Démoni ragály Szegeden

2009. február 17. 08:03 MTI

A szegedi Móra Ferenc Múzeumban február 20-án, pénteken nyíló "Démoni ragály: a pestis" című kiállítás a több száz évvel ezelőtti, Fekete Haláltól rettegő Európába repíti el a látogatót. Megtekinthető lesz a hátborzongató tárlaton egy vesztegzár alá vont város: halottas kordély, pestiskereszt, számos patikaedény és a járványok alatt a pestisdoktorok által használt rémisztő, csőrös védőruha is.

Korábban

Az Isteni büntetésnek tartott kór ellen fehér és fekete mágiával egyaránt védekeztek: a kiállítás fehérmágiával foglalkozó szakrális terében láthatóak az egyedi, nemesfémből készült pestistallérok, pestis Madonnák és különleges amulettek, melyekbe kegyhelyekből származó szentképeket hajtogattak. A feketemágiát bemutató jelenet egy 18. századi kéziratos pestis elleni szer receptjét ismerteti: a tűzhely fölé akasztott élő békák belső szerveiből és más hozzávalókból készült amuletteket hordták magukon a betegségtől rettegők. A tárlaton láthatóak még a kór legfontosabb bőrelváltozásait bemutató bábok, valamint a Bálint Sándor hagyatékából származó pestissel foglalkozó anyag is.

A horrorisztikus tárlaton egy tízperces dokumentumfilmből ismerheti meg a látogató a démoni kór legfontosabb jellemzőit, valamint korabeli festmények mutatják be a betegség borzalmait. A pestises betegek olyan égető forróságot érzetek, hogy a vékony szövetből vagy a legfinomabb vászonból készült takarót sem tűrték magukon, csak meztelenül bírták ki, s legszívesebben a vízbe vetették volna magukat. A tüdőpestissel fertőzöttek szinte 100%-a meghalt a járvány során. A betegség Moszkvától Londonig szerte Európában pusztított. Milánóban a pestises betegeket elevenen befalazták házaikba. A patkányok által terjesztett dögvész alapvető viszolygást és értetlenséget vált ki mind a mai napig az emberekben.

A járvány alatt dietetikus étrendet kellett tartaniuk a polgároknak, savanyú gyümölcsöket, ecetet és gránátalmalét kellett fogyasztaniuk, szexuális téren pedig a korabeli felhívások szerint kötelező volt önmegtartóztató és visszafogott életet élniük.

A tatárok a pestist biológiai fegyverként használták, a fertőzött holtesteket a városok falain belülre katapultálták, így megfertőzve a települést és lakóit. A népeket tizedelő betegség a járvány elmúltával hatalmas katedrálisok építésére késztette az emberiséget. Speciális esete a pestis keltette hisztériának a bánáti és dél-erdélyi vámpír-hit, ugyanis a járványokat a vámpíroknak tulajdonították a 18. században.

A Móra-múzeum démoni ragály-kiállításán egy különös pestisdoktor-ruházat is látható. A feljegyzések szerint a híres jövőlátó, Nostradamus is pestisdoktorként működött. A pestisdoktor feladata elsősorban a beteg szervezetének erősítése volt, illetve meg kellett győznie, hogy saját erejével le tudja győzni a gyilkos kórt. A pestisdoktor jellegzetes ruhája a higiéniát szolgálta. Az öltözék legijesztőbb darabjának egy madár csőrét formázó, a szemnyílást üveggel fedő álarc számított, melyben fertőtlenítő hatásúnak gondolt balzsamokat és gyógynövényeket helyeztek. A ruházat szinte hermetikusan elzárta a pestisdoktor testét a külvilágtól. E nem hétköznapi védőöltözéknek köszönhető, hogy Nostradamus – noha egész Franciaországot bejárta pestisdoktorként – nem fertőződött meg és így a későbbiekben megírhatta legendássá váló jövendöléseit.

Napjaink Európájában már nincs jelen a pestis, Madagaszkár szigetét viszont mind a mai napig veszélyeztetett területként tartják számon. Kutatók szerint a mai kor embere számára a hajdani pestisjárványok egyetlen pozitívuma, hogy minden tizedik európai immúnis az AIDS vírusára.