A közel-keleti nők és az iszlám 5 fő pillére

2007. december 2. 17:21

Az iszlámnak öt gyakorlati pillére van. A következőkben azt fogom megvizsgálni, hogy ezek a pillérek, hogyan befolyásolják az arab nők életét, és hogy velük szemben milyen követeléseket támasztanak.

A hitvallástól az ima szabályaiig

Az első pillér a hitvallás vagyis a saháda. A saháda tanúságtétel az egyistenhit és Mohamed próféta küldötti volta mellett. Ez egyúttal az iszlám alaptörvénye, mely így hangzik: `Ashadu an lá iláha ill Alláh va ashadu anna Muhammad raszúl Alláh.` Magyarul így szól a rövid részletecske: `Tanúsítom, hogy nincs istenség, csak Allah, és tanúsítom, hogy Mohamed Allah profétája.` Ha valaki őszinte meggyőződéssel mondja e sorokat, akkor muszlimmá válik. Ez a hitvallás teljes mértékben áthatja a Koránt, s a muszlimok minden egyes szalát, vagyis imádkozás során elmondják.

Bármennyire könnyen léphet be valaki egy muszlim közösségbe, annál nehezebben tud megszabadulni, az iszlám által előírt kötelezettségektől. Márpedig az iszlám kemény megtorlással bünteti a hitehagyókat. Ha az illető férfi halállal bűnhődik, bár az ítélet végrehajtását három napra fel lehet függeszteni, lehetőséget adva a bűnösnek az újbóli megtérésre. A nők ilyen esetben kedvezőbb helyzetben vannak. Ha a hitehagyó muszlim nő, az nem végezhető ki, de börtönbe zárható, amíg rá nem tér a helyes útra.

A hitehagyás veszélyes az iszlámra nézve, mert a vallás utasításainak elvetését idézheti elő, s jelentheti a törvényeit betartó társadalom tönkretételét. Az iszlám megtagadása ezen kívül Allah megsértését jelenti. Ezért is határozott úgy Allah, hogy az ilyen embereknek nincs helye a muszlim társadalomban. `Nem megengedett egy muszlim ember vérének kiontása, három eset kivételével: a szüzességét [házasságban] már elvesztett parázna esetében, emberi élet kioltása esetében, s a vallását elhagyó, a közösségtől elkülönülő muszlim esetében.` Az utolsó mondat mindent megmagyaráz, s világosan a muszlimok tudtára adja, hogy Allah mennyire komolyan bánik el azokkal, kik elhagyják Őt és a vallását.

A hitvallás után az iszlám második pillére az ima, arab nyelven szalát. Az imádkozás minden muszlim fő kötelessége, melyet napi öt alkalommal kell elvégezni. Fontos, hogy hívők fohászkodásuk során Mekka felé forduljanak, és hogy imádkozásukat rituális tisztálkodás előzze meg. Ez utóbbi annyit jelent, hogy mossák meg kezüket, szájukat, arcukat, orrukat, fejüket, lábukat, alkarukat, gyermekszülés, menstruáció vagy magömlés esetén viszont egész testüket. A hívő férfiak és nők megfelelő, szolid ruhát viseljenek, s ha már rituálisan megtisztultak, kerüljék a kutyákkal való érintkezést, hiszen az eb tisztátalan állat az iszlám szerint.

A muszlim országokban a megfelelő időpontokban a minaretekből felcsendül az imára szólító felhívás. Az előírás szerinti imádkozásra a müezzin szólítja az igazhívőket. Az imára hívó ezeket a szavakat zengi el ha eljött az idő arra, hogy Allah engedelmes szolgái tanúbizonyságot tegyenek Uruk iránti hűségükről. Az imára hívás így szól:
`Isten a legnagyobb!
Isten a legnagyobb!
Isten a legnagyobb!
Tanusítom, hogy nincs isten az Istenen kívül,
Tanusítom, hogy nincs isten az Istenen kívül,
tanusítom, hogy Mohamed Isten Prófétája
tanusítom, hogy Mohamed Isten Prófétája
Fel imára! Fel imára!
Fel a szabadulásra! Fel a szabadulásra!
Isten a legnagyobb! Isten a legnagyobb!
Nincs isten Istenen kívül! Nincs isten Istenen kívül!`

Az utóbbi vers az iszlám legfontosabb hittétele, mely mind az öt ima előtt egész Arab Földön messzire elhangzik.

A fohászok a következő sorrendben követték egymást:
1. a hajnali ima [fadzs] - hajnal és napfelkelte között
2. a déli ima [zuhr] - addig lehetet elmondani, amíg a nap elhagyta járásának legmagasabb pontját.
3. a délutáni ima [aszr] - napnyugta előttig kellett elmondani
4. az alkonyati ima [maghrim] - napnyugta után, de a teljes sötétség beállta előtt
5. az esti ima [cisá] - lehetőleg éjfél előtt.

A nap járásához igazított imaidőpontok évszakonként változtak, s mindig a muszlim újságok és a mecsetek tették közé az ima pontos idejét. Az imát nem volt muszáj mecsetben elmondani. Lehetőség nyílt arra, hogy a hívők egy maguk elé terített imaszőnyegen végezzék el a kötelező szertartást. Ezt a módszert főleg azok alkalmazták, akik nem laktak mecset közelében, vagy az arab őslakosok - más néven beduinok - akik még a mai napig is nomád életmódot folytatnak. A mecseteket férfiak és nők egyaránt látogatták. Ezek az épületek a vallási, szellemi és a társadalmi élet központjai, melyek hatalmas termekkel rendelkeztek, így képesek több ezer hívőt befogadni a közös imák vagy közös meditációk alkalmával.