Nyilas puccsot hozott 1944 októbere

2008. október 15. 11:05 Kovács Tamás

Korábban

A puccs

A puccs előkészítése szeptember 13-án elkezdődött. Ekkor Szálasi Ferenc régi harcostársát, Kovarcz Emilt nevezte ki a párt fegyveres erejének parancsnokává. Kovarcz számos aktív honvéd tisztet, nyugalmazott és gyakorló politikust ismert. Tudta, hogy kikre lehetne számítani egy nyilas hatalomátvétel esetén, s azt is tudta, hogy a tisztikar nem harcolna a németek ellen. A korabeli ellentmondásos helyzetre jellemző, hogy a kormányzó is csak a Kárpátalján harcoló 1. és az Erdélyben védekező 2. magyar hadsereg parancsnokában, Dálnoki Miklós Bélára és Veress Lajosra számíthatott, míg a Dél-Alföldön küzdő 3. hadsereg parancsnoka, Heszlényi József közismert volt nyilasok iránti szimpátiájáról.

A politikai előkészületek mellett Berlin intézkedett a hatalomátvétel katonai előkészítéséről is. Szeptember 20-án megérkezett Budapestre Otto Skorzeny SS-Sturmbannführer. Alárendeltek két ejtőernyős-zászlóaljat, valamint a bécsújhelyi hadapródiskola motorizált zászlóalját. Budapestre küldték a frissen feltöltött 503. nehézpáncélos-osztály 47 Tiger B harckocsiját, valamint a magyar főváros körüli pályaudvarokon várakoztatták a tiszántúli harcokra szánt 24. páncélos hadosztályt szállító szerelvényeket is. Október 13-án a magyar fővárosba érkezett Erich Bach-Zelewski SS-Obergruppenführer, aki hírnevét a varsói felkelés leverésében alapozta meg.

A szeptember végén a fegyverszünet aláírása miatt Moszkvába küldött Faragho - hosszas tárgyalások és hatásköri viták után - október 11-én aláírta a megállapodást. Ezen a napon a Magyar Front vezetői - Tildy Zoltán és Szakasits Árpád - jártak a kormányzónál, aki tájékoztatta őket, hogy aláírta a fegyverszüneti megállapodást a Szovjetunióval. Horthy azonban továbbra sem döntötte el, hogy mennyiben számit a Magyar Frontra, illetve hogy a hadsereggel és a lakossággal mikor és milyen formában közli a hírt. Talán ennél is nagyobb hiba volt, hogy Horthy a fegyverszünetről elsőként Veesenmayert kívánta tájékoztatni - a lovagiasság szabályainak betartása végett. Veesenmayernek azonban október elején (!) már pontos információi voltak Faragho Gábor vezérezredes missziójáról.

Horthy végül október 15-öt nevezte meg a fegyverszüneti egyezmény végrehajtására és publikálásra. A kormányzó október 15-én kihallgatásra kérette Veesenmayert. Mindkét fél sejtette, hogy miről lesz szó. Csakhogy mialatt a kiugrás hívei gyakorlatilag semmit nem tettek, addig a németek és magyar kiszolgálóik nem tétlenkedtek. Skorzenyék 15-én délelőtt - egy cselnek köszönhetően - elrabolták ifj. Horthy Miklóst. Vélelmezték, hogy a kormányzó, családjáért aggódó öregember, akit megviselt idősebb fia halála. Később kiderült: számításuk bevált. A 11-re a Várba összehívott koronatanács ülésén már többen hallották, hogy elrabolták a kormányzó kisebbik fiát.

A kissé késve kezdődött ülésen Horthy bejelentette, hogy fegyverszünetet kért a szovjetektől, és kérdezi minisztereit, hogy ki hajlandó részt venni ennek végrehajtásában. Valamennyi minisztere, még Jurcsek és Remény-Schneller is, lelkesen támogatták. Jellemző, hogy egy hatásköri vita miatt azonnal élnék vita alakult ki a miniszterek között, így a koronatanács elhúzódni látszott. Az ülésről azonban Horthynak távoznia kellett, hiszen délre rendelte fel Veesenmayert kihallgatásra. A kormányzó és a követ beszélgetése nem volt barátinak nevezhető: Horthy vádak sokaságát sorolta fel Veesenmayernek. A követ előbb tagadott, majd sok mindent - így ifjabb Horthy elrablását is - elismerte. Veesenmayer rávette Horthyt, hogy fogadja Hitler személyes megbízottját: Rudolf Rahnt. A tapasztalt diplomata 13 órakor lépett be a kormányzói dolgozószobába, s alig 10 perc múlva a rádióban beolvasták a kormányzói proklamációt. A bejelentés mindenkit váratlanul ért. Legfőbbképpen a katonákat.

A tisztikar egy része - akik hallani sem akartak fegyverszünetről és a németek hátbatámadásáról - azonnal mozgolódni kezdtek: Vörös János vezérkari főnökön kérték számon a történteket. A beavatott tisztek közül ugyan Dálnoki átment a szemben lévő szovjet parancsnokságra, de távollétében nyilasokkal szimpatizáló tisztek átvették az I. hadsereg felett a parancsnokságot. Veress Lajost, a II. hadsereg parancsnokát a saját vezérkari főnöke tartóztatta le, miután megtudta, hogy végre kívánja hajtani a kormányzó kiugrásra vonatkozó parancsát. A budapesti hadest parancsnokát, Aggteleky Bélát, és a dunai flotilla parancsnokát, Hardy Kálmánt is saját beosztott tisztjeik tartóztatták le.