Náci hatalomátvétel a sörcsarnokban
2013. november 7. 17:50 Csernus Szilveszter
Korábban
A puccs sikertelensége
Bár Hitler a sörözőben győzött, de a bajor triumvirátus tagjait szabadon engedte, akik így kiadhatták parancsaikat a fegyveres erőknek – és azok nem a Berlin elleni masírozásról szóltak. Az SA ugyanis csak München középületeit és legfontosabb hivatalait szállta meg, de Hitler nem számított Kahrék „árulására”, így a rendelkezések kiadására alkalmas központokat nem lepték el. A Rohamosztagosok ehelyett zsidóllenes utcai randalírozásokban élték ki magukat az éjszaka.
November 9-én, amely napot Hitler az 1918. novembere óta tartó „nemzeti forradalom” döntő napjának harangozott be, a puccsisták túszul ejtették a leváltott bajor kormányt és a városi tanácsot. Ezután Ludendorff javaslatára a Bajor Védelmi Minisztérium elfoglalására indultak. A Hitler és Ludendorff vezette katonás menetoszlopban, zászlókkal vonuló NSDAP-, SA- és Német Harci Szövetség-tagok, valamint a hozzájuk csatlakozó civilek – mintegy 2-3000 ember – a déli órákban érték el az Odeon-teret, amely a fent említett Feldherrnhallenak adott otthont. Itt azonban egy Kahrékhoz lojális bajor rendőri-katonai góc állta útjukat. Az első két kordonon még vér nélkül átjutottak, de az épület előtt a menetelők von Godin rendőrhadnagy parancsnoksága alatt álló rendfenntartókba ütköztek.
Máig nem tudni pontosan ki kezdte a lövöldözést, mindkét fél később a másikat okolta. Ami tény: az egy percig sem tartó tűzpárbajban 14 menetelő és 4 rendőr vesztették életüket, számosan megsérültek. További két puccsistát a katonai körzetparancsnokság előtt lőttek agyon. Röhm nem sokkal később megadta magát, Göring súlyos sérülésével Ausztriába menekült, míg Ludendorff vérbeli katonaként ügyet sem vetve a záporozó golyókra, menetelt előre, amíg a katonákba ütközve azok őrizetbe nem vették. Hitlert a mellette lévők lerántották, így csak a válla ficamodott ki, majd az SA orvosa tuszkolta autójába, hogy Staffelseebe szállítsák egy Ernst Hanfstaengl nevű barátjának villájába. Mután szertefoszlott a reménye, hogy valaki továbbszökteti, a ház úrnőjének kellett lebeszélnie az öngyilkosságról. Hitler nem sokat bújkált: két nappal az Odeon-téri csata után rátalált a rendőrség és letartóztatták.
A sörházpuccsistákat hazaárulással vádolták 1924. márciusában kezdődő perükben, de Hitlerék ügyesen kihasználták, hogy a nyilvánosság előtt beszélhetnek és a weimai rendszer elleni propagandaszónoklataik ellen már-már az ügyészeknek kellett védekezniük. Mindenesetre furcsa jelenet lehetett, amikor a müncheni Népbíróság előtt ismét szóba hozta, hogy neki kellene kancellárnak lennie.
A baloldali összeesküvőkre kiszabott súlyos ítéletekkel szemben Ludendorffot felmentették, míg Hitler – az összes vádlott közül a legsúlyosabbat –, ötévi börtönbüntetést és 200 márka pénzbüntetést kapott. A bíróság még így sem igazolta Hitler igazi félelmét, ugyanis egyszerűen kiutasíthatták volna, mivel még csak ausztriai állampolgár volt. De nem tették, mivel a bíróság indoklása szerint „annyira németül gondolkodik és érez” (ez az osztrákok zöméről elmondható volt akkoriban).
Az elítéltek szabadságvesztésüket a Münchenhez közeli Landsberg börtönében töltötték. A börtönigazgató nem tette pokollá életüket, épp ellenkezőleg: szabadon érintkezhettek egymással, hódolóikkal találkozhattak, ajándékaikat átvehették. Hitler itt is előadásokat, szemináriumokat tartott, és rengeteget olvasott, képezte magát; itt mondta tollba a a Harcom (Mein Kampf) első kötetét is. Mikor tizenhárom havi fogság után, 1924 decemberében idő előtt szabadlábra helyezték, Hitler minden erkölcsi felelősséget magára vállalt a puccsért, amivel nemcsak párton belüli vezető szerepét, de mártíromságát is tetézte.
Az 1923-as év végére betiltották az NSDAP-t, Németország Kommunista Pártját és egy kisebb szélsőjobboldali pártot is, így konszolidálhatta magát a weimari rendszer. A börtönből kiszabaduló Hitler is újragondolta tételét az eredményes történelemformáló kisebbségekről és 1925-ben újjászervezett pártja a demokratikus választások útját választotta a hatalomra jutáshoz. 1933 után a nácik minden évben megemlékeztek a sörházpuccs „hősi áldozatairól”, melyek közül az utolsónak Gustav von Kahr mondható, akit elért Hitler bosszúja: 1934. júniusában az SS gyilkolta meg.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
rejtélyek
- Gyerekek, nemesek és prostituáltak is elindultak a keresztes hadjáratra
- A dzsungelben veszett nyoma az El Doradót kereső Fawcettnek
- Hírességek, akik rejtélyes módon tűntek el
- Ma is rejtély, ki lőtte hátba a svéd miniszterelnököt
- Nyomtalanul eltűnt az Újvilág első angol kolóniája
- A legvadabb elméletek kaptak szárnyra Rudolf trónörökös halálával kapcsolatban
- A hagyomány szerint halálában is összekapcsolódott Shakespeare és Cervantes 20:20
- Szenvedéllyel teli tájakat ábrázolt festményein William Turner 15:05
- Első felesége halála után teljesedett ki igazán Rettegett Iván paranoijája 14:20
- Egressy Béni mellett a Fiumei úti sírkert megnyitásárról is megemlékeztek 13:20
- Európai nagyhatalom vált Magyarországból III. Béla uralkodása alatt 09:50
- Ma sem tudjuk biztosan, hogyan halt meg Shakespeare 08:20
- Szórakozásnak tekintette a hangversenyt a szigorú nevelésben részesült Menuhin tegnap
- Még a japánok csodálatát is elnyerte az amerikai Hellcat tegnap