A vásárcsarnok intézménye

A fővárosi közellátásért felelős csarnok-rendszer lelke

Budapesten a városszerkezeti jelentőségű vasszerkezetes, funkcionális épülettípus a modern építészet előfutáraként jelent meg. A vásárcsarnok mégsem pusztán egy fedett piac; zárt, fedett élelmiszervásárok már korábban is léteztek a Vérmezőn (I.), a Széna téren (II.), Óbudán a Kórház utcában (III.), a Belvárosi fedettvásárban a Központi városházán (IV.), a Garai téren (VII.), és az Élelmiszernagyvásártelepen (IX.).

A kihívás, amely megteremtette a 19. század utolsó harmadában a vásárcsarnok intézményét összetett: a félelmetes ütemű népességnövekedés, az ezzel járó csökkenő közbiztonság, és növekvő közegészségügyi problémák lépéskényszerbe hozták, de ugyanakkor jó példák követésére is sarkallták a városvezetést. A beruházást személyes ügynek tekintő Kamermayer brit, belga, német és francia példákon tanulta ki a vásárcsarnokok építési és üzemeltetési gyakorlatát. A tervezés során a külföldi mintakeresés is meghatározóvá vált: a hazai építtetők a párizsi, berlini, bécsi, londoni előképeket követték. A központi csarnokot építő Petz Samu németországi tanulmányúton tapasztalta ki a csarnokok építészeti és az élelmiszer-rendszerszervezés jellemzőit.

A vásárcsarnoki mint intézmény párizsi eredetű: a nagy francia forradalom idején az éhínséget megismerő város az egykori piachelyeken szervez élelmiszer ellátó hálózatot, amelyet aztán Európa legtöbb nagyvárosában átvesznek. 1871-től a Fővárosi Közmunkák Tanácsa városrendezési pályázatának kiírásában részletesen foglalkozott a vásárcsarnoki intézmények telepítésével, s négyet javasolt a város teljes területére. A vásárcsarnokok hálózatba szervezését francia befektető javasolt először 1872-ben, a közélelmezési bizottságban pedig évtizedeken keresztül napirenden tartották a vásárcsarnokok ügyét.

A Fővám téri épületre kiírt nemzetközi tervpályázat célja egy gazdaságosan és gyorsan megépíthető központi csarnok építészeti megoldásainak megtalálása volt. A Kamermayer Károly, Gerlóczy Károly, Matuska Alajos, Lechner Lajos, Czigler Győző, Hauszmann Alajos, párizsi, berlini, lipcsei szakemberekből álló zsűri 9 pályaművet bírált el és végül Pecz Samu műegyetemi tanár pályázatát találta alkalmasnak.

Sok évre elhúzódó tárgyalás, előtanulmányok készítése során, a kor neves építészeinek és gazdasági szakembereinek közreműködésével formálódott ki a végleges beruházási konstrukció: a főváros maga építteti meg, tulajdonában tartja, és egységes irányítás alatt üzemelteti a vásárcsarnokok hálózatát. Amikor a honfoglalás ezeréves fordulóját ünneplő ország ragyogásában 1897. február 15-én átadták a Központi Vásárcsarnokot a dunai kijárathoz vezető alagúttal és az építménybe vezető vasúti sínekkel, egész Európa egyik legkorszerűbb épületének számított. A neogótikus stílusban tervezett Vámház körúti felülről megvilágított központi csarnok 60 méter magas, 150 méter hosszú bazilikás belső tere nem is egyszerűen csarnok, hanem a fővárosi közellátásért felelős csarnok-rendszer lelke, a kerületi detail elárusító helyek központja lett.

1. A fővárosi közellátásért felelős csarnok-rendszer lelke
2. Rendnek és rendszernek kell lennie
3. Műépítészeti jelesség

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

tavasz
Múlt-kor magazin 2017

• Nők a fronton – megjelent a Múlt-kor tavaszi száma
• Hét híres ember, aki nyomtalanul eltűnt
• Szinyei Merse Pál: Majális
• Szacsal, Nopcsa-kastély
• Önkéntes munkaszolgálat Magyarországon 1935–1944
• A Közel-Kelet amazonjai 
• Cornelia, a Gracchusok anyja
• Az első magyar értelmi fogyatékosokat nevelő intézet története
• Trujillo, a Dominikai Köztársaság diktátora