Amikor augusztusban ért véget a tavasz

Önök valóban nem tudják, kivel van dolguk?

A csehszlovák '68 a gazdaság, a párt és az állam demokratizálására, az `emberarcú szocializmus` kialakítására tett kísérlet volt. Miután 1968 januárjában a reformer Alexander Dubcek került a Csehszlovák Kommunista Párt (CSKP) főtitkári posztjára, hozzákezdett a párt és a politikai rendszer átalakításához. Véget akart vetni az igazságtalan pereknek, szabadlábra helyezték a politikai elítélteket, eltörölték a sajtó cenzúráját, és az utazási korlátozásokon is enyhítettek. Noha Dubcek továbbra is jó viszonyra törekedett Moszkvával, nem számolt a reformfolyamat következményeivel, amelyek a többi szocialista rendszerre is kihatással voltak, veszélyeztetve az egész szocialista tábor stabilitását.

A csehszlovák reformmozgalom vezetői nem tudtak szót érteni a Szovjetunió vezetőivel - élükön Leonyid Brezsnyevvel - a reformtörekvésekről. A moszkvai pártvezetők nehezen viselték el, hogy a kezdeményezés a szovjet kommunisták nélkül született, ezért a prágai tavasz vívmányait azok az orosz vezetők is elutasították, akik eleinte rokonszenveztek a mérsékelt reformokkal. A környező országok kommunista vezetői a csehszlovák reformmozgalmat a szocializmus szovjet modellje - és egyben saját pozícióik - elleni támadásként élték meg. Hogy visszaterelje a nyájba az eltévedt báránykát, a szovjet vezetés a katonai beavatkozás mellett döntött.

Ön mire emlékszik az akkor történtekből? Itt megírhatja!

A dubceki pártvezetés és a szovjet politbüró a prágai tavaszt lezáró augusztusi bevonulásig számos találkozón egyeztetett a helyzet lehetséges politikai megoldásairól. A CSKP és az Szovjetunió Kommunista Pártja (SZKP) képviselői márciusban Drezdában, májusban Moszkvában, majd júliusban Varsóban tárgyaltak. A szovjet és a csehszlovák pártvezetők közötti csúcstalálkozóra július 29. és augusztus 1-je között a szovjet határ melletti Tiszacsernyő (cierna nad Tisou) vasútállomásán, egy vasúti kocsiban került sor.

Tiszacsernyő vagy Ágcsernyő?

Nehéz lenne kideríteni, hogy melyik magyar médium cserélte fel először a felső-bodrogközi, szlovák-ukrán (hajdan szovjet) határhoz közeli, a köztudatban "szárazföldi kikötőként" ismert Tiszacsernyőt (cierna nad Tisou) a szomszédos Ágcsernyővel (cierna). A kb. 400 lakosú Ágcsernyő ugyanis nem azonos a több mint 4000 lakosú Tiszacsernyővel. Tiszacsernyő egykor Ágcsernyőhöz tartozott, de a szovjet-csehszlovák határ kijelölése után - a Szovjetunióval folytatott árucserének köszönhetően - mint átrakodó állomás dinamikus fejlődésnek indult. Szlovákia legnagyobb vasúti határátkelője, 1969-ben városi rangot kapott.

Ekkor Dubcek a reformellenes orosz követeléseket igyekezett tompítani - ígéretet tett bizonyos személyi változásokra és a pártapparátus, illetve a tömegtájékoztató eszközök fölötti központi ellenőrzés visszaállítására, de inkább az időhúzásra játszott. Az orosz követelésekkel a szeptemberben esedékes rendkívüli pártkongresszuson akart foglalkozni. A szovjet blokk kommunista pártjainak vezetői augusztus 3-án Pozsonyban is találkoztak, ahol konkretizálták a teendőket.

A találkozón Brezsnyev igyekezett demonstrálni a blokk egységét, és közösen a magyar, bolgár, lengyel és kelet-német pártvezetőkkel egy nyilatkozatot fogadtak el a szovjet blokk országainak korlátozott szuverenitására vonatkozó, ún. "Brezsnyev-doktrína" ideológiai megindokolására. Ez akár egy katonai intervencióra is lehetőséget teremtett, lévén, hogy "azoknak az eredményeknek a támogatása, megvédése és megerősítése, amelyeket e nemzetek hősi igyekezetükkel, ezen országok népei önfeláldozó munkájukkal elértek, valamennyi szocialista ország közös internacionalista kötelessége." A találkozó közös ebéddel, ünnepélyes aláírással, ölelésekkel és a kommunista pártfőtitkárokra jellemző rituális pályaudvari csókokkal ért véget.

Az ebéd után Kádár János személyesen is tárgyalt Dubcekkel, véleménye szerint Csehszlovákia vagy leállítja - akár erőszakkal is - a fejlődés egyes tendenciáit, vagy az a veszély fenyeget, hogy az erőszak máshonnan fog megérkezni - emlékezik a vészjósló kijelentésekre emlékiratában az egyik cseh résztvevő. Ezt követően, augusztus 17-én Kádár újabb találkozót kezdeményezett Dubcekkel Komáromban. A magyar pártvezető ekkor kísérletet tett arra, hogy figyelmeztesse Dubceket, mert már tudott Moszkva intervenciós szándékairól. A komáromi állomás peronján Kádár szinte csodálkozva kérdezte csehszlovák partnerétől: "Mondja, önök valóban nem tudják, kivel van dolguk?" Több ízben - augusztusi telefonbeszélgetéseik során - maga Brezsnyev is figyelmeztette a csehszlovák pártvezetőt, hogy tartsa be a tiszacsernyői megállapodásokat, ám Dubcektől nem kapott megnyugtató válaszokat.

A már említetteken kívül két másik okkal magyarázható a szovjet pártvezetés döntése a katonai intervencióról. Egyrészt a Szovjetunió nagyhatalmi külpolitikájával, másrészt a szovjet vezetésen belül akkoriban a hatalomért egymással harcoló különböző csoportok érdekeivel. 1964 őszén mindkét csoport Hruscsov leváltását és Brezsnyev pozícióba emelését kívánta. A harc, amely ekkor Moszkvában elkezdődött, és amelynek a célja az egész szovjet politika további irányának meghatározása volt, éppen az 1968-as csehszlovákiai intervencióban csúcsosodott ki.

1. Önök valóban nem tudják, kivel van dolguk?
2. Az ország egyetlen éjszaka alatt névtelenné vált
3. Normalizálták a tavaszi szelet is