Kik lakták a Kárpát-medencét az újkőkorban?

2013. november 12. 15:00 MTI

A Kárpát-medence újkőkori népességnek genetikai kapcsolatait, migrációját, életmódját, táplálkozását, betegségeit hivatott feltárni az a nagyszabású, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) BTK Régészeti Intézete és a mainzi Johannes Guttenberg Egyetem együttműködésében megvalósuló archeogenetikai program, amelynek legfontosabb eredményeiről egy keddi budapesti konferencián számoltak be a szakemberek. A Kárpát-medence időszámítás előtti 6-5. évezredi népességtörténete az új bioarcheológiai kutatások fényében című tanácskozást a Magyar Tudomány Ünnepe keretében rendezték.

Korábban

Mint Bánffy Eszter, az MTA doktora, címzetes egyetemi tanár, a projekt magyar vezetője az MTI-nek elmondta, a neolitikus népesség eddigi legnagyobb, nemzetközi együttműködésben megvalósuló kutatási programja 2009-ben kezdődött. Főként a mai Magyarország területén előkerült csontvázak tanulmányozására nyílt mód, de elemezték Szlovákia, Horvátország és a Vajdaság egy-egy újkőkori sírcsoportját is.

Kiemelte, hogy az európai archeogenetikai kutatások történetében még sohasem fordult elő, hogy ilyen nagy számú, csaknem 700 csontvázból vett minta álljon a tudósok rendelkezésére. Ezek egy része az újkőkor két nagy kultúrájától, az i.e. 6. évezred első felében létezett stracevói és Körös-népességtől származik.

Sikerült mintákat venniük a 6. évezred második felében élt utódaiktól, a dunántúli és az alföldi vonaldíszes kerámia népességétől is, az 5. évezredből pedig a legnagyobb számú mintát a késő neolitikus lengyeli kultúra sírjai adták. "A program keretében az anyai ágon öröklődő mitokondriális DNS vizsgálatával és az apai eredetről információt szolgáltató Y-kromoszómás analízissel mindenekelőtt az első közép-európai letelepedett népesség eredetét szerettük volna kideríteni" - mondta el Bánffy Eszter, aki arra is kitért, hogy erről két nagy elmélet létezik. Az egyik szerint ezek a közösségek a Balkánról és Anatóliából érkezett bevándorlók genetikai örökségét hordozzák. Ezzel szemben mások azt vallják, hogy főleg a helyi paleolit és mezolit népesség leszármazottai alkották az első földművelő közösségeket Európában.

"A több száz mintából származó adatbázisunk most eldöntötte a vitát, bebizonyítva, hogy főleg a Balkánról eredő földművesek leszármazottaiból verbuválódtak a mi első neolit közösségeink" - tette hozzá Bánffy Eszter, aki szeptembertől a Német Régészeti Intézethez tartozó Römisch-Germanische Kommission munkáját irányítja. Személyében első ízben van külföldi és női vezetője az 1901-ben alapított frankfurti székhelyű tekintélyes intézménynek.

A másik fontos terület, ahol nagy előrelépést sikerült elérniük a kutatóknak, az életmód kérdése, a különböző népcsoportok mobilitásának és táplálkozásának megismerése. Kifejtette: a stroncium stabilizotóp segítségével meghatározható, hogy az illető ott halt-e meg, ahol született. A vizsgálat elárulhatja, hogy voltak-e beházasodott emberek az adott népességen belül és azt is, hogy milyen léptékű lehetett a vándorlás egy-egy emberöltönyi idő alatt. A szén- és nitrogénizotópok pedig a táplálkozásról szolgáltatnak adatokat.

"Mi azt vizsgáltuk, hogy milyen minőségű táplálékhoz jutottak, mennyi volt benne az állati eredetű fehérje, mennyi a növényi és hogy egy adott csoporton belül voltak-e társadalmi különbségek. Némely közösségekben előfordulhatott, hogy a férfiak egy részének étrendjében a hús sokkal nagyobb szerepet játszott, mint a nőkében. Ez pedig valamiféle társadalmi megosztottságra utal, például arra, hogy a férfiaké volt az elsőbbség a zsákmány elosztásánál, a nőknek a maradékkal kellett beérniük" - beszélt a részletekről Bánffy Eszter.

A további kutatási tervekről elmondta, hogy érdemes foglalkozni a táplálkozással kapcsolatos betegségekkel is. Így sikerült kimutatni, hogy a késő neolitikumban a lengyeli népesség körében jelen volt a tuberkulózis, de vannak arra utaló jelek is, hogy a megbetegedés már a kora újkőkorban is előfordulhatott.

"A tbc a forralatlan tej fogyasztásával köthető össze. Amennyiben sikerül kimutatnunk, hogy a gümőkór a korai neolitikumban is előfordult, ez azt jelentheti, hogy a szarvasmarha a feltételezettnél sokkal hamarabb jelentős gazdasági szerepet játszott a letelepedett közösségek életében" - fogalmazott a kutató, aki azt reméli, hogy a komplex vizsgálati programnak köszönhetően a letelepedés történetének újfajta szemléletű históriáját tudják néhány éven belül megrajzolni a tudósok.