Náci hatalomátvétel a sörcsarnokban

A puccs sikertelensége

Bár Hitler a sörözőben győzött, de a bajor triumvirátus tagjait szabadon engedte, akik így kiadhatták parancsaikat a fegyveres erőknek – és azok nem a Berlin elleni masírozásról szóltak. Az SA ugyanis csak München középületeit és legfontosabb hivatalait szállta meg, de Hitler nem számított Kahrék „árulására”, így a rendelkezések kiadására alkalmas központokat nem lepték el. A Rohamosztagosok ehelyett zsidóllenes utcai randalírozásokban élték ki magukat az éjszaka.

November 9-én, amely napot Hitler az 1918. novembere óta tartó „nemzeti forradalom” döntő napjának harangozott be, a puccsisták túszul ejtették a leváltott bajor kormányt és a városi tanácsot. Ezután Ludendorff javaslatára a Bajor Védelmi Minisztérium elfoglalására indultak. A Hitler és Ludendorff vezette katonás menetoszlopban, zászlókkal vonuló NSDAP-, SA- és Német Harci Szövetség-tagok, valamint a hozzájuk csatlakozó civilek – mintegy 2-3000 ember – a déli órákban érték el az Odeon-teret, amely a fent említett Feldherrnhallenak adott otthont. Itt azonban egy Kahrékhoz lojális bajor rendőri-katonai góc állta útjukat. Az első két kordonon még vér nélkül átjutottak, de az épület előtt a menetelők von Godin rendőrhadnagy parancsnoksága alatt álló rendfenntartókba ütköztek.

Máig nem tudni pontosan ki kezdte a lövöldözést, mindkét fél később a másikat okolta. Ami tény: az egy percig sem tartó tűzpárbajban 14 menetelő és 4 rendőr vesztették életüket, számosan megsérültek. További két puccsistát a katonai körzetparancsnokság előtt lőttek agyon. Röhm nem sokkal később megadta magát, Göring súlyos sérülésével Ausztriába menekült, míg Ludendorff vérbeli katonaként ügyet sem vetve a záporozó golyókra, menetelt előre, amíg a katonákba ütközve azok őrizetbe nem vették. Hitlert a mellette lévők lerántották, így csak a válla ficamodott ki, majd az SA orvosa tuszkolta autójába, hogy Staffelseebe szállítsák egy Ernst Hanfstaengl nevű barátjának villájába. Mután szertefoszlott a reménye, hogy valaki továbbszökteti, a ház úrnőjének kellett lebeszélnie az öngyilkosságról. Hitler nem sokat bújkált: két nappal az Odeon-téri csata után rátalált a rendőrség és letartóztatták.

A sörházpuccsistákat hazaárulással vádolták 1924. márciusában kezdődő perükben, de Hitlerék ügyesen kihasználták, hogy a nyilvánosság előtt beszélhetnek és a weimai rendszer elleni propagandaszónoklataik ellen már-már az ügyészeknek kellett védekezniük. Mindenesetre furcsa jelenet lehetett, amikor a müncheni Népbíróság előtt ismét szóba hozta, hogy neki kellene kancellárnak lennie.

A baloldali összeesküvőkre kiszabott súlyos ítéletekkel szemben Ludendorffot felmentették, míg Hitler – az összes vádlott közül a legsúlyosabbat –, ötévi börtönbüntetést és 200 márka pénzbüntetést kapott. A bíróság még így sem igazolta Hitler igazi félelmét, ugyanis egyszerűen kiutasíthatták volna, mivel még csak ausztriai állampolgár volt. De nem tették, mivel a bíróság indoklása szerint „annyira németül gondolkodik és érez” (ez az osztrákok zöméről elmondható volt akkoriban).

Az elítéltek szabadságvesztésüket a Münchenhez közeli Landsberg börtönében töltötték. A börtönigazgató nem tette pokollá életüket, épp ellenkezőleg: szabadon érintkezhettek egymással, hódolóikkal találkozhattak, ajándékaikat átvehették. Hitler itt is előadásokat, szemináriumokat tartott, és rengeteget olvasott, képezte magát; itt mondta tollba a a Harcom (Mein Kampf) első kötetét is. Mikor tizenhárom havi fogság után, 1924 decemberében idő előtt szabadlábra helyezték, Hitler minden erkölcsi felelősséget magára vállalt a puccsért, amivel nemcsak párton belüli vezető szerepét, de mártíromságát is tetézte.

Az 1923-as év végére betiltották az NSDAP-t, Németország Kommunista Pártját és egy kisebb szélsőjobboldali pártot is, így konszolidálhatta magát a weimari rendszer. A börtönből kiszabaduló Hitler is újragondolta tételét az eredményes történelemformáló kisebbségekről és 1925-ben újjászervezett pártja a demokratikus választások útját választotta a hatalomra jutáshoz. 1933 után a nácik minden évben megemlékeztek a sörházpuccs „hősi áldozatairól”, melyek közül az utolsónak Gustav von Kahr mondható, akit elért Hitler bosszúja: 1934. júniusában az SS gyilkolta meg.

1. 1923: a válság éve
2. Fesztiválmentes október Bajorországban
3. A sörházban
4. A puccs sikertelensége

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

5. Magyarország gazdasága a 20. században
I. Gazdaság, gazdaságpolitika, anyagi kultúra, pénzügyi és gazdasági ismeretek

• 1946 nyarára olyan értéktelenné vált a pengő, hogy az utcán hajították el a bankjegyeket
• 1956 miatt is késett a Borsodi Vegyi Kombinát elindulása
• Volt, aki féltette a túl sok szabadidőtől a népet a szabad szombatok bevezetésekor
• A rendszerváltoztatás belülről
• A haderő mellett a gazdaság fejlesztését is megcélozta a győri program
• Naponta nőttek tizenötszörösükre az árak a hiperinfláció idején
• Különösen kegyetlen körülmények között dolgoztatták a Hortobágyra kitelepítetteket
• Miért sikerült a lengyeleknek az, ami a magyaroknak nem?
• Nyolc áldozatot követelt a Kádár-korszak sikervállalatának építése