A Károlyi-vagyon elkonfiskálása
2012. december 10. 12:21 HVG
Visszamenőleges törvénykezéssel és egyéb hatalmi praktikákkal tette magáévá a hazaárulóként megbélyegzett Károlyi Mihály hatalmas birtokait az 1920-as években permanens pénzhiányban szenvedő Bethlen-kormány - olvasható a HVG e heti számában.
Korábban
"Az osztó igazságnak teszünk eleget akkor, amikor éppen annak az embernek a vagyonát, aki ezt a trianoni katasztrófát a maga tehetetlenségével (...) és a maga mesterkedéseivel előidézte, használjuk fel arra, hogy a magyar középosztály érdekében mentsük a menthetőt." 1925. november 25-én a Nemzetgyűlésben szónokolt így Klebelsberg Kuno, amikor beterjesztette a Nemzeti Közművelődési Alapítványról szóló törvényjavaslatát - olvasható Murányi Gábornak a HVG e heti számában közölt írásában.
A kultuszminiszter patetikus, szenvedéllyel előadott beszédében azonban mindvégig tartózkodott attól, hogy az előző év végén a Magyar Királyi Kúria jogerős ítéletével vagyonától megfosztott Károlyi Mihályt hazaárulónak titulálja. Pontosan tisztában volt ugyanis azzal, hogy a bírósági verdikt mennyire ingatag lábakon áll. Erre nemcsak a nemzetközi felháborodás figyelmeztethette, de bennfentesként arról is volt tudomása, hogy a törvényszéki bírák között sem volt egyetértés. A két - titkosított - ellenvéleményt leszavazó három bíró azzal hidalta át a problémát, hogy az "ellenséghez való pártolás alatt nem kell feltétlenül fizikai csatlakozást érteni", hiszen az "megnyilvánulhat érzelmileg" is.
Jogi értelemben az ügy a trianoni békeszerződés aláírása előtt négy nappal, 1920. május 31-én kezdődött, amikor a budapesti királyi főügyész, Váry Albert zárlatot rendelt el az akkor már egy éve emigrációban élő Károlyi "bárhol Magyarországon fellelhető minden vagyonára". Az indoklás szerint a volt köztársasági elnök "ellenséges országbeli kémekkel érintkezett", ellenséges nagyhatalommal folytatott tárgyalásokat, s ezzel egyebek mellett felségsértést, hűtlenséget, zendülést követett el.
A teljes vagyonelkobzást szorgalmazó, 1921. június 2-ára keltezett irat újra és újra egy az évi törvény paragrafusaira hivatkozott. A beadvány megszövegezői azonban nagyvonalúan átsiklottak afölött, hogy az igazságügyi tárca a jelzett törvénynek akkor még a javaslatát sem nyújtotta be a Nemzetgyűlésnek. A kínos malőrt a honatyák gyorsan helyrekalapálták, s a július 20-ai beterjesztés után egy hónappal már törvénybe is iktatták a hazaárulók vagyoni felelősségéről rendelkező 1915-ös jogszabály kiegészítését.
Miközben a kormányzat által nagyrészt bekebelezett és központilag irányított sajtóban szidalmazott - egyébiránt a tíz leggazdagabb magyar mágnás közé tartozó - vörös gróf a Tanácsköztársaság és Trianon első számú bűnbakjává lépett elő, a hazaárulási ügyet tárgyaló törvényszékek némiképp függetlenítették magukat a közhangulattól. A három és fél éven át zajló persorozatban például többször is felszólították az államot keresete pontosítására és főleg konkretizálására, amíg 1924 legvégén meg nem született a Kúrián a már említett, jogilag vitatható ítélet.
Az egyebek mellett 25 ezer hold erdőből, 35 ezer hold legelőből és szántóföldből, szénbányából, a parádi és a budapesti palotákból álló, 36 millió pengőre értékelt birtok teljes elkobzása elé azonban újabb akadályok gördültek. A kiebrudalt Károlyi Mihály helyébe ugyanis jogos hitbizományosként belépett féltestvére, Károlyi József. Az államnak tőle méltányos módon kellett megváltania a nehezen osztható földvagyon 40 százalékát. A méltányos ár 10 és fél millió pengő volt, ami után a családnak, sokak felháborodására, még adóznia sem kellett.
Klebelsberg már közvetlenül az 1924-es ítélet után szemet vetett a hatalmas birtokra. Tárcája igénybejelentésével a kultuszminiszter 1925 februárjában állt a nyilvánosság elé. "A trianoni béke következtében a lefegyverzett Magyarországban a kultusztárca voltaképpen honvédelmi tárca is (...) a szelleme, a művelődés fegyverével kell védeni hazánkat" - szögezte le Klebelsberg, majd "végtelen hálát" rebegett miniszterelnökének, Betlhen Istvánnak azért, hogy a Károlyi-vagyonból majd futja külföldi ösztöndíjakra is.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
18. IV. Béla uralkodása és a tatárjárás
VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés
- Élete utolsó évtizedét a fiával való háborúskodással töltötte IV. Béla király
- Apja és fia tevékenysége is árnyékot vetett IV. Béla uralkodói törekvéseire
- Kétnapi járóföldre mindent holttestek borítottak a muhi csata után
- A legenda szerint Árpád-házi Szent Kinga imádsága mentette meg Lengyelországot a tatárdúlástól
- Mégsem az extrém időjárás kergethette ki a tatárokat a Kárpát-medencéből
- Batu kán és a szláv favágók
- Máig nem derült fény a hírhedt géprabló, „D. C. Cooper” kilétére tegnap
- Egyedi humorával nyűgözte le a közönséget Latabár Kálmán tegnap
- Macbeth, a tragikus hős és VI. Jakab, a boszorkányos király tegnap
- A protestánsok sérelmei vezettek az első defenesztrációhoz Prágában tegnap
- Az aszódi Podmaniczky–Széchényi-kastély tegnap
- Megpecsételte Napóleon sorsát a végzetes oroszországi hadjárat tegnap
- Saját országának nevét is megváltoztatta Mobutu, Zaire elnöke tegnap
- Utolsó pillanatáig nevettetett Harry Einstein, a nagy komédiás 2024.11.23.