Ritka római lelet mesél a birodalom végnapjairól

2014. május 28. 08:50

Holland régészek nemrégiben fejezték be a hollandiai Limburg tartományban található echti lelőhelyen zajló leletmentő ásatást, amely során egyedülálló, aranyérmékből és összetört ezüst étkészletből álló i.sz. 5. századi gyűjteményt tártak fel. Az értékes lelet ritka bepillantást enged a római uralom utolsó időszakába.

Korábban

Rituális temetkezés?

1990-ben egy echti földműves két aranyérmére bukkant földjén. Egyiket röviddel ez után elhagyta, s bármennyire is igyekezett, nem sikerült újra megtalálnia az értékes kincset. 2014 elején unokaöccsével tért vissza a helyszínre, s a náluk levő fémdetektor segítségével öt újabb aranyérmét találtak a földben.

Felfedezésükről értesítették a régészeti hatóságot, amelynek szakemberei szakszerű leletmentő ásatásba kezdtek, s egy verembe botlottak, ahol nem mindennapi leletegyüttes tárult szemük elé: egy aranykarika, egy ezüstöntvény, egy kilenc darabra összetört étkészlet és 12 darab aranyérme, amelyek közül az utolsót III. Konstantin nyugat-római császár (407-411) verette.

A leletegyüttest láthatóan szándékosan temették el, talán egy politikai-gazdasági válság idején, vagy vallási okokból, esetleg a két tényező együtt játszott közre. Érdemes kiemelni megtalálásának helyszínét, a kincset ugyanis egy alacsonyan fekvő, mocsaras rész által körülvett lakatlan területen fedezték fel. Ez arra utal, hogy az ókori leletegyüttest rituális temetkezés során temették el; ha ugyanis csak biztonsági megfontolásból rejtették volna el, egy sokkal könnyebben felismerhető helyet választanak.

A Rajna-vidék római uralmának végét i.sz. 406 köré szokás tenni, amikor a germán törzsek - így a vandálok, a szvébek és egyéb kisebb csoportok - átkeltek a Rajnán és mélyen benyomultak Galliába. A mai Észak-Rajna-Vesztfália területét kevéssé bolygatták meg a barbár betörések és egy jó darabig római befolyás alatt maradt. De hiába: Róma soha nem tudta már visszaszorítani a többségében végül az Ibériai-félszigeten és Észak-Afrikában letelepedett germán törzseket.

Zószimosz bizánci történetíró szerint III. Konstantin császár még megpróbálta megerősíteni a Rajna menti védelmi vonalakat a beözönlő germánok ellen, ám a régészek kétségbe vonják a forrás hitelességét, ugyanis eddig kevés fizikai bizonyítékot találtak erre a rajnai limesnek ezen a szakaszán.

Az aranyérmék forgalomba hozatala ellenben azt jelzi, hogy a császár igenis aktívan próbálta védelmezni a birodalom északi határát, s ez nem csak az erődépítkezésekben mutatkozott meg. Orosiustól és Zószimosztól tudjuk, hogy a római uralkodó szoros szövetséget kötött a Rajna két partján tanyázó germán hadurakkal, lényegében megvásárolva hűségüket és megerősítve Galliában állomásozó hadseregét.

Az echti lelet feltehetően egy római szolgálatban álló germán tisztviselőjé volt, s 411 után, a Konstantin vereségét követő politikai felfordulás idején ásták el. Mint ismertes, az őt később a császári trónon követő (421), alig 7 hónapig uralkodó Flavius Constantius előbb elfogatta, majd a Ravennába tartó útja során - még valamikor 411. szeptember 18. előtt - lefejeztette a római uralkodót.

következő oldal 1 / 2