A kormány is vizsgálta a lourdes-i Mária-jelenések tanújának látomásait

2014. január 7. 16:32 MTI

Százhetven éve, 1844. január 7-én született Marie-Bernard Soubirous, azaz Szent Bernadette francia szerzetesnővér, a lourdes-i Mária-jelenések tanúja. A tizennyolc jelenés és az itt történt csodás gyógyulások nyomán lett a spanyol határ közelében fekvő Lourdes a portugáliai Fátima és a spanyolországi Santiago de Compostela mellett Európa legismertebb katolikus zarándokhelye.

Korábban

Koldusszegény molnárcsaládból származott, hideg és sötét lakásuk korábban börtönként szolgált. Bernadett öt testvére közül három már kisgyerekként meghalt, ő maga is betegeskedett egész rövid élete során. Az asztmás kislánynak 1858. február 11. és július 16. között 18 alkalommal jelent meg egy fehér ruhás "hölgy" a massabielle-i sziklabarlangban. Bernadett az első jelenés után minden nap visszatért a barlangba, de a Szűzanya nem jelent meg mindig, amikor várta, de ha igen, a lány valóságos transzba esett, mélységesen megindítva az őt a barlangba egyre nagyobb számban elkísérő tömeget.

A Szűzanya meghagyta Bernadettnek: "mondja meg a papoknak, hogy építsenek kápolnát Lourdes-ban" és "igyanak a forrásból és fürödjenek meg vizében". A felszólításra a kislány körmeivel kaparni kezdett a barlang alján és ott forrás fakadt, amely a mai napig ontja a vizet. Az utolsó jelenés során Mária megígérte Bernadettnek, hogy boldoggá teszi, de nem a Földön, s a lány többé nem látta a "hölgyet".

A jelenéseket kezdetben erős kételyekkel fogadták, látomásai kapcsán vizsgálódott a francia kormány és az egyház is. A lányt csodálat és ellenszenv egyaránt övezte, sok zaklatásban is része volt, de a kérdésekre mindig egyszerűen és őszintén válaszolt, szavain semmit sem változtatott és pénzt sem fogadott el senkitől, jóllehet családja nyomorban élt. A történéseket kivizsgáló egyházi bizottság végül arra a következtetésre jutott, hogy a jelenések "minden elemükben valóságosnak" hatottak és a katolikus egyház 1862-ben zarándokhellyé nyilvánította a helységet. Bernadett még jelen volt, amikor az altemplom megépült, de a rá irányuló figyelem zavarta, s megérlelődött benne az elhatározás, hogy a világtól elvonulva, kolostorban töltse hátralévő életét.

A nevers-i Iskola- és Szeretetnővérek lourdes-i betegápoló iskolájában tanult meg írni és olvasni, majd jelentkezett a rendbe. 22 évesen vonult be a rend nevers-i anyaházába, noviciátusának kezdetekor a nővérek előtt elmondta jelenéseinek történetét, de ezután többé nem beszélhetett erről. A kolostorban is sokat betegeskedett, a lourdes-i bazilika 1876-os felszentelésén sem tudott részt venni, fogadalmát csak súlyosan betegen, nem sokkal halála előtt tehette le. 1879. április 16-án halt meg, halálos ágyán még egyszer megerősítette beszámolóját jelenéseiről. Teste romlatlanul maradt meg, s a boldoggá, illetve szentté avatáshoz szükséges exhumálások után is szinte teljesen épen látható Nevers-ben, egy üvegkoporsóban.

Tiszteletét X. Piusz pápa engedélyezte, 1925-ben XI. Piusz pápa avatta boldoggá és ugyanő 1933-ban emelte a katolikus egyház szentjei közé, Bernadett a francia leányok katolikus egyesületeinek védőszentje, ünnepe április 16. A jelenések 150. évfordulóján, 2008-ban Lourdes-ban jubileumi ünnepségeket rendeztek, s a kegyhelyre elzarándokolt XVI. Benedek pápa is. A Pireneusok peremén fekvő, 15 ezres lakosú városkát évente mintegy hatmillióan keresik fel, köztük csaknem 80 ezer beteg a csodás gyógyulás reményében.