A Rádió-elhárítás 1945 és 1962 között

A rádióelhárítás szervezete 1956 után

A forradalom alatt a rádióelhárítás objektumait és technikai eszközeit komoly kár érte, nagy részük megsemmisült, a többi megrongálódott. A Budapesten lévő két iránymérő állomást lerombolták, és a felderítő központ is használhatatlanná vált. A Politikai Nyomozó Főosztály megszervezésével megindult tehát az objektumok helyreállítása és az új technikai felszerelések beszerzése. Még 1956 folyamán a Honvédelmi Tanács és a Politikai Bizottság jóváhagyott egy 2,6 millió rubeles keretet a rádióelhárítás gépi felszerelésének modernizálására, azonban a beszerzés a forradalom miatt elmaradt.

1957. április 18-án Bartos Antal miniszterhelyettes azzal a javaslattal fordult Biszku Béla belügyminiszterhez, hogy május elején egy delegáció utazzon a Szovjetunióba a vásárlás lebonyolítására. Kiderül az iratból, hogy a korábbi beszerzések alkalmával nehézséget okozott, hogy a BM által igényelt berendezések adatai nem egyeztek a szovjet katonai cikklistán szereplő készülékek adataival, ezért azt a választ kapták, hogy az adott gépet már nem is gyártják.

A tényleges probléma azonban annyi volt csupán, hogy ezek a technikai eszközök kifejezetten állambiztonsági célokra készültek, jelzésük és konstrukciójuk különbözött a szokásos hadiipari eszközöktől, és titkosságuk miatt ezeket kizárólag csak az állambiztonsági szerveken keresztül lehetett volna elérni. A Varsói Koordinációs Központ vezetőjének javaslatára ezért a beszerzést nem a Honvédelmi Tanács útján, hanem párt- és BM-vonalon intézték. Az MSZMP KB küldte át megrendelését egyenesen az SZKP KB-nak, a lebonyolítással pedig egy belügyes tisztet, a rádióelhárítás vezetőjét, B. Kiss István őrnagyot bízták meg.

1957 áprilisának végére kialakult a BM II/10. (Operatív Technikai) Osztályának szervezeti felépítése. A rádióelhárítást továbbra is ennek az osztálynak a keretén belül helyezték el, egy 1957. április 26-án kelt parancs szerint 114 fős létszámmal. A II/10-b alosztály vezetőjévé B. Kiss Istvánt nevezték ki. Az alosztály a következő csoportokkal működött: felderítő, távoliránymérő, kiértékelő, közeliránymérő, összeköttetési, műszaki és operatív csoport.

1959. március 17-én a rádióelhárítás önálló osztállyá szerveződött. A döntés indokaként az elhárítás lassú reakcióidejét, az ügynöki gyorsadók megjelenését és az ócsai objektum üzembe helyezését említette a parancs. II/16. Osztály fedőnévvel, 206 fős létszámmal kezdte meg működését az új szerv. Az osztályon belül operatív, felderítő, kiértékelő, közeliránymérő és műszaki alosztályokat, valamint összeköttetési és iránymérő csoportokat szerveztek.

Az osztály vezetője továbbra is B. Kiss István maradt, aki 1945 januárjában került belügyi állományba. 1947-ben elvégzett egy rádiótávírász-tanfolyamot, amelynek befejezése után az operatív technika területén kezdett dolgozni, 1951-től vezető beosztásban, és 1964-es nyugdíjazásáig itt is maradt. 1956 decemberétől részt vett a rádióelhárítás újjászervezésében. A II/16-a alosztály operatív elhárítással foglalkozott, az amatőr rádióadók felderítését végezte. Az alosztály vezetője dr. Bártfay Jenő rendőr százados volt, aki 1951 és 1961 között dolgozott a rádióelhárításnál különböző beosztásokban. A vezetése alatt lévő csoportnak volt a feladata a forradalom alatt eltűnt felszerelések felkutatása. 1960-ban az általa vezetett egységet átszervezték a Kémelhárítási Osztályra csoportként. Bártfay a csoport 1961-es megszűnéséig irányította ezt a területet.

A II/16-b alosztály a felderítést végezte. Vezetője ennek a területnek 1955-től kezdve Grábics János rendőr főhadnagy volt, aki a koordinációs együttműködés létrejöttekor, vagyis a feladatkör jelentőssé válásakor került székébe. Az ócsai objektum beüzemelése után Grábics nagy lelkesedéssel látott neki munkájának az új épületben. Korabeli jelentések szerint az általa vezetett felderítő részleg az együttműködő országok hasonló szervei között az első háromban szerepelt. Az alosztályvezető-helyettesi posztot Kalmár Ignác rendőr százados töltötte be. Fő feladata a távírászok folyamatos ellenőrzése volt.

A II/16-c alosztály felelt a kiértékelésért. Vezetője Tímár Mihály rendőr százados volt. A II/16-d alosztályhoz tartoztak a műszaki feladatok. Vezetője Cseresznyés Tamás rendőr főhadnagy volt, aki részt vett az Ócsán létrehozott állomás megtervezésében. Az alosztály felelőssége volt felmérni és dokumentálni az ócsai objektum műszaki állapotát. Cseresznyés 1959-ben végezte el a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karát. A II/16-e alosztályon közeliránymérő távírászok dolgoztak. Vezetőjük Vas Gábor rendőr százados, helyettese pedig Benkes Jenő rendőr százados volt.

1962. július 9-én Pap János belügyminiszter parancsa értelmében a II/12. Osztályt (Rejtjelközpont) és a II/16. Osztályt a technikai eszközök gazdaságosabb kihasználása és az együttműködést igénylő feladatok könnyebb koordinálása végett összevonták. A létrejött III/V-3 (Rádiótechnikai) Osztály vezetését továbbra is B. Kiss István látta el.

Borvendég Zsuzsanna írása a Betekintő legfrissebb számában olvasható

1. Kísérletek a rádióelhárítás beindítására
2. A rádióelhárítás szervezeti kereteinek kialakítása
3. A rádióelhárítás szervezete 1956 után

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

9 945 ft 8 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

24. A két világháború közötti diktatúrák és ideológiájuk
V. Politikai intézmények, eszmék, ideológiák

• Argentínában sem menekülhetett sorsa elől a „végső megoldás” végrehajtója, Adolf Eichmann
• Amnéziát tettetett, de a nürnbergi tárgyalásra „visszatért” az emlékezete Rudolf Hessnek
• A legkülönfélébb okokból csatlakoztak Szálasi mozgalmához annak női tagjai
• Ciánkapszula és pisztoly vetett véget Hitler és Eva Braun másfél napos házasságának
• A bukott Duce maradványain vezette le háborús dühét az olasz nép
• A Führer és a nők – Hitler szerelmi kalandjai nem egyszer tragikus véget értek
• Olaszország átállása adta meg a löketet Magyarország német megszállásához
• Irigységtől fűtve kegyetlenkedett foglyaival Irma Grese, az „auschwitzi hiéna”
• Az ismeretlenségből a világhírnévbe repítette Hitlert a sikertelen sörpuccs