A műsor részének gondolták a nézők Harry Einstein szívrohamát
2023. november 23. 19:05 Múlt-kor
Harry Einstein – vagy ahogy legtöbben ismerték, Nick Parkyakarkus – a 20. század közepének egyik leghíresebb humoristája volt. 1958. november 23-án pedig életének egyik legsikeresebb előadását nyújtotta – és mint hamarosan kiderült, egyben az utolsót is.
Korábban
Harry Einstein 1904. május 6-án született Boston városában, egy bevándorló zsidó házaspár gyermekeként. Édesanyja Oroszországból, édesapja, Charles Einstein pedig az Osztrák–Magyar Monarchiából érkezett az Egyesült Államokba. Iskolái elvégzését követően Einstein először egy helyi újságnál kezdett dolgozni mint riporter. Barátai unszolására kezdett hivatásszerűen komédiával foglalkozni és nem is kellett sokáig várni a nagy áttörésre.
Parkyakarkus, a görög szakács
1934-től állandó fellépőnek számított Eddie Cantor rádióműsorában, ahol egy görög szakácsot alakított, Nick Parkyakarkus álnéven. A görög akcentust tökéletesen elsajátító Einstein alteregója rövidesen nagy népszerűségre tett szert, poénjai elsősorban szóviccekre és félrevezetésekre épültek. 1936 és 1945 között számos filmvígjátékban is szerepet kapott és Parkyakarkus szerepe lassan annyira hozzánőtt, hogy egy alkalommal hivatalosan is meg akarta változtatni a nevét – amely kérését azonban a bíróság elutasította.
1945-ben saját rádióműsort kapott, amely végül három évadon keresztül futott. Einstein ekkor azonban kissé hátrébb lépett a reflektorfényből, minthogy az őt egész életében kínzó szívproblémái miatt egyre kevésbé bírta a folyamatos fellépésekkel és műsorszereplésekkel járó megterhelést. Nyilvános szereplései az 1950-es években egyre inkább a Beverly Hills városában működő Friars Club estjeire korlátozódtak.
A kor neves humoristáit tömörítő egyesület legnépszerűbb produkciójának a roast (magyarul égetés) műfaja számított, amikor valamely jelenlévő híres személyiséget gúnyolnak ki a közönség nagy örömére. 1958. november 23-ának estéjére ugyancsak egy ilyen előadást volt tervezve, annak alkalmából, hogy a Friars Club tagjai közé választotta a népszerű komédiás-házaspárt, Lucille Ballt és Desi Arnazt.
A műsor sztárfellépője az akkor 54 éves Harry Einstein volt, aki nagy örömmel vállalta, hogy gúnyos poénok özönét zúdítsa két kedves barátjára. Az előadás osztatlan siker aratott, a közönség állva tapsolt és amikor Einstein befejezte és leült egy másik fellépő, Milton Berle mellé, az est konferansziéja, Art Linkletter a következő szavakkal köszönte meg a produkciót: „Már vagy egy tucatszor láttam Harry-t a Friars Club jótékonysági estjein. És minden alkalommal, amikor befejezi azt kérdezem magamtól: Miért nem szerepel ő főműsoridőben?” Einstein ekkor a mellette ülő Berle-hez fordult és ennyit mondott: „Tényleg, hogy lehet ez?” – majd a következő pillanatban ájultan barátja ölébe dőlt.
Berle azonnal tudta, hogy nagy baj van, és a közönség felé kiáltott: „Van itt egy orvos?” A közönség azonban úgy vélte, hogy mindez csak az előadás része és újabb nevetéssel és tapsviharral „jutalmazták” a poénnak vélt segélykiáltást. (A szituáció történetéhez szorosan kapcsolódik, hogy az est egyben egy jótékonysági gála volt, ahová a város kórházainak orvosai voltak hivatalosak.) Amikor azonban már Einstein felesége is a színpadra sietett, nyilvánvalóvá vált, hogy a humorista valóban életveszélyben van.
A Meet Me at Parky's című rádióműsor reklámfotója
Második felhívásra így már nem is volt szükség, pillanatokon belül öt orvos is a színpadon termett és becipelték Einsteint a színfalak mögé, ahol aztán nekiláttak az újraélesztésnek. Megfelelő eszközök híján az orvosoknak rögtönözniük kellett. Egyikőjük sebtében sterilizálta a nála lévő zsebkését, majd azzal felnyitotta a humorista mellkasát, hogy aztán belső szívmasszázsba kezdjen. Egy másik orvos pedig – defibrillátor hiányában – két elektromos vezetékkel próbálta visszahozni az életbe Einsteint – mindhiába.
A nézőtérről érkező orvosok és az időközben helyszínre siető mentősök két órán keresztül küzdöttek, ám végül november 24-én, hajnali 1:20-kor megállapították a halál beálltát. A vidámnak induló este így tragikus véget ért, amelyet az egyik ünnepelt, Desi Arnaz jelentett be a közönségnek: „Ez egyike azoknak a pillanatoknak, amelyre Lucy és én egész életünkben vártunk, de most ez már nem számít. Azt szokták mondani, hogy a show-nak folytatódnia kell. De miért kellene? Zárjuk le most a show-t egy imával ezért a csodálatos emberért a színfalak mögött, aki megnevettette a világot.”
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
23. A reformáció és a katolikus megújulás
V. Politikai intézmények, eszmék, ideológiák
- Brutális boszorkányüldözésbe torkollott a király rögeszméje a 16. századi Skóciában
- A leves, amely megállított egy háborút
- Nem a vallási ellentétek okozták VIII. Henrik szakítását Rómával
- Példát mutatott a világnak Erdély a vallási toleranciában
- A vallásszakadást szentesítette az első vallásbéke
- Családja a végsőkig ellenezte Szalézi Szent Ferenc papi hivatását
- A társadalmi homogenizáció véres eszköze – így született az inkvizíció
- Angyalok vagy egy trágyadomb miatt élhették túl a zuhanást a prágai defenesztráció áldozatai?
- Válás és vallásszakadás – így született meg az anglikán egyház
- A maffia információi segítették a szövetségeseket a szicíliai partraszállásnál 09:05
- Hiába szereztek fegyvereket, mégsem tudtak megszökni a rabok az Alcatrazból tegnap
- Több ezer harckocsit és repülőgépet vetettek be a szovjetek Berlin elfoglalásához tegnap
- Dél-Amerikába kalauzolja a látogatókat fotókiállításain a Néprajzi Múzeum tegnap
- A festészet mellett a háború művészete is foglalkoztatta Leonardo da Vincit tegnap
- Óriási reklámkampány készítette elő a millenniumi ünnepségeket tegnap
- Bemutatásakor megosztotta a közönséget a ma remekműnek tartott Figaro házassága 2024.05.01.
- Katonái tisztelték és szerették a szigorú, de megfontolt Wellingtont 2024.05.01.