Egy befagyott konfliktus anatómiája

Egy befagyott konfliktus

A Karabahért folytatott küzdelem egy tipikusan befagyott konfliktus, amely – miután a Szovjetunó végig vaskézzel kormányozta a térséget – ellenségeskedés csak a kommunista világbirodalom végóráiban tört ismét a felszínre. Sárközy Miklós kifejtette: a terület hovatartozásának kérdése időről időre felmerült a korszakban (az örmény kommunisták 1945-ben és 1966-ban is napirendre tűzték a kérdést), de a Szovjetunió nem változtatott a határokon, holott ez egyáltalán nem lett volna idegen tőle, mivel a Kaukázus térképe sokat módosult.

Az Örmény Szocialista Szövetségi Köztársaság ideológiai és anyagi támogatását élvező örmények azzal vádolták Azerbajdzsánt (Azerbajdzsáni SZSZK), hogy Karabahot "elazeriesíti". Mint arra Nagy Kornél rámutatott: az örmények folyamatosan győzködték Gorbacsovot, de a szovjet pártfőtitkár nem tágított, pedig a terület már akkor 85-90 százalékban örmény volt. A mozgalomnak nagy lökést adott, hogy 1987 augusztusában egy több tízezer aláírást tartalmazó, Karabah Örményországgal való egyesítését követelő petíciót küldtek Moszkvába.

1988. február 13-án karabahi örmények kezdtek demonstrálni a fővárosban, Sztepanakertben, azt követelve, hogy a vitatott hovatartozású területet csatolják Örményországhoz; Moszkva végül lesöpörte az örmény kérést. Alig egy hét múlva azeriek egy csoportja indult a kelet-azerbajdzsáni Agdamból az örmények lakta Askeránba, az összecsapásokban két azeri és ötven örmény vesztette életét.

A két államban kitört etnikai tisztogatások miatt rengeteg menekült hagyta el Örményországot és Azerbajdzsánt. Az 1989 őszére Hegyi-Karabahban állandósuló etnikai konfliktus arra a felismerésre vezette a Szovjetuniót, hogy nagyobb hatalmat kell adni az azerieknek a terület feletti irányításhoz. 1989-ben elhatározták az Egyesült Örmény Köztársaság megalapítását, amelyet a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa alkotmányellenesnek minősített és elutasított.

1991 szeptemberében Hegyi-Karabah kivált Azerbajdzsánból, amit Baku katonai erővel próbált megakadályozni. A folytatódó háborúban fokozatosan fölénybe kerültek az örmények, akiket Örményország támogatott, majd a terület csaknem egésze örmény ellenőrzés alá került. A posztszovjet hatalmi vákuumban a konfliktus legmeghatározóbb szereplője kétségkívül Oroszország lett, de az orosz mellett például ukrán katonák is részt vettek a hat éven át tartó, harmincezer áldozatot követelő háborúban. Nagy Kornél egy fiatal állam "gyermekbetegségének" nevezte az azeri álláspontot, amely – a nyilvánvaló etnikai arányok ellenére – a középkori kaukázusi albánok leszármazottainak tekinti a Hegyi-Karabahban élő örményeket.

A féktelen háború nyomait talán az Azerbajdzsán délnyugati részén elhelyezkedő Agdam illusztrálja a legjobban. A 18. században alapított, egykoron 40 ezer lakosú, mára szellemvárossá lett települést az örmények 1993-ban gyakorlatilag a földdel tették egyenlővé. A jórészt azeriek lakta város lakói keletre menekültek, így a település gyakorlatilag teljesen elnéptelenedett. Az örmény katonák – annak érdekében, hogy Agdam ne kerüljön újra Azerbajdzsán kezére – lerombolták a várost, csupán Agdam hatalmas mecsetét meghagyva mementónak.

1993 áprilisában Törökország embargót vezetett be Örményországgal szemben. 1994-ben Oroszország – amelynek erőfeszítéséhez később Franciaország és az Egyesült Államok csatlakozott; ez a három ország alkotja az ún. Minszki csoportot – közvetített az Örményország és Azerbajdzsán közötti béke létrehozásának ügyében. Sikertelenül: Hegyi-Karabah parlamentje 1996-ban függetlenné nyilvánította az országot.

Sárközy Miklós sem hiszi, hogy a konfliktus egyhamar megoldódik, mivel a térség szerinte egyértelműen a nemzetközi geopolitikai játszmák áldozata lett. A szakértő úgy látja, hogy az Egyesült Államok támogatását is maga mögött tudó Azerbajdzsán elsősorban az energiahordozók exportjára épülő, egyre növekvő politikai-gazdasági hatalmában bízik, s hogy előbb-utóbb sikerül megértetnie a világgal, hogy az örmény agresszió áldozatává vált, Hegyi-Karabah rendezetlen státusza pedig sérti területi szuverenitását.

1. Hegyi-Karabah: nemzetmegtartó erő
2. Az orosz befolyás
3. Egy befagyott konfliktus

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

16. Reformáció és katolikus megújulás
V. Politikai intézmények, eszmék, ideológiák

• Színlelt emberrablás mentette meg Luther életét a birodalmi átok kimondása után
• A leves, amely megállított egy háborút
• Saját pénzén, pápai elismerés nélkül alapította meg egyetemét Pázmány Péter
• A kapitalizmus fejlődéséhez is hozzájárultak Kálvin János tanai
• Luther Mártont majdnem agyonütötte egy villám, megfogadta, ha túléli, szerzetesnek áll
• Eleinte nem akart egyházszakadást, később már Antikrisztusnak nevezte a pápát Luther
• A társadalmi homogenizáció véres eszköze – így született az inkvizíció
• Angyalok vagy egy trágyadomb miatt élhették túl a zuhanást a prágai defenesztráció áldozatai?
• Csak híveket akartak toborozni az egyházak a boszorkányüldözéssel?