2024. őszi különszám: Ármány és szerelem a Fehér Házban
ITT vásárolhatsz termékeinkből

Kitalált merénylet miatt vesztett népszerűségéből Lincoln

2010. április 19. 13:01 Fekete István

A történészek között vita tárgyát képezi annak eldöntése, hogy 1861-ben a beiktatására készülő Abraham Lincoln elleni merényletkísérlet vajon valóban veszélyt hordozott-e magában, vagy egyszerűen csak a polgárháború által felkorbácsolt indulatok következtében kialakult pánikhangulat agyszüleménye volt.

Az 1860 novemberében az Egyesült Államok 16. elnökének megválasztott Lincoln testi épségére nem más, mint Allan Pinkerton, az első nyomozó hivatal, a Pinkerton National Detective Agency megalapítója vigyázott. Pinkertont S. M. Felton, a Philadelphia & Wilmington & Baltimore Vasúttársaság elnöke bérelte fel, hogy feltérképezze a városban működő szeparatista csoportok tevékenységét.

A sztárkém hírében álló Pinkertonnak rendkívül elővigyázatosnak kellett lennie, ugyanis a már megválasztott elnök olyan útvonalon haladt át, ahol az Észak-Dél szembenállás miatt komoly veszély leselkedett Lincolnra, s sokat szerint az élete forgott kockán. A baltimore-i összeesküvésként elhíresült merényletterv szülőhazája ugyanis az a Maryland volt, amely rabszolgatartó államként eleve ferde szemmel tekintett a republikánus államférfinak a feketék felszabadítására vonatkozó elképzeléseire.


Az állítólagos merénylők

A hetven várost és települést magába foglaló, tizenkét napos februári elnöki vizit során Pinkerton egy készülődő összeesküvésről szerzett tudomást, ezért megkérte Lincolnt, hogy mondja le a pennsylvaniai Harrisburg állomását, s titokban folytassa útját Baltimore felé. Lincoln azonban nem tágított – mondván, három fontos beszédet készül tartani, továbbá az amerikai zászlót is felhúzzák jelenlétében –, s az eredeti menetrendnek megfelelően utazott tovább.

Lincoln tudta, hogy a forrongó városban sokan szítják a feszültséget ellene, s hivatalosan nem zajlanak előkészületek az elnök fogadására. Február 22-én az összes kommunikációs vonalat korlátozták Baltimore-ban, hogy a Pennsylvaniában és Marylandben rejtőzködő feltételezett összeesküvők ne tudjanak érintkezni egymással. Amikor Lincoln elhagyta Harrisburg városát, egy különleges vonaton, titokban, az éj leple alatt érkezett meg Baltimore-ba, majd indult tovább Washington irányába.

A terv szerint a támadók késekkel felfegyverezve, a tömegbe vegyülve támadtak volna rá a President Streetnél leszálló elnökre, a merénylet ötletgazdája pedig egy korzikai anarchista, Cipriano Fernandina, és George P. Kane Baltimore rendőrfőkapitánya volt. Február 23-án a Lincolnt szállító vonatra várakozók csalódással vehették tudomásul, hogy a frissen megválasztott elnök helyett csak családja, felesége és gyermekei készülnek fogadni a gratulációkat.

Számos történész érvel amellett, hogy szó sem volt semmiféle merényletről, ráadásul Pinkerton elővigyázatossága teljesen okafogyottá vált, Lincoln ugyanis éppen a hálókocsijában aludt, amikor Philadelphiában elindult az őt szállító vonat, s csak néhány kilométerrel Washington előtt ébredt fel – bár ez az állítás ellentmond annak a ténynek, hogy azon az estén Lincoln álmatlanságban szenvedett. Ezt támasztja alá George Brownnak az 1887-ben megjelent vallomásaiban foglaltak is: Baltimore akkori első embere nem tudott arról, hogy bármiféle merénylet van készülőben az elnök ellen, amely szerinte csak a szenzációra éhesek étvágyának kielégítésére szolgálhatott.

„Lincoln futása” mindenesetre nem tett jót az elnök hírnevének: még a nyíltan republikánuspárti New York Times is negatív fényben tűntette fel a végrehajtó hatalom birtokosát. Az elnököt szinte ízekre szedte az amerikai sajtó, amiért Lincoln feleségét és három gyermekét kitette a módfelett ellenségesen viselkedő baltimore-i nép szeszélyeinek.

Az elnök rögvest a karikatúristák céltáblájává vált, a hosszú katonai köpenyt, skót kalapot és hálóköntöst viselő elnök rajza számtalan újságban (Vanity Fair, Harper’s Weekly stb.) látott napvilágot, a Baltimore Sun ráadásul azt vetette Lincoln szemére, hogy megfutamodásával az elnök a hivatal lealacsonyodásához járult hozzá. Pinkerton szerint azonban Lincolnon csak egy nagykabát és egy ajándékba kapott Kossuth-kalap volt, tehát semmi jel nem utalt arra, hogy az elnök félelmében álruhát öltött volna. Évtizedekkel később egy republikánus honatya ráadásul váltig állította, hogy a skót kalap-sztori a New York Times újságírója, Joseph Howard koholmánya volt.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2024. ősz: 1944 – A szégyen éve
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
12 450 ft 9 990 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 14 990 Ft
Vár negyed a föld alól | Régészeti kiállítás | Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeum
Fekete lyuk - A pokol tornáca | Underground Budapest '88-'94 | Kiscelli Múzeum
Saturnalia | 2018. december 9. 11-15 óráig | Aquincumi Múzeum
SZÍVMELENGETŐ KÖZÉPKOR – KÁLYHÁK ÉS KÁLYHACSEMPÉK A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON
Könyvbemutató | A nyomor felfedezése Bécsben és Budapesten
Sztálin árnyékában - Nemzetközi konferencia - 2017. november 24.

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár