Identitásválsággal emlékeznek a kínai forradalomra

Egy az 1911-es kínai forradalom ünneplése kapcsán megrendezendő tokiói konferencia japán szervezői pár nappal ezelőtt döbbenten kellett tudomásul vegyék: a rendezvényt több hónapos előkészítő munkák után lefújták. Nem ez volt azonban az egyetlen hasonló, váratlan bejelentés: a Szun Jat-szen életéről készített opera pekingi premierjét "logisztikai" okok miatt halasztották el. Mindez tökéletesen illik abba a folyamatba, amelynek során bár több rendezvényt megtartottak az évfordulón, és Szun hatalmas arcképét a Tienanmen téren is felállították, korábban bejelentett programok tucatjait halasztották el, vagy nem tartották meg – mindezt sokszor alig pár órával azok előtt, igencsak titokzatos módon bejelentve.

A halogatás a kínai kommunista pártnak a múlttal való, igencsak ellentmondásos viszonyára is rávilágít – véli Pilling, hiszen az egyszerre képviseli az egymással igencsak összeegyeztethetetlen kontinuitást és változást. Így a párt egyrészt az 1911 októberében kezdődött forradalom őrének és örökösének nevezi magát, másrészről azonban egyre hangsúlyosabban kötődik a több ezer éves császársághoz is. Ha pedig ez nem lenne elég, a két (az 1911-es és az 1949-es) forradalom is „üti” egymást a hivatalos kommunikációban: a legtöbbször a mai napig nem tudják eldönteni, hogy melyik szerepe hangsúlyosabb.

Ráadásul az 1911-es forradalommal való azonosulást az sem könnyíti meg, hogy igencsak kényes kérdéseket vet fel a hatalomátmentéssel kapcsolatban, ami nem érinti túl pozitívan a jövőre épp teljes vezetői generáció váltásra készülő pártot. Az 1911-es forradalom emellett nem volt igazán demokratikus sem, hiszen Szun visszautasította a parlament felállításának eszméjét, és elnöksége alig pár hónapig tartott. Az eszme azonban a levegőben volt: a kései Csing-időszak értelmiségi rétegei folyamatosan a demokráciáról beszéltek, erről írtak lapjaikban és felvonulásokat és tüntetéseket szerveztek. Ezzel pedig egyelőre nem szembesülne a kommunista párt: az ellenzékiség ma még elméleti szinten sem engedélyezett.

Szun kapcsolata a külföldi nagyhatalmakkal szintén ellentmondásos: a forradalom kezdetekor az Egyesült Államok anyagi finanszírozásával léphetett fel, és sok időt töltött a Kínánál jóval liberálisabb és modernebb Japánban – sokak szerint talán épp ez az oka a már említett tokiói konferencia lemondásának is. Ráadásul a Csing-dinasztia is „külföldi” volt, akik uralma alatt Kína elérte mai kiterjedését, így elég kellemetlen lenne, ha valaki felemlegetné Szunék jelmondatait a mandzsuk kiűzéséről, amelyből akár a kommunisták által is érinthetetlennek tartott határokról (Tibet, Hszincsiang) történő lemondás is következhetne.

Az 1911-es forradalom visszásága tükröződik Kína és Tajvan kapcsolatában: Szun utódja, Csang Kaj-sek 1949-bn menekült a szigetre – így talán nem véletlenül állíthatják az ott élők, hogy igazából ők, és nem a szárazföldön élők az 1911-es forradalom örökségének közvetlen hordozói.

Mindeközben persze a kommunista párt is megpróbálja 1911-hez kötni saját legitimációját: emellett azonban azt hangsúlyozzák, hogy a kommunisták voltak az igazi forradalmárok, hiszen Szun és Csang csak elindítottak egy folyamatot, de mindketten sikertelenek voltak, hiszen Szun megbukott, Csangnak pedig nem sikerült kiűzni a japán megszállókat, míg a Mao vezette párt a káosztól, és a gyarmati uralomtól mentette meg az országot. A sokadik ellentmondás azonban itt következik: arról ma hivatalosan is mélyen hallgatnak, hogy mind a nagy ugrás, mind a kulturális forradalom milyen hatással jártak, és milyen máig ható károkat okoztak ezekkel az országnak.

Nem meglepő hát, hogy lassan mindez a háttérbe szorul, és igazán csak az elmúlt három évtizedről szeretnek beszélni, amelynek során azonban a stabilitás és a gazdasági fejlődés oltárán mind Szun, mind Mao forradalmainak „vívmányai” feláldozhatóvá válnak. Megfelelő narratíva híján pedig elképzelhetetlen, hogy opera, a császári Kína kedvelt műfaja emlékezzen meg arról a forradalomról, amelynek öröksége ma inkább kínos Kínában.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

18. Az ENSZ és az Európai Unió
IV. Politikai berendezkedések a modern korban

• 1948 óta a „visszatérés joga” áll az izraeli-palesztin konfliktus középpontjában
• 26 éves az Európai Unió
• Tényleg nem tett meg mindent az ENSZ a magyar ügy érdekében 1956-ban
• Botrányok övezték az egyik legnagyobbb ENSZ-szervezet történetét
• A gázai lőporos hordó - az arab-izraeli konfliktus története
• 10 tény a ruandai népirtásról
• 60 éve lett vége a hidegháború legvéresebb konfliktusának
• Az ENSZ-re sózta London Palesztinát
• Viták a közös európai történelem kapcsán