Kiállítás a "fehér aranyról"

A modern közfelfogás szerint a cukrot lehetőleg el kell kerülni, a Wakefield Museumban látható új kiállítás azonban azt sugallja, hogy a fogyasztása egyáltalán nem ördögtől való. Ma már nehéz elképzelni cukor nélkül az életet, s teljesen magától értetődőnek tartjuk a létezését, mivel lényegében a világ összes pontján hozzá lehet jutni: ott van a kávézóasztalokon, minden csészében, s elég csak bemenni az első közértbe a sarkon, máris kiszúrja a szemünket.

Nem volt ez azonban mindig így, ötszáz évvel ezelőtt ugyanis a cukor igazi luxuscikknek számított. A leedsi kutatók jóvoltából megszületett kiállítás a cukros ételek történetét állítja a középpontba, megvizsgálja tápértékeiket és a különböző társadalmakban betöltött szerepüket, egészen a középkorig, de természetesen maga a cukor története is megelevenedik a Wakefield Museum tárlatán.

A Leedsi Egyetemen lefolytatott három éves projekt célja: felhívni az emberek figyelmét arra, hogy valójában mit esznek, s mit fogyasztottak eleink a cukor felfedezése előtt. „A kiállítással arra kerestük a választ, hogy miért szeretünk enni, s mi ennek a történelmi és tudományos alapja” – mondta el Iona McCleery, az egyetem mediavisztikai tanszékének oktatója, egyben az Az vagy amit eszel kiállítás kurátora.

„Végső soron azt az üzenetet szeretnénk célba juttatni, hogy lehet cukrot és édességet enni, de csak abban az esetben, ha az egy egészséges, kiegyensúlyozott diétával párosul. A középkori emberek rövidebb ideig éltek, amit nyilvánvalóan nem irigylünk, de ez nem jelenti azt, hogy ne lett volna annyi örömük az ételekkel, mint nekünk. Érdekes lenne megtudni, hogy az emberek hogyan alakították át az elmúlt 500 évben a diétát; ha az emberek úgy mennek el a kiállításról, hogy egy picit belegondolnak abba, mit is esznek, már elértük a célunkat” – magyarázta McCleery.

„A születéskor várható élettartam átlagosan ugyan nőtt, de még mindig vannak olyan társadalmak, amelyek tagjai addig élnek, mint a középkori emberek. Nekik ugyanaz az orvosi ellátás áll rendelkezésükre, mint az emberiség többi tagjának, a diéta ebben is döntő lehet – sokkal jobban kellene figyelni rá” – tette hozzá.

A 180 ezer fontból megvalósuló program részeként McCleery csontokat vizsgált meg, köztük olyanokat is, amelyek a középkorból származtak: ilyenek például a fogazatok rothadásáról tanúskodó állkapcsok. „A cukor nem feltétlenül rossz, van annak oka, hogy szeretjük az ízét – energiát ad. A kisbabáknak ez az egyik első íz, amelyet megkóstolnak, mivel az anyatej is cukros. Van abban az érvelésben valami, hogy a cukor hajtotta előre az ipari forradalmat” – mondta el a kutatónő.

A projekt azonban nem csak a cukorról és az ízekről szó, jövőre például a táplálék sötét oldala kerül terítékre, a vele összefüggésbe hozható elhízás és a gyermekeknél előforduló angolkór, amelyet a D-vitamin hiánya okoz. „Egy southamptoni kutatás az angolkóros gyermekek számának növekedésére mutatott rá; érdekes, hogy a vizsgálatba bevontak körében a legtöbben etnikai közösségekből származnak. Ők valószínűleg kevesebbet játszanak a napon, mint társaik. A diétával ezen körülmények ellen is felvehetjük a küzdelmet” – így McCleery.

„Szeretnénk, ha az emberek – s különösen a gyerekek – tanulnának valamit az ételekről. Néhányan például még ma sem tudják, hogy honnan származik a krumpli, s azt gondolják, hogy például a rebarbara őshonos növény, pedig eredetileg Kínából hozták be hashajtónak. Csak tortákban és süteményekben használták a 19. század elején, mielőtt a cukor olcsóbbá nem vált” – tette hozzá.

A cukrot először Polinéziában, majd Indiában fedezték fel 2500 évvel ezelőtt. Amikor I. Dareiosz i.e. 501-ben leigázta Indiát, a perzsa uralkodó a következőt jegyezte fel: „a vörös, amely méhek nélkül ad mézet”. Az új táplálékot nagy műgonddal őrizték, előállítását pedig hétpecsétes titokként kezelték. A cukortermelés expanziójára az arab hódításokkal párhuzamosan került sor, a cukor pedig hamarosan más, arab uralom alatt álló területeken (Észak-Afrika, Spanyolország) is meghonosodott.

A nyugat-európaiak csak a 11. században, a keresztes háborúk idején „fedezték fel” maguknak a cukrot; Angliába 1099-ben érkezett az első cukorrakomány. Hamarosan kezdetét vette a cukor nemzetközi kereskedelme, de az ízesítő fogyasztása kevesek kiváltsága volt: 1319-ben fél kilogramm cukor 2 shillinget ért, amely mai árfolyamon számolva több mint 13 ezer forintnak felel meg.

A cukor történetében Kolumbusz játszotta a legnagyobb szerepet: a felfedező 1493-ban nádcukrot vitt magával a Karibi-szigetekre, s mivel a klímát megfelelőnek tartotta a termesztéshez, a köré épülő iparág alapjai egy csapásra megteremtődtek a térségben. Az intenzív munkát igénylő termesztést és betakarítást rabszolgákkal végeztették, de a cukorfinomítás már Angliában történt: 1750-ben 120 finomító működött a szigetországban, s összesen harmincezer tonna „fehér aranyat” állítottak elő évente.

A napóleoni háborúk eredményeként a cukornád mellett divatba jött a répacukor termesztése is. Amikor Nagy-Britannia blokád alá vonta Franciaországot, amivel megakadályozta, hogy a cukornád Európába érkezzen, Párizs alternatíva után nézett: így jött a képbe a répacukor, amely a kontinentális Európa elsőszámú cukorforrásává lépett elő – bár a szigetországba csak a cukornád-import elmaradásával, az első világháború idején érkezett meg az első rakomány.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

7. Demográfiai és etnikai változások Magyarországon a 18. századtól az 1920-as évekig
II. Népesség, település, életmód

• Szörnyű tragédia követte a várva várt boldogságot Erdélyi János életében
• Vallástól függetlenül képviseltette magát Pest előkelősége a Dohány utcai zsinagóga felavatásán
• Hogyan ünnepeltek 170 éve a jászok és kunok?
• Részleges autonómiát hozott a kis kiegyezés