Cigányok az újkori forrásokban

Cigányok a történettudományban

A tudomány nyelvi szempontból a hazai cigányságot három nagy csoportra osztja: a cigány és magyar (vagy csak magyar) anyanyelvű oláh cigányokra, az ugyancsak cigány és magyar (vagy csak magyar) anyanyelvű romungrókra vagy magyar cigányokra, s végül a román és magyar (vagy csak magyar) anyanyelvű beás cigányokra - megjegyzendő, hogy a Dunántúl egyes részein ez utóbbiakat hívják oláh cigányoknak. E fő csoportok mellett említést kell tennünk még két kisebb csoportról: a Dél-Dunántúlon élő német vagy vend cigányokról, illetve a Kelet-Magyarországon élő gurvári csoportról; ez utóbbiak nyelvjárása az erdélyi cigányokéval rokon.

Az oláh cigány és a magyar cigány nyelv között a legnagyobb különbség a szókészletben mutatkozik: az oláh cigány nyelv román kölcsönszavai helyett az utóbbiban magyar vagy szláv kölcsönszavakat találunk. Ez a jelenség nyilvánvalóan arra utal, hogy a cigányok őseinek egyik része dél felől: a Balkánról közvetlenül költözött az országba, másik része viszont előbb érintette a román nyelvterületet (sőt, a kölcsönszavak tanúsága szerint hosszú ideig ott is tartózkodott), majd Erdély vagy a Bánság érintésével vándorolt a mai Magyarország területére. A két csoport beköltözése között nyilvánvalóan jelentős időrendi eltérés van: a magyar cigányok csoportjai érkeztek korábban. Ezt az is bizonyítja, hogy lényegesen többen veszítették el eredeti cigány anyanyelvüket: két-három aprócska, sziget-szerű közösséget nem számítva gyakorlatilag az egész csoport magyar anyanyelvű már.

Eltérés mutatkozik a magyar, az oláh és a beás cigányok között a hagyományosnak minősített foglalkozások tekintetében is: a romungrók zenészek és kovácsok, az oláh cigányok lókereskedők, rézművesek stb., míg a beások faeszköz-készítők. Itt kell megjegyezni, hogy a magyar cigányok is foglalkoztak lótartással és lókereskedéssel, de nyilván a letelepedés hatására ezzel felhagytak és később egy másik vándorló csoportra, az oláh cigányokra lett jellemző ez a foglalkozás. Vagy más szavakkal: az egyes foglalkozások nem is annyira a nyelvi csoportokhoz kapcsolhatók, mint inkább az életmódhoz.

A kérdés ezek után a következő: fellelhetők-e ezek a csoportok, illetve előzményeik a történeti forrásokban, azaz láttak-e a fentiekhez hasonló különbséget az egyes cigány csoportok között forrásaink létrehozói? Itt hangsúlyozni szeretném: nem csupán az a törekvésem, hogy én azonosítsam a nyelvi (és esetleg foglalkozási) csoportokat a nevek vagy egyéb jellemzők alapján (bár ez sem lenne lehetetlen, s ezt néhány példával meg is akarom mutatni). Arra vagyok elsősorban kíváncsi, hogy vajon a korszak embere képes volt-e ilyesfajta különbségtételre, vagy sem?

1. Cigányok a történettudományban
2. A „magyar", német és török cigányok
3. Az oláh cigányok

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

­­­tél
Múlt-kor magazin 2017

• Galamb József
• Fekete-Afrika Nerója
• A kamikaze tárcája
• A fiatalság forrása
• Hét rettegett anyós
• Utazás a mai El Dorado indiánjaihoz
• Koporsóba száműzött spanyol uralkodók
• „Szent” kastély a fülemüle szó alatt
• Hitler elleni merényletek