Halálukban sem menekültek a törvény szigorától az öngyilkosok
2024. január 21. 16:05 Múlt-kor
A 16. századi Nagy-Britanniában az öngyilkosok holttestét előfordult, hogy bíróság elé állították. A saját életüket kioltókra kirótt büntetések jól illusztrálják a kora újkori gondolkodásmódot.
Korábban
Egy öngyilkos költséges utolsó útja
Robert Darnton a nemzetközi sikert aratott A nagy macskamészárlás című könyvében egy helyen így ír: „Amikor valami számunkra elgondolhatatlannal találkozunk, az akár a kulcsot is jelentheti az idegen gondolkodásmódhoz.” Ilyen pillanat lehet az is, amikor egy edinburgh-i polgár, Robert Birrel naplójában a következő rövid, de meghökkentő bejegyzést olvassuk: „1598. február 20-án Thomas Dobbie vízbe ölte magát a Quarry Holesban, a Holyrood apátság mellett. Másnap keresztülvonszolták a városon, és felhúzták az akasztófára.”
Az edinburgh-i kincstárnok feljegyzései részletesebb leírással is szolgálnak a holttestekre kirótt megdöbbentő büntetésekről. A kiadások listájában a 16. század közepétől a 17. század végéig a legtöbb évben megtalálható egy szakasz „kivégzések” vagy „nyilvános kivégzések” címmel. Itt a kincstárnokok kínos pontossággal feljegyezték ezek költségeit – ideértve a kötelek és a boszorkányok megégetéséhez használt kátrány árát is –, illetve a holttestekkel történteket. Thomas Dobbie holtteste kapcsán (aki életében bírósági idézések kézbesítőjeként szolgált) nem kevesebb, mint öt kifizetés történt különböző jogcímeken az eljárás és a büntetés folyamata során. Az őt ért bánásmód egyaránt volt szándékos és szimbolikus.
Az első elem a listán egy merk (13 shilling 4 penny skót pénznemben, vagyis kb. egy angol shilling) „a munkásoknak fizetve, amiért James Nisbet törvényszolga parancsára begyűjtötték a hírnök Thomas Dobbie-t, aki vízbe ölte magát a Quarry Holesnál”. A Quarry Holes a nők kivégzésének helye volt az edinburgh-i Calton Hilltől keletre, a skót parlament új épületétől északra.
A következő pontban ugyanekkora összeget fizettek ki „a tiszteknek, amiért a fent említett törvényszolga parancsára ezen munkásokkal tartottak,” ezzel is aláhúzva az eljárás hivatalos jellegét. Következett egy skót font „a munkásoknak, amiért Thomas Dobbie-t a börtönbe hozták, megvárták, amíg elítéltetett, szánon a Burgh Muir-i akasztófához vitték és ott felakasztották.”
A kivégzéseket jellemzően a városban, a nyílt színen tartották, a Burgh Muir viszont a várostól délre elterülő nyílt térség volt. Egy újabb merk járt „a lóért és a szánért, amellyel áthúzták a városon a mondott bitóig”. A szánon vagy kocsin való vonszolás a szexuális vétségek elkövetőinek büntetése volt, illetve a halálra ítéltek eljuttatási módja a vesztőhelyig. Holttestek esetében azt mutatta, hogy az elhunyt egy társtalan, kitaszított pária volt, a tisztességes holtakat ugyanis koporsójukban, vállon vitték végső nyughelyükre. Dobbie holttestét Edinburgh kövezett főutcáján, a ma város legforgalmasabb részének számító Royal Mile-on vonszolták végig.
Végül pedig ott volt az egy font és öt shilling „a tiszteknek a fölötte ítélő tárgyalás összehívásáért és a törvényszolga parancsára a bitóhoz kísérés fáradalmaiért”. Dobbie holttestét szabályszerű bírósági tárgyaláson, esküdtszék előtt vádolták meg az öngyilkosság bűnével, aminek büntetése az ingó vagyon elkobzása volt. Erre utalt a városi tanács jegyzőkönyvének azon rendelkezése, hogy „a teste bocsáttassék tárgyalásra, és elítélése esetén kocsival vitessék keresztül a városon, majd a Burgh Muir-i bitón akasztassék fel”.
Az öngyilkosságot a társadalom széles körű megvetése övezte
Dobbie büntetésének utolsó elemét a skót kincstár archívumában találjuk meg, ahol kiderül, hogy egy bizonyos Simon Graham 2000 merket fizetett a jogért, hogy kezelhesse Dobbie birtokát, amely a bűncselekménynek számító öngyilkosság után elkoboztatott és visszaszállt a koronára. A birtokelkobzás gyakorlata a 13. század óta létezett, de Skóciában csak egy 1551-es törvény formalizálta.
A skót parlament csak 1540-ben teremtette meg a holttestek bírósági tárgyalásra bocsátásának jogi feltételeit. Az efféle eljárások és az őket követő büntetések egy rövid időszakon belül fordultak elő. Dobbie esetének aprólékos leírása azt sugallja, hogy a büntetés szokatlan volt, talán még egészen új. Egyetlen korábbi esetet ismerünk Edinburgh-ban, 1565-ből, amikor 6 shillinget fizettek ki hat embernek, hogy a bitófához vigyenek valakit, aki a börtönben felakasztotta magát.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
8. Budapest világvárossá fejlődése
II. Népesség, település, életmód
- Időutazás a millenniumi ünnepségekre: 125 éve utazunk a Ligetbe a föld alatt
- Sokáig csak esernyővel lehetett átmenni a budai Alagúton
- Egykor a Városliget zenepavilonjai nyújtották a főváros legnépszerűbb szórakozását
- A gazdag és szegény gyermekek egyaránt birtokba vették a Városligetet a „boldog békeidőkben”
- Széchényi Ödön víziója által a világ második siklójával büszkélkedhet a főváros
- Az idők során szinte minden sportra biztosított lehetőséget a Városliget
- 800 mázsa lőport adott Ferenc József a budai Alagút építéséhez
- A kiállítások és vásárok hozták el az éjszakai fényt a Városligetbe
- Ostromok és újjáépítések kísérik végig a Vigadó történetét
- Dél-Amerikába kalauzolja a látogatókat fotókiállításain a Néprajzi Múzeum 11:20
- A festészet mellett a háború művészete is foglalkoztatta Leonardo da Vincit 09:50
- Óriási reklámkampány készítette elő a millenniumi ünnepségeket 09:05
- Bemutatásakor megosztotta a közönséget a ma remekműnek tartott Figaro házassága tegnap
- Katonái tisztelték és szerették a szigorú, de megfontolt Wellingtont tegnap
- Ártatlannak vélte XIV. Lajos az őt megmérgezni kívánó szeretőjét tegnap
- Szerte a világon tüntettek a nyolcórás munkanap bevezetéséért május 1-én tegnap
- Elaludt a Vígszínházat megnyitó Jókai-darabon Ferenc József tegnap