Egymillió áldozata lehetett az örmény népirtásnak
2009. március 10. 14:15 The New York Times
Bombaként robbant a török tudományos életben egy nemrég kiadott könyv: az Oszmán Birodalom belügyminisztériumának korábban ismeretlen, és most közzétett iratai szerint 1915-16-ban a hivatalos népszámlálási adatok szerint 972 ezer örménynek veszett nyoma a nyilvántartásokból.
Korábban
A kérdés ma igencsak érzékeny pontnak számít Törökországban, hiszen az örmény népirtás a hivatalos állami politikai szerint sosem történt meg, és annak felemlegetése a hazaárulással egyenlő. Egy januárban megjelent könyv azonban lerántotta a leplet a korábban titkolt számokról, és bemutatta, hogy valójában hányan halhattak meg a vérengzésekben. Nem meglepő, hogy a lapok szinte egyáltalán nem írtak a könyv megjelenéséről, és az a tévé-, vagy vitaműsorokba sem került be. A művet író és összeállító Murat Bardakci török újságíró szerint ennek egy oka lehet: a számok túl magasak az átlagemberek számára, akik még nem állnak készen, hogy ezzel foglalkozzanak.
A törökök egyébként több nemzedéken át semmit sem tudtak az 1915-18 közötti örmény népirtásról, amelynek során a korabeli kormányzat több mint egymillió embert gyilkolt meg. Az ország kormányzata a kérdés tárgyalását nem csak az iskolai tankönyvekből hagyta ki, hanem minden téren durva kampányt folytatott annak felejtéséért. Az elmúlt tíz évben azonban a civil társadalom fejlődésével művészek, írók és történészek vonták kétségbe a hivatalos állami ideológiát. Tavaly decemberben több történész egy olyan petíciót tett közé, amely hivatalos bocsánatkérésre szólított volna fel. Ezt eddig 29 ezren írták alá.
A The Remaining Documents of Talat Pasha című könyvében Bardakci Mehmet Talat, vagy más néven Talat pasa, az örmény deportálások szervezőjének, és kitalálójának dokumentumait elemezte és mutatta be. Ezek korábban a férfi özvegye, Hayriye tulajdonában voltak, ám ő még 1983-as halála előtt az újságírónak adta azokat. Az iratok közzététele nem volt egyszerű: a most kiadott mű egy közel 20 évig tartó küzdelem eredményeként kerülhetett a boltokba.
A papírokból sokkoló részletekre derül fény: 1915 előtt 1.256.000 örmény élt az Oszmán Birodalomban, míg két évvel később csak 284.157 - állítja Bardakci. A szerző egyébként próbált kerülni minden értelmezést, vagy történészi percepciót: a mű csak a számokat tartalmazó dokumentumokat, és egy Talat özvegyével készített interjút tartalmaz, és semmilyen magyarázat nem került a szövegek mellé, hiszen a tények szerinte magukért beszélnek.
Törökország ennek ellenére hivatalosan továbbra sem foglalkozna a kérdéssel: múlt vasárnap a török külügyminiszter arra figyelmeztette Barack Obama amerikai elnököt, hogy jövő hónapi törökországi látogatásán ha bármilyen formában elismeri az örmények követeléseit, akkor az visszavetheti két ország kapcsolatait, és hosszabb távon a közel-keleti rendezés lehetőségeit is alááshatja.
Az állami vezetés emellett továbbra is kitart azon állítás mellett, hogy az örmények az első világháború káoszának áldozatai voltak, és azért kellett fellépni ellenük, mert az oroszokat támogatták. Bardakci ezzel részben egyet is ért: véleménye szerint - amely a könyvbe nem került bele - "ez nem egy náci népirtás volt, és nem is holokauszt", és ezeket a fogalmakat nem lehet összemosni. Szerinte sötét idők voltak, és a törököknek valamilyen formában fel kellett lépni az oroszokat nyíltan támogató örmények ellen. "Ez egy nagyon kemény döntés volt, ám a kormányzat kénytelen volt deportálni az örményeket" - állítja.
Ezt az érvelést azonban a legtöbb kutató visszautasítja, szerintük ugyanis az örmények egyáltalán nem jelentettek veszélyt az Oszmán Birodalomra, és az ellenük irányuló támadás inkább a hivatalos vezetés szerint megbízhatatlan rétegek elleni támadás volt. Hilmar Kaiser, a korszak egyik szakértője szerint a könyvben bemutatott adatok minden kétséget kizáróan bizonyítják, hogy a hatóságok mindenre kiterjedően részletesen kiszámolták, hogy hány örményt kell kiíratni. Ez pedig szándékos, és szisztematikus népirtást jelent. Ezzel más kutatók is egyet értenek: szerintük a számok a korábbi elméleteket támasztják alá, míg Bardakci saját elméletét nem kell komolyan venni.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
1. A középkori város és a céhes ipar
I. Gazdaság, gazdaságpolitika, anyagi kultúra, pénzügyi és gazdasági ismeretek
- A felnőttek több mint tizede szenvedhetett rákos megbetegedésben a középkori Angliában
- Valóban annyira mocskosak voltak a középkori emberek?
- Miért hordtak röhejesen hosszú orrú cipőket a középkorban?
- A légszennyezés már a középkorban is fenyegette az emberek egészségét
- A római maradványoktól a sártengerekig – milyen volt a középkor útjain közlekedni?
- Valóban nem ittak vizet a középkorban?
- Az EU középkori elődje: a Hanza-szövetség
- Többet dolgozunk, mint a középkori jobbágyok
- Hogyan lett a középkor a sajtkészítés virágkora?
- Egyetlen hete maradt, hogy a forradalom hősévé váljon Gérecz Attila tegnap
- Alattvalói joviális öregúrként és zsarnokként egyaránt tekintettek Ferenc Józsefre tegnap
- Elkezdődött a nevezés a Kecskeméti Animációs Fesztiválra tegnap
- Nyugdíjba vonulás után is rendkívül népszerű maradt Both Béla tegnap
- Csaknem húsz évet kellett várni az Erzsébet híd újjáépítésére tegnap
- VIII. Henrik egyházszakadási törekvéseiért kis híján I. Jakab bűnhődött 2024.11.20.
- Vasmarokkal irányította Spanyolországot Francisco Franco 2024.11.20.
- Koncertjeinek bevételét gyakran fordította jótékony célokra Anton Rubinstein 2024.11.20.