A katonai elhárítás újjászervezése a Kádár-korszak kezdetén

A katonai elhárítás kettős – belügyi-honvédelmi – alárendelődése és speciális feladatköre (a fegyveres erők, ezen belül a Magyar Néphadsereg, a Határőrség, a Belső karhatalom védelme a külső- és belső ellenségtől) mindig valamilyen megkülönböztetett státust eredményezett az államvédelem-állambiztonság szerkezetében. Ez nemcsak a magas létszámban, hanem a személyi állomány alacsony szakmai felkészültségében és teljesítményében is megmutatkozott. A forradalmat megelőzően az elhárítás állománya − a zömében párttagokból szervezett ügynökséggel − a kötelező párttagsággal rendelkező tiszti és tiszthelyettesi állományt figyelte, kevesebb figyelmet szentelve a külföldi hírszerző szervek és a magyar katonai emigráció esetleges tevékenységének és módszereinek.

A forradalom kezdeti napjaiban a központi állomány felderítést folytatott a tüntető tömegek között, majd főleg a VI. kerületi Izabella utcai központ környékén végrehajtott portyázásaik során, egy későbbi jelentés szerint: „ellenforradalmárokat, huligán elemeket fegyverzett le, vett őrizetbe”. Október 28-án, félve az épület elfoglalásától, a titkos anyagokat teherautókra rakva a katonai elhárítás teljes vezetősége és a központi operatív állomány, mintegy 119 fő, bevonultak a Honvédelmi Minisztériumba.

Onnan azonban néhány nap múlva a Fő utcai katonai börtönbe szállították őket, ügyük kivizsgálásának indoklásával. November 4-én a Budapestet megszálló szovjet alakulatok szabadították ki őket. Ez a trauma, bár semmilyen bántalmazást nem szenvedtek el a fogva tartás néhány napja alatt, maradandó nyomot hagyott az elhárító tisztek lelkületében. A megszervezendő karhatalom egyik legkegyetlenebb századát alkották, amely a budapesti megtorlások mellett vidéken is számos helyen vett részt az atrocitásokban.

A karhatalmi feladatok mellett a HM Katonai elhárító törzs megalakításával (1956. november 8. – 1957. január 15.) megkezdődött a hagyományos elhárítási feladatok végrehajtásához szükséges feltételek kialakítása, majd a HM II. Osztály felállításával (1957. január 15. – május 1.) a katonai kémelhárítás újjászervezése és az ügynöki helyzet felmérése is.

Az előadásban – a fentebb már említettek mellett – az újjászervezett BM II/1. (Katonai Kémelhárító) Osztály 1957–1962 közötti szervezete, működése kerül bemutatásra, hangsúlyozottan a nyugati hírszerző szervezetek, a budapesti katonai attasé hivatalok felderítő akcióit, a „belső reakciós és ellenforradalmi erőknek” tulajdonított tevékenységeket. Természetesen érintik a változó feladatoknak megfelelő ügynökség kialakításának, vezetésének nehézségeit, illetve a vezetői állomány jellemzőit is.

A katonai kémelhárítás belső titkait nem kifecsegve annyit azonban már most is elárulhatunk, hogy a szervezet állambiztonságon belüli „lekicsinylő” megítélése a vezetők és a beosztottak munkájáról ezen időszakban sem változott meg radikálisan. Az, hogy ezen megítélés a Kádár-rendszer évtizedeiben módosult-e, már egy másik Történelmi KávéháZ témája lehet.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

9 945 ft 8 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

16. Reformáció és katolikus megújulás
V. Politikai intézmények, eszmék, ideológiák

• Színlelt emberrablás mentette meg Luther életét a birodalmi átok kimondása után
• A leves, amely megállított egy háborút
• Saját pénzén, pápai elismerés nélkül alapította meg egyetemét Pázmány Péter
• A kapitalizmus fejlődéséhez is hozzájárultak Kálvin János tanai
• Luther Mártont majdnem agyonütötte egy villám, megfogadta, ha túléli, szerzetesnek áll
• Eleinte nem akart egyházszakadást, később már Antikrisztusnak nevezte a pápát Luther
• A társadalmi homogenizáció véres eszköze – így született az inkvizíció
• Angyalok vagy egy trágyadomb miatt élhették túl a zuhanást a prágai defenesztráció áldozatai?
• Csak híveket akartak toborozni az egyházak a boszorkányüldözéssel?