Török alattvaló, örökletes teokrácia, rövid életű királyság: Montenegró történelme
2022. augusztus 28. 11:50 Múlt-kor
112 éve, 1910. augusztus 28-án kiáltotta ki I. Miklós fejedelem Montenegró királysággá alakulását, amelynek ezzel ő lett az első királya. A következő évek balkáni háborúinak egyik legnagyobb győzteseként a Montenegrói Királyság ezután jelentősen növelte területét, azonban az első világháború elsöpörte az ország függetlenségét, amely csaknem egy évszázad múlva állt csak helyre.
Korábban
Nagyhatalmak között
A Balkán-félszigetre az ókor végén, illetve a középkor korai szakaszában betelepülő szláv lakosság az illír őslakossággal keveredve hozta létre az első önálló államalakulatot a mai Montenegró területén, ez volt a Dukljai Fejedelemség (görögül Diokleia, latinul Doclea), amely Cirill és Metód térítése nyomán a kereszténységet is felvette.
Montenegró nevét („Fekete Hegy”) a mai ország délnyugati részén található Lovćen-hegy örökzöld erdőinek sötét színéről kapta, a legkorábbi ilyen néven (latinul, „Monte nigro” alakban) való említése 1053-ból, egy pápai dokumentumból való. A helyi nyelven Crna Gora alakban használt név a 15. század tájékán vált az ország elterjedt elnevezésévé a lakosság körében is.
A középkor folyamán előbb bolgár dominancia alá kerülő, majd a szomszédos szerb és bizánci államok között őrlődő állam a függetlenségét bizonyos mértékben rendre meg tudta őrizni a hegyvidéki domborzat miatt az idegen hadak számára rendkívül nehezen járható terepének köszönhetően.
A középkor során a rendszerint Zetának nevezett terület a Nemanjić-ház uralta Szerbia része, majd a helyi Balšić-ház alatt független, ezután a rigómezei csata (1389) után létrejött szerb maradványállam, a despotátus része, majd ismét önálló állam volt a Crnojević-dinasztia alatt. Eközben a mai ország tengerparti szakaszát a velenceiek uralták, az itteni, jobbára romanizált, latin nyelvet beszélő (dalmát) lakosságot asszimilálva.
A térségben terjeszkedő Oszmán Birodalom sosem tudta teljesen uralma alá hajtani a montenegróiakat, azonban a 15. század végére jelentős befolyásra tettek szert a lakosság iszlám vallásra térítésével.
„Péter, Diokleia archónjának” pecsétje a 10. vagy 11. századból
Bár formálisan az Oszmán Birodalom shkodrai (iškodrai) szandzsákjának egyik vilajetévé, majd külön szandzsákká vált 1514-ben, 1516-ban a lakosság az iszlámra áttért Crnojević-házi szandzsákbég helyett saját vezetőt választott Vavila cetinjei metropolita (püspök) személyében.
E különös fordulat előbb választott, majd örökletes teokráciát eredményezett: a vladikának nevezett metropolita volt az ország világi és egyházi vezetője egy személyben, egészen a 19. század közepéig.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- A bécsi udvar fojtogató légköréből menekülve érte utol a végzet a magyarok királynéját, Sisit 09:35
- Csak a halál tudta megállítani a világuralomra törő Dzsingisz kánt 09:05
- Majdnem egy hónap kellett a németeknek a varsói gettófelkelés felszámolásához tegnap
- Csak a kirobbant botrány miatt szüntette be az amerikai egészségügyi hatóság az emberkísérletet tegnap
- 10 híres merénylet, ami meghiúsult tegnap
- A válaszúti Bánffy-kastélyban koncertekkel és filmvetítéssel is várják majd a látogatókat tegnap
- Megemlékeztek Zirzen Jankáról, a magyar nőnevelés egyik legjelentősebb úttörőjéről tegnap
- Első nőként mászta meg a legmagasabb csúcsokat Tabei Dzsunko tegnap