellenfele volt az amerikaiak ellen harcoló nicaraguai Robin Hood gyilkosa tegnap
- Ingyen sör osztogatása miatt alakult ki tragédia II. Miklós koronázásán tegnap
- Festőként kezdte pályafutását a fényképezés egyik úttörője, Mathew Brady tegnap
- Hatásvadász bestsellereiről lett ismert a 2. világháborút is megjárt Herman Wouk 2024.05.17.