Hatvanéves lett Izrael

A küzdelem az ideológiáról, nem a tényekről szól

1947 februárjában London a terület jövőjéről való döntést az ENSZ-re ruházta. Ekkorra már Palesztina maradt a régió egyetlen mandátumterülete. Az erőszakos cselekmények szélesedése miatt a világszervezet nagy fontosságot tulajdonított a mielőbbi rendezésnek. A Közgyűlés rendkívüli ülése életre hívta az Egyesült Nemzetek Palesztinai Különbizottságát (UNSCOP). A 11 ország képviselőiből álló testület a közgyűlés szeptemberi ülésszaka elé két javaslatot terjesztett: egy kisebbségi indítványt, amely Jeruzsálem fővárossal föderatív palesztin állam létrehozását, és egy többségi javaslatot, mely a bibliai terület felosztását szorgalmazta. Az 1947. november 29-én elfogadott 181. sz. határozat ez utóbbi indítványt támogatta.

A későbbi évtizedek eseményeit nagyban befolyásoló döntés a közel 28 ezer km2-t kitevő mandátumterületet 8 részre osztotta: 3-3 körzetből 1948 októberéig egy zsidó, illetve egy arab államot akart létrehozni. Jaffa mint arab enklávé ékelődött volna a zsidó államba, Jeruzsálemet pedig tíz évre ENSZ védnökség alá akarták helyezni. A határozat ellentmondásos volt: további bevándorlásra számítva a zsidó államnak juttatták a mandátumterület 56 százalékát, de az itt élő, mintegy egymillió lakos közel 50 százalékát arabok, illetve beduinok tették volna ki, ami ellen a cionisták hevesen tiltakoztak. A tervezet biztonsági okokból a kb. 730 ezer lakossal létrejövő arab államban csak tízezer fős zsidó lakossággal számolt. A határozat fontosnak tartotta a két új állam gazdasági uniójának a megteremtését, s előírta, hogy Nagy-Britannia katonai jelenlétét 1948. augusztus 1-jéig meg kell szüntetni.

A felosztási határozatot az arab államok december közepén közzétett hivatalos nyilatkozatban elutasították. A két etnikum fegyveres csoportjai közt már szinte az ENSZ döntés másnapján összetűzések kezdődtek, a kivonás előtt álló brit erők ezekbe egyre kevésbé avatkoztak be. Az Irgun által 1948. április 9-én végrehajtott tömeggyilkos akció után eluralkodott pánik, s a folytatódó terrorakciók miatt az arab lakosság nagy számban kezdett menekülni a zsidó fennhatóság alá kerülő területekről. A zsidó telepesek ellen arab irreguláris csoportok hajtottak végre támadásokat.

Május 14-én Tel-Avivban deklarálták Izrael Állam létrejöttét. Az új államot az USA és a Szovjetunió az elsők közt ismerte el. A függetlenségi nyilatkozat aláhúzta, hogy Izrael készen áll zsidó bevándorlók fogadására; ugyanakkor az új állam határait nem rögzítette. Az ideiglenes kormány első rendelete hatályon kívül helyezte az 1939-es Fehér Könyvet, s jogszerűnek ismerte el a korábbi években történt illegális bevándorlást. Az Arab Liga államai nem voltak hajlandóak elfogadni a döntést, szinte azonnal megtámadták Izraelt, s kitört az első arab-izraeli háború.

Azóta eltelt hatvan év és több háború. Néha ugyan felvillant a békekötés reményének halvány fénysugara, amelyet mindig árnyék követett. Egy történész nemrég így fogalmazott: "Izraelben és Palesztinában mindenkinek van ideológiai programja. A küzdelem valójában az ideológiáról, nem a tényekről szól. Ki tudja, hogy mik is a tények?"

(Felhasznált irodalom: 20. századi egyetemes történelem. Szerk.: Diószegi István - Harsányi Iván - Németh István)

1. Cionizmustól az új államig
2. A küzdelem az ideológiáról, nem a tényekről szól