2024. őszi különszám: Ármány és szerelem a Fehér Házban
ITT vásárolhatsz termékeinkből

Kánkán vs. sztriptíz

2012. március 14. 17:45

Első ránézésre a sztriptíz és a kánkán mutat némi rokonságot, azonban az eredetük nagyon különböző. A kánkán 1830-as párizsi megjelenésétől kezdve jelentős szerepet töltött be a női egyenjogúsítási mozgalmak terén, de a szexuális forradalomban is fontos tényező volt.

A lap-dance, más néven table-dance a sztriptíz egy formája, mely során az „ügyfél” fizet az általa kiválasztott lánynak egy szemtől szembeni „előadásért”. Ma már rendkívül népszerű az Egyesült Államokban, de hamarosan Nagy-Britanniába is betörhet, ha a helyi önkormányzatok kiadják rá az engedélyt. A sztriptíz – messze a lap-dance első megjelenésének helyétől – Párizsban száz évvel ezelőtt bukkant fel, s több hasonlóságot mutat az erotikus szórakoztatás egy másik formájával, a francia fővárosban elterjedt kánkánnal.

Első ránézésre a sztriptíz és a kánkán mutat némi rokonságot, azonban az eredetük nagyon különböző. A sztriptíz létrejötte a hálószobákban vagy a bordély termeiben folyó csábítási technikák fejlődésének köszönhető. Az első nyilvános sztriptíz előadás egy fiatal lány, Le Coucher d'Yvette nevéhez köthető, aki egyszer szerényen levetette ruháit a bámészkodók hadai előtt úgy, mintha valóban az ágyba készülne indulni.

A kánkán viszont mindig is a nyilvánosság előtt zajlott, kezdve 1830-as évektől, amikor is a munkásosztályból származó párok táncra perdültek Párizs kertjeiben. Természetesen ez azonmód kiváltotta az előkelő rétegek rosszallását, hiszen az új őrület résztvevői kontroll nélkül maradtak. Különösen a nők szempontjából vetődött fel az erkölcsi kérdés: mi lesz akkor, ha egy-két energetikusabb rúgásnál kivillan a láb, ne adj’ Isten, a fehérnemű. Éppen ez volt az, ami hírhedté tette a kánkánt abban az időben.

Az 1890-es években a helyzet nem sokat változott: a Moulin Rouge és más helyek táncosai továbbra sem prostituáltak, hanem professzionális szórakoztatók voltak, akik viszonylag magas béreket kaptak. A Moulin Rouge és a Jardin de Paris tulajdonosa, Joseph Oller igazán felvilágosult hozzáállásról tett tanulságot a foglalkoztatási kérdések terén, például legnagyobb tánccsillagát, Jane Avril szülési szabadságra is elengedte, ami abban a korban igen szép gesztus volt.

Franciaországban a század végén újításokat is bevezettek, hogy megkönnyítsék a táncosnők dolgát. Hogy a lábak mozgását szabadabbá tegyék, a szoknyák belsejében csökkentették az átfogó karokat, amik kezdetben arra szolgáltak, hogy ne emelkedjen túl magasra a ruhanemű széle, illetve a szemérmesebb részek jobb takarást nyerjenek. Majd megjelent a csipkés, hímzett szoknya, a rövidnadrág és a fekete harisnya, amely jelentősen megnövelte a csábítás hatékonyságát.

A kánkán jelentette a megoldást a „biztonságos szexre”, hiszen biztosította a lehetőséget a szexuális „élvezetre”, s a nemi betegségek megszerzésétől szűntelenül aggódó férfiak is végre megnyugodhattak. De nem ez volt az egyetlen olyan szempont, ami nyugtalanította a férfiakat: a nők egyre magabiztosabbá váltak a munkában és – ami a legjobban aggasztotta a férfiakat – a házasságban is.

A táncosok előadásai sok férfit zavartak, akik szerették volna, ha világos határok lennének a férfi és a női szerepek között. A férjek már hozzászoktak, hogy mind a házasságban mind a szexuális életükben kontroll alatt tarthatják asszonyaikat. Elvárták a hálószobai magányban előadott női előadásokat, azonban nem tartották elfogadhatónak, hogy tisztes nők, mint például a feleségük, élvezzék a szexet, bár elvárták tőlük, hogy sok gyermekkel ajándékozzák meg őket. A kánkán táncosok a szexuális forradalom képviselői lettek, amit a férfiak igen nehezen viseltek.

Néhány férfi számára a kánkán a szórakoztatás egyik formáját jelentette, de nem biztosított garanciát, hogy később nem találkozik egy prostituálttal. Habár néhány táncos megpróbálta a prostitúció felé elterelni életét, a legtöbben tartózkodtak ettől. Jane Avril is sikeresen ellenállt az örömlányok életvitelét erőteljesen propagáló anyjának, aki mindenre rákényszerítette volna. Grille d'Egout pedig korábban iskolai tanár volt, aki rájött, sokkal többet kereshet a Moulin Rouge táncosaként, mint a tábla előtt, plajbásszal a kezében.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2024. ősz: 1944 – A szégyen éve
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
12 450 ft 9 990 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 14 990 Ft
Vár negyed a föld alól | Régészeti kiállítás | Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeum
Fekete lyuk - A pokol tornáca | Underground Budapest '88-'94 | Kiscelli Múzeum
Saturnalia | 2018. december 9. 11-15 óráig | Aquincumi Múzeum
SZÍVMELENGETŐ KÖZÉPKOR – KÁLYHÁK ÉS KÁLYHACSEMPÉK A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON
Könyvbemutató | A nyomor felfedezése Bécsben és Budapesten
Sztálin árnyékában - Nemzetközi konferencia - 2017. november 24.

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár