Vészesen fogy a nácivadászok ideje

2012. szeptember 25. 08:59

Hivatalosan is lezárták az Aribert Ferdinand Heim ügyében indított nyomozást, miután a német hatóságok pénteken bejelentették, hogy a Doktor Halálként emlegetett, a Simon Wiesenthal Központ által 2008-ban a legkeresettebb náci háborús bűnösnek nevezett férfi már 20 éve halott.

Korábban

A Baden-Baden-i bíróság – a délnyugat-németországi város volt Heim utolsó ismert tartózkodási helye – a múlt héten úgy döntött, hogy ejti a náci koncentrációs táborokban orvosként dolgozó, a német hatóságokat évtizedeken át az orruknál fogva vezető férfi ügyét, mivel – fogalmazott a bíróság – „semmi kétség” nincs afelől, hogy Heim már 1992-ben, Kairóban elhunyt.

A New York Times és a német ZDF csatorna még 2009-ben számolt be róla, hogy a németországi nyomozó szervek elől menekülő Heim Észak-Afrikában lelt menedékre. Ekkor egy régi, kopottas, levelekkel, az ügyét tárgyaló kézírásos iratokkal és orvosi feljegyzésekkel teli aktatáskát is találtak, amely megerősítette az őt ismerő egyiptomiak gyanúját, hogy Heim valóban Egyiptomban volt.

A nyomozók megállapították a dokumentumok valódiságát, s azt, hogy azok Heimhez tartoztak, de minden kétséget kizáróan nem tudták megerősíteni, hogy él-e még a férfi. Szemtanúk azt állították, hogy Heim hosszú betegség után végbélrákban elhunyt, majd tömegsírba temették, ami azt jelenti, hogy az azóta eltelt húsz év alatt sem sikerült megerősíteni a halál beálltát.

„Csak orvos szakértői vizsgálattal” – mutatott rá az egyetlen lehetséges megoldásra a férfi halálának megerősítésével kapcsolatban Efraim Zuroff, a Simon Wiesenthal Központ igazgatója. Az egyiptomi hatóságok halotti anyakönyvi kivonatot is bemutattak, amely egy bizonyos Tarek Hussein Farid nevére lett kiállítva; egyes szemtanúk szerint Heim ezt a nevet vette fel, miután Egyiptomba ment és áttért az iszlámra.

2009-ben előkerült egy jogosítvány is, amelyen Heim képe alatt ott virított Tarek Hussein Farid neve, s egy tanúsítvány arról, hogy a férfi áttért az iszlám vallásra és személyazonosságot váltott. „A rendőrség vizsgálata megerősítette a tanúsítvány autenticitását” – mondta ki a Baden-Baden-i bíróság, amely beidézte Heim fiát, Rüdiger Heimt is, aki a tárgyaláson elismerte, hogy Kairóban volt, amikor édesapja elhunyt.

Az osztrák születésű Heim a Waffen-SS tagja volt, s a buchenwaldi, a sachsenhauseni és a mauthauseni koncentrációs táborokban orvosként dolgozott. A világháború végén az amerikaiak fogságába került, s két év után szabadult, így vádat nem emeltek ellene. Heim később Németországba menekült, ahol megházasodott, két fia született, s Baden-Badenben kezdett praktizálni. Amikor azonban ismét a nyomába eredtek a hatóságok, 1962-ben kontinenst váltott, s előbb Marokkóba majd Egyiptomba ment, ahol megtanult arabul, átvette a helyi szokásokat és az egyik, főleg középosztálybeliek által lakott kairói negyedben élte le élete hátralevő részét.

Kik maradtak?

A sokat és sokszor bírált Zuroff a központ idei jelentésében úgy fogalmazott, hogy nem az egykori náci háborús bűnösök idős kora a legnagyobb akadálya a vádemeléseknek, hanem sokkal inkább a politikai akarat hiánya miatt élhetnek háborítatlanul ezek a személyek. Ezt elégelte meg a minap két amerikai demokrata képviselő (Steve Israel és Howard Berman), s olyan törvényjavaslatot nyújtottak be az alsóházba, amely megtiltaná az egykori nácikat és háborús bűnösöket bújtogató országoknak nyújtandó fegyvereladásokat.

Legutóbb a Zentai-ügy kapcsán csaptak magasra az indulatok, miután ausztrál legfelsőbb bíróság helybenhagyta azt a korábbi szövetségi bírósági döntést, amely szerint a 90 éves, Perth-ben élő férfi nem adható ki Magyarországnak, mert a „háborús bűn”, amivel vádolják, az elkövetése idején még nem szerepelt a magyar jogrendben, így azért nem is lehet felelősségre vonni.

Az ukrán születésű John Demjanjukot tavaly májusban öt év börtönre ítélte a müncheni tartományi bíróság. A háborús bűncselekményekkel vádolt férfi ellen az volt a vád, hogy bűnsegédként közreműködött a sobibóri haláltáborban mintegy 25 ezer zsidó meggyilkolásában. Az ítélet végrehajtását a 90 éves vádlott rossz egészségi állapota miatt felfüggesztették. Demjanjuk mindvégig tagadta bűnösségét, az egykori lágerőr még éhséhsztrájkkal is fenyegetőzött, azt állította, hogy a bíróság nem vett figyelembe olyan dokumentumokat, amelyek az ártatlanságát igazolnák. Demjanjuk az első helyen állt a Simon Wiesenthal Központ által közzétett, a még életben lévő náci háborús bűnösök nevét tartalmazó listán.

Képíró Sándor

Hasonlóan járt Képíró Sándor is: az ő esetében törvény mondta ki, hogy a vádlott halála után az ellene folyó eljárást meg kell szüntetni, ezzel véget ért a 98 éves korában elhunyt, háborús bűntettel vádolt volt csendőr százados elleni büntetőper. A náci háborús bűnösök után kutató Simon Wiesenthal Központ 2006 szeptemberében jelentette be, hogy Képíró Sándor személyében feltételezett háborús bűnöst találtak Magyarországon. Képíró Sándor a háború után évtizedekig Argentínában élt, 1996-ban tért vissza Magyarországra. Annak idején két per is zajlott ellene: 1944-ben tíz évre ítélték a Magyar Hadsereghez való hűtlensége és rossz hírnév keltése miatt (ezt az ítéletet a német megszállás után érvénytelenítették), majd 1946-ban a népbíróság 14 évre ítélte háborús bűnök miatt.

A közelmúltban a legnagyobb érdeklődést kétségkívül Csatáry László ügye kapta. A ma már 97 éves férfi ellen a Simon Wiesenthal Központ 2011 őszén tett feljelentést, és ellene – bár a bűnösségét tagadja – büntetőeljárás folyik. Az egykori kassai gettóparancsnok csaknem 12 ezer zsidó deportálásában működött közre, amiért halálra ítélték. Balassa Zoltán kassai történész szerint azonban Magyarországon is született ellene verdikt – a férfit szerinte húsz év börtönbüntetéssel sújtották –, de ennek egyelőre nincs nyoma.