10 arcpirító adónem a brit történelemből – a gyufaadótól a tudásadóig
2019. február 26. 19:47 Múlt-kor
Korábban
A jövedékiadó-válság (1733-1734)
A 18. század nagy részében Anglia hadban állt Franciaországgal, és a háború költségeit az állam sorozatos adóemelésekkel igyekezett pótolni. Ez gyakran járt zavargásokkal is fenyegető elégedetlenséggel a nép részéről.
Az 1688-as „dicsőséges forradalmat” követően (amely II. Jakab király megbuktatásával trónra emelte Orániai Vilmost és feleségét, akik társuralkodókként kormányozták Angliát III. Vilmos és II. Mária néven) az uralkodó a parlament jóváhagyása nélkül nem vethetett ki adót – ezzel született meg az évente összehívott parlament hagyománya. A két fő adónem, amelyből a koronának bevétele volt, az importárukra kivetett vám és a földbirtokosok által fizetett adó volt. Mivel a parlament jó részét földbirtokosok tették ki, ez utóbbin nemigen emeltek, a vámok kivetése azonban a csempészekkel való folyamatos küzdelmet is jelentette, emelése esetén pedig elapadt volna az ország nemzetközi kereskedelme. Új adónem jött létre: különféle hazai gyártású termékekre vetettek ki adókat, amelyeket mind meg is szavazott a parlament.
A politikai helyzet egyre feszültebbé vált, és 1733 és 1734 folyamán érte el csúcspontját. Eddigre az adókat arra használták fel, hogy fedezzék a háborúzás által generált államadósságot. Ennek kifizetése a nemzeti bank kezében volt, erről azonban a vidéki dzsentri és a kiskereskedők azt gondolták, a „pénzes érdekeket” szolgálja, és a „valódi angolok” vérét szívja. Jonathan Swift szatirikus író már 1710-ben arra panaszkodott, „a hatalom, amely régen a földdel járt, mára a pénzre szállt át.” Emellett attól is féltek, Sir Robert Walpole miniszterelnök általános jövedéki adót akar bevezetni az országos piac minden termékére, amivel függetlenedni akar a parlament ellenőrzése alól.
A magasabb adók által fenyegetett kereskedők összeálltak a földbirtokos dzsentrivel, akik a nagytőkés és földbirtokos oligarchák felemelkedésétől féltek, valamint attól, hogy a parlament elveszíti hatalmát. A valóságban Walpole nem kívánt semmiféle általános jövedéki adót bevezetni, az országos nyugtalanság azonban azt eredményezte, hogy korlátozták az adóemeléseket, a parlament pozíciója pedig megerősödött. Ez a válság egy kulcsmomentuma volt az újkori brit állam kialakulásának.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
17. A polgári átalakulás programja és megvalósulása a 19. századi Magyarországon
IV. Politikai berendezkedések a modern korban
- Az öntörvényű Garibaldit két magyar bajtársa is segítette a szicíliai partraszállásában
- Újjáélesztette a hazai szabadkőművességet a „dualizmus kultúrpápája”
- Egyedülálló módon megbecsülte gyárának alkalmazottait Ganz Ábrahám
- Elismert régész és szabadkőműves is volt a "dualizmus kultúrpápája"
- A fogságból is megszökött a magyar statisztika atyja, Keleti Károly
- Veszteséges pénznyelőből jövedelmező ágazattá tette a magyar vasutat Baross Gábor
- Sokallta Bosznia megszállásának költségeit, ezért lemondott a miniszterségről Széll Kálmán
- 10 tény a dualizmus kori Magyarországról
- Egy „második kiegyezés” juttatta hatalomba a Generálist és mamelukjait
- Ma sem tudjuk biztosan, hogyan halt meg Shakespeare 08:20
- Szórakozásnak tekintette a hangversenyt a szigorú nevelésben részesült Menuhin tegnap
- Még a japánok csodálatát is elnyerte az amerikai Hellcat tegnap
- Saját ifjúságának történetét íratta át a Spanyolországot egyesítő Izabella tegnap
- Keserűen vette tudomásul a Szerbia elleni ultimátumot Tisza István tegnap
- Április 27-én kezdődik a Budapest Táncfesztivál tegnap
- Ments másként! – budai tárgyak és történetek címmel nyílik kiállítás a Klebelsberg Kultúrkúriában tegnap
- Minden korszakában népszerű volt a virágokkal övezett Városliget tegnap