Egy szökevény nap nyomában

2004. február 24. 09:00

A naptárra tekintve azt látjuk, ma 2004. február 24-e van, szökőnap. Időszámításunk sajátossága, hogy négyévenként szökőévet írunk. Ezt tudjuk, számontartjuk és az ismétlődő nyári olimpiai játékok miatt sokan várjuk is. Szökőévben a február 29 napos, a naptárban szökőnapként mégsem a hónap utolsó napja, hanem 24-e szerepel. Az eltérés okait a történelmi múltban, jelenlegi naptárunk kialakulásának idejében kell keresnünk.

Korábban

Pápista ármányt gyanítottak a naptárreformban

Már a legkorábbi társadalmakban megfogalmazódott az igény, hogy az idő határtalan folyamát megpróbálják mérhető keretek közé szorítani. Az éjszakák és nappalok, az évszakok szabályos váltakozása, a növényi életciklus ritmikus körforgása arra sarkallta őseinket, hogy mindezt rendszerbe foglalják. Az első naptárak létrejöttében még a mindennapi gyakorlati élet tapasztalatai játszottak meghatározó szerepet. A későbbiekben ezeket a tapasztalatokat részben kiegészítették, részben felváltották a csillagászati megfigyelések.

Az ókori öntözéses földművelést folytató társadalmakban létkérdés volt, hogy pontosan meg tudják mondani a ritmikusan ismétlődő áradások időpontját, vagy a szántóföldi munkák kezdetének az idejét. Az egyiptomi és babiloni csillagászok korabeli ismeretei és megfigyelései még ma is elismerésre méltóak. Hasonlóan pontos számításokat végeztek a maja, az azték és a kínai csillagászok is. Az évet általában a holdciklusok váltakozása vagy a Nap éves járása alapján osztották különböző egységekre.

Jelenlegi naptárunk alapját az egyiptomi, a görög és főleg a római hagyományok ötvözete képezi. A február 24-i szökőnap magyarázatát is a római naptár történetében kell keresnünk.

A római naptár kialakulása

Julius Caesar

A monda szerint a Rómát alapító Romulus király alkotta meg az első naptárat, mely 304 napos, 10 hónapból álló évet vett alapul. Az első hónapot apjáról, Mars istenről nevezte el (Martius), a második Vénusz etruszk nevét kapta (Apru, amely görög hatásra változott áprilissá). A harmadikat a meglett korúak tiszteletére Maiusnak, negyediket a fiatalabbak kedvéért Iuniusnak nevezte el. A további hónapok sorszámneveket kaptak (Quintilis, Sextilis, September, October, November, December).
A római naptárat már a második király, Numa Pompilius (i.e.700 körül) megreformálta. Bevezette a 12 holdhónapból álló holdévet. Két új hónapot iktatott be: a Ianuariust (Ianus a kezdet és a vég kétarcú istene) és a Februariust (a tisztulás hónapja). A rómaiak nem számozták a napjaikat, hanem nevezetes napokhoz viszonyítottak egy holdcikluson belül. A hónap kezdőnapját a holdsarló megjelenése, a Kalendae jelentette (innen ered a kalendárium szavunk). Nevezetes nap volt még a holdtölte, az Idus: amely a hónap 13. vagy 15. napjára esett. A két új hónap beiktatása bonyolulttá tette az év kezdetét. Addig március volt az év első hónapja, január bevezetésével ez megváltozott, de több száz év kellett ahhoz, hogy mindez a hagyományban is rögzüljön.

A római naptári év a Hold járásán alapult, ami minden évben 1 teljes nap eltérést okozott a Nap járásához képest. Hogy az időszakokhoz kötött ünnepek a megfelelő helyükre kerüljenek, a római papok (pontifexek) testülete időnként február 23-a után egy szökőhónapot (Interkalaris, Mercedonius) iktatott be. Ezekben az években a február csak 23 napos volt. Az önkényes és sokszor szakszerűtlen beavatkozások eredményeként i. e. 47-re a felhalmozódott hibák miatt a naptár már több hónapnyi csúszást mutatott.

I. e. 46-ban Julius Ceasar, aki egy személyben volt főpap, consul és dictator, megbízta az egyiptomi származású Szoszigenészt a naptári hibák kijavításával. A csillagász november és december közé két rendkívüli hónapot iktatott be, így létrejött a naptártörténet leghosszabb éve, az annus confusionis, a "zűrzavar esztendeje". Ekkor hozták azt a rendeletet, mely szerint 4 év közül három legyen 365, míg a rákövetkező 366 napos. A szökőnapot február 23. és 24. közé iktatták be, ahol korábban a szökőhónap kezdődött. A február 23-át követő szökőnap neve dies bis sextus, azaz a március Kalendae-je előtti "másodszori" 6. nap lett.

Szoszigenész a naptári hiba kiküszöbölésekor alkalmazta az egyiptomi 365 napos napévet, amely már független volt a Hold járásától és kombinálta a hellenisztikus csillagászat tropikus évhosszával (365 ¼ nap). A Julianus-naptár már egészen pontosnak számított - egy apró eltéréstől eltekintve. A 365 ¼ napos évhossz 11 perc 13 másodperccel volt rövidebb a 365 nap és 6 óránál, mely idő alatt Földünk megjárja éves útját.

Egyiptomi naptár

Ebből a kis eltérésből a XVI. századra jelentős különbség alakult ki. 1578-ban XIII. Gergely pápa kezdeményezésére a naptár újabb reformjára került sor. Felkérésére az olasz Aloysius Lilius és az angol Christophorus Clavius csillagászok dolgozták ki azt a megoldást, amelyet 1582-ben vezettek be, és Gergely-naptár néven mind a mai napig ismeretes. Mivel a 11 perces eltérések 128 év alatt érnek el egy teljes napot, így 400 év folyamán kb. 3 nap eltérés halmozódik fel.

Ezt a problémát úgy oldották fel, hogy a százassal végződő évek közül csak azokat hagyták meg szökőévként, amelyek négyszázzal is oszthatóak. Így pl. 1700, 1800, 1900 nem volt szökőév, ellenben 2000 az volt. Az 1582-ig felhalmozódott eltérés megszüntetésére 1582. október 4-ét október 15. követte. A szökőnaphoz a naptárkészítők nem nyúltak, így az maradt február 24-én. A kerekített számítás miatt, a Gergely-féle napév sem tökéletesen pontos, még mindig pár másodperccel hosszabb a csillagászati időhöz képest. Ez a különbség 3200-ra fog egy teljes napot kitenni.

Oknyomozó időutazásunk megállapíthatja tehát, hogy a február 24-i szökőnap több mint kétezer éves kultúrtörténeti hagyományt őriz. A szökevény nap azonban négyévente sajátos helyzetet teremthet naptárfigyelő honfitársaink között, akik ennek alapján akarják felköszönteni szeretteiket. Miután a szökőnap kisajátítja magának február 24-ét, így a Mátyások, Gézák, Edinák, Ákosok, Elemérek névnapjai egy nappal arrébbcsúsznának. Természetesen az emberi találékonyság könnyen túllép ezen a négyévenként, csak a naptárban jelentkező adminisztrációs problémán - és a szökevény nap továbbra is megmarad a naptár fogságában.

Ladányi László