Isteni gondviselés vagy egy trágyadomb mentette meg a defenesztrált hivatalnokokat Prágában?
2021. május 23. 14:33 Múlt-kor
Korábban
A csodával határos túlélés
Thurn arra utasította követőit, ne kegyelmezzenek a férfiaknak, akik arra biztatták a királyt, viseljen hadat protestáns alattvalóival szemben. Kimondta: nem szabad őket életben hagyni. A tömeg erre előrenyomult, nekitolva a Szűzanya kegyelméért imádkozó küldötteket az ablaknak. Valaki kioldotta az ablakkeretet, és Martinicot azonnal kilökték. Slavata igyekezett ellenállni, és minden erejével az ablakkeretbe kapaszkodott. Valaki a tömegből azonban olyan ütést mért a fejére, amitől eszméletét vesztette, és a mélybe zuhant. A támadók ezután a küldöttek titkárát, Filip Fabriciust is kivetették az ablakon. A három áldozat 21 métert zuhant a biztos halálba a lenti járdakövekre. Thurn és emberei azonban az ablakon kinézve elképedve nézték, ahogy Martinic és Fabricius sértetlenül feláll és elmenekül, miközben az eszméletlen Slavatát szolgái viszik biztonságba.
Így zajlott a prágai defenesztráció, több kérdést is nyitva hagyva a történészek előtt. A legnyilvánvalóbb ezek közül az, hogy hogyan élhette túl a zuhanást a három férfi. Fabricius, a titkár, elméletben túlélhette volna a zuhanást azáltal, hogy a másik két férfi testére esik, és nem a kemény kőre. Szintén kérdéses, hogy a tömeg miért nem folytatta a lezuhant küldöttek bántalmazását.
Matthäus Merian ábrázolása a defenesztrációról
A katolikus megoldás egyszerű volt: a végzet kapujában álló férfiak elkeseredett imái meghallgatásra találtak, és angyalok szálltak alá a mennyből, hogy gyengéden a földre engedjék őket. Meggyőződésük szerint ez egyértelműen bizonyította, Isten melyik oldalon áll. A protestáns válasz ennél sokkal földhözragadtabb volt: az áldozatok egy trágyadombra estek.
A modern szennyvízcsatornák kialakítása előtti évszázadokban valóban léteztek a városokban ilyen, az ürülék felhalmozására szolgáló szemétdombok, amelyeket időről időre az erre a kellemetlen munkára felbérelt kocsisok szállítottak el. Egy olyan nagy várkomplexumban, mint a Hradzsin, amelyben több száz hivatalnok, udvaronc és szolga is volt, az emberi ürülék igen gyorsan összegyűlhetett. Az események protestáns változata így hát akár valós is lehet.
Az 1618. május 23-i események elemzésére tett bármilyen kísérlet azonban a feltételezések sűrűjébe vezeti az embert. Lehetséges, hogy Thurn és a feldühödött tömeg célja inkább a megszégyenítés lehetett? Prága történelmének egy korábbi eseménye – amelyet biztosan ismertek az elkövetők – azt sugallja, hogy pontosan tudták, mit cselekszenek.
Csaknem 200 évvel korábban, 1419. július 30-án egy huszita tiltakozás erőszakos fordulatot vett. A demonstrálók behatoltak a városházára, és defenesztrálták a polgármestert más városi hivatalnokokkal együtt, akik ennek következtében mind életüket vesztették. Ennek ellenére túlzás lenne „hagyományos” tiltakozási formaként beszélni a defenesztrációról, de 1618-ban már nem volt precedens nélküli eset. A csehek számára helyénvaló módja volt a szabadságuk ellen vétkezők megbüntetésének.
Az eseményen túlmutat, hogy a prágai defenesztráció az európai történelem legszörnyűbb szakaszának, a harmincéves háborúnak vált az előidézőjévé. A lázadók megfosztották II. Ferdinándot trónjától, ideiglenes országgyűlést állítottak fel, és 16 000 emberből álló sereget toboroztak az ország védelmére. A cseh koronát V. Frigyes pfalzi választófejedelemnek ajánlották fel, akinek felesége I. Jakab angol király lánya volt.
Európa politikai-vallási feszültségei konfliktusok sorozatában törtek ki a következő 30 év folyamán. Az osztrák és spanyol Habsburgok területei és a Német-Római Birodalom államai mellett Franciaország, a Holland Köztársaság, Dánia és Svédország is küldött seregeket a harcba. A közvetlenül részt nem vevő országokból idealisták és szerencsevadászok indultak el felajánlani szolgálataikat zsoldosként. Európa egyes vidékein óriási pusztítást vitt véghez a háború.
A harmincéves háború gyakori jelenete: katonák utazókat támadtak meg
A harcoló országok lakosságuk legalább 25, de akár 40%-át is elveszthették, köszönhetően részben a katonai műveleteknek, részben az éhínségnek és a betegségeknek. Egész városok váltak néptelen, füstölgő romhalmazzá. A földeknek egy emberöltőbe telt visszanyerni termőképességüket. Egyedül a svéd hadsereg 1500 várost, 18 000 falvat és 2000 várat pusztított el a Német-Római Birodalom területén. Veronica Wedgwood angol történész így írta le tömören: „Morálisan bomlasztó, gazdaságilag pusztító, társadalmilag degradáló, céljaiban bizonytalan, menetében kanyargó, eredményeiben hiábavaló – az európai történelemben az értelmetlen konfliktus kiváló példája.”
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- Hiába szereztek fegyvereket, mégsem tudtak megszökni a rabok az Alcatrazból 19:05
- Több ezer harckocsit és repülőgépet vetettek be a szovjetek Berlin elfoglalásához 17:05
- Dél-Amerikába kalauzolja a látogatókat fotókiállításain a Néprajzi Múzeum 11:20
- A festészet mellett a háború művészete is foglalkoztatta Leonardo da Vincit 09:50
- Óriási reklámkampány készítette elő a millenniumi ünnepségeket 09:05
- Bemutatásakor megosztotta a közönséget a ma remekműnek tartott Figaro házassága tegnap
- Katonái tisztelték és szerették a szigorú, de megfontolt Wellingtont tegnap
- Ártatlannak vélte XIV. Lajos az őt megmérgezni kívánó szeretőjét tegnap
